Egy hete érkeztünk ide :) Nagyon gyorsan eltelt...
De ne szaladjunk ennyire előre. Azt hiszem a road2au utolsó bejegyzéséhez érkezett ezzel a leírással, amivel jó rég óta tartozom már, és nem az tartott vissza, h már ne akarnék írni.
Na de majd az itteni dolgokról az erre dedikált helyen szólok :D
Az utolsó időszak nagyon feszített volt. A házunk kiürítése után ugye vidékre mentünk, Szabolcsba, ahol a szüleim és a tesómék laknak. Így a gyerekek is együtt lehettek (Bebe és Lilla, a keresztlányunk), és mi is a családdal, bár volt még tennivaló bőven.
A kijelentkezést már otthonról intéztük, ideiglenes külföldön tartózkodást kértünk. Ennek a menete egy muhahaha, bár nem igaziból, mert agytépés, h mennyi féle leírást találtunk, és, h még maga az ügyinzéző is nagyon nagy kerek szemekkel nézett ránk. Persze ahhoz, h vidéken intézhessük, előbb oda kellett bejelentkezni, úh pár év szünet után újra tiszadadai lakos lettem kis időre :)
Laca vállalkozását is lezártuk. Ez is megért egy misét, mert ha nem megyünk az üggyel egy könyvelőhöz, akkor valszeg jelentős büntetést fizettünk volna a NAV felé. Mondjuk agyrém, h egy egyszerű vállalkozás kapcsán két lábon járó adó-és könyvelőgurunak kell lenni, mert úgy 25 féle dologra hívta fel a figyelmünket a könyvelő. Mostmár ráhagytuk, kifizettük őt előre is, úh kézben tartja, amit még kell majd.
A UPC direct-ünket is Nyíregyházán mondtuk le, mert csak az Örsön lehetett volna, ahová szintén nem volt már időnk elautózni, gondoltuk majd vidéken...szintén muhaha, h ilyesmiben rugalmasak legyenek.
Mondanom sem kell, h mindenhol úgy fogadtak minket, h szemmel verés és ölés között volt félúton az ügyintéző, és ez később sem javult. Álom volt minden ügyintézés :)
A vaterás cuccokat is csak otthonról postáztam el, na az is nagy örömöt váltott ki a postán, amikor odamentünk 8-10 csomaggal ebédszünet előtt 15 perccel Minden baja lett, úh otthagytuk, és visszamentünk ebédszünet után. Nem, nem értünk vannak, tévedtek, ha azt gondoljátok, h a szolgáltatók az ügyfélért vannak. Azért az érzését ide kell utazni AU-ba.
Szóval volt tennivaló bőven, és a végére még egy keresztelőt is beiktattunk, ami nagyon jól sikerült, mert egy egész napos nagy összcsaládi nappá alakult, és jól lezárta az utazás előtti napot.
Utazás napjáig szerencsére jól tartotta magát mindenki, nem voltak nagy sírások, inkább kerültük azt a részét, h jajj, holnap már utazunk, mi lesz utána, de belül azért egyre jobban feszített mindenkit. Hétfőn, 20-án indultunk, ebéd után. Két autóval mentünk, a sógorom és Laca nagybátyja vitt minket, jó volt egy, h útközben és a reptéren már csak ők voltak ott, és a nagy csaldi búcsozkodás otthon megtörtént. Az mondjuk szörnyen kemény volt, nagyon mélyen belül fájt az elválás, és akkor némi kétség is cikázott az agyamban, h biztosan kellett ez nekünk?
Aztán amikor elindultunk, már javult a helyzet, és azóta sem volt még hullámvölgy. Kíváncsi leszek lesz e, és ha igen, mikor?
A repülés összességében sokkal jobban telt, mint gondoltuk, és ez az időzítés nagyon ideálisnak tűnt utólag is, nem csak előre.
Jeggyel, csomagokkal minden oké volt, nagyon szépen sikerült minden bőröndöt súlyhatár alatt tartanunk kicsivel. Kézink több volt, mint lehetett volna, de nem mérték le, és a többlet is mehetett. A gyerek biztos kulcs effajta dolgokhoz :)
Budapest-London vonalon semmi extra, kis késéssel indultunk, de maradt elég idő így is a LHT-n, bár terminált nem kellett váltanunk, de semmi nézelődésre sem volt idő.
Londonból 22.40-kor indultunk Szingapúrba, és 11 órás volt az út. Bebeb felszállás után elaludt, és olyan 8 órát aludt is. Mi sokkal kevesebbet, én konkrétan azért, mert meg akartam fagyni, pedig 2 takaróm is volt. A gép tényleg extra tágas volt, kaja nagyon sok, és finom :) ha épp nem hoztak valamit, akkor is volt kitéve gyümölcs, keksz, ilyesmi. Persze a saját monitor a sok programmal is segített elütni az időt, bár a 2 hosszú etapnál az utolsó 2 óra nagyon hosszúnak tűnt mindig. Addigra azért már jó sokat ültünk, és már mi is alig vártuk a landolást.
Szingapúrban 4 óránk volt, az pont jó rés volt a hosszú út után, elég arra, h mozogjunk, együnk, nézelődjünk, és felkészüljünk az újabb -egyben utolsó-szakaszra.
Adelaide-ig még 6 , 6.5 óra volt az út, nem is tudom már pontosan, beni 3-at aludt ebből is, mi meg már abszolút nem tudtuk, h a szervezetünk szerint hány óra volna, és a valóságot mikor érjük be. Eddigre azért elfáradtunk. Nagyon sok üres hely volt ezen a gépen, úh lehetett volna feküdni is, ahogy sokan tették. Aztán ez a szakasz is végetért, és megérkeztünk:)
6.30
08.22.2012.
Adelaide
itt kezdődik minden, ami még nem volt :DD
folyt köv mostmár az új blogon:
http://austory.blogspot.com.au/
Viszlát mindenkinek ott!
2012. augusztus 29., szerda
2012. augusztus 22., szerda
megérkeztünk :)
Csak gyors státusz lesz, sajnos arra még képtelen vagyok, h részletes útibeszámolót írjak, és csak remélni tudom, h nem feledem el a fontosabb részleteit.
Ami most a legfontosabb, h minden rendben volt útközben, Beni úgy ezerszer jobban bírta, mint remélni mertük utazás előtt. Sokat aludt, főleg a London-Szingapúr vonalon, ami nagyon hosszú volt, de le a kalappal a Quantas előtt, mert végig jól utaztunk. Az Airbus A380 tette a dolgát :D, tágas volt, kényelmes és csöndes :), és ami a legfontosabb, h ép bőrben "leszállított" minket.
Csomagjaink mind megvannak, és egészben, és a belépéskor sem volt semmi fennakadás. Mivel bevallottunk hozott élelmiszereket, ezért a kutyus végigszagolt minket, de semmit sem kellett kinyitnunk :) (pedig jó sokan pakoltak kifelé a bőröndjükből).
Moniék AU zászlót lobogtatva vártak minket, ami nagyon jó érzés volt, és a barátságos, mosolygós emberi, segítő fogadtatásukat csak méltatni tudom, hihetetlenül jó érzés volt így kigurulni a reptérről.
Egy VW Passat-ot kaptunk a kölcsönzőben, és Laca vette az első akadályokat, Moniékat követve eljöttünk a házig.
Most tényleg nem írok részletesebben, de a lényeg, h minden rendben.
Jelentlkezem még:)
Ami most a legfontosabb, h minden rendben volt útközben, Beni úgy ezerszer jobban bírta, mint remélni mertük utazás előtt. Sokat aludt, főleg a London-Szingapúr vonalon, ami nagyon hosszú volt, de le a kalappal a Quantas előtt, mert végig jól utaztunk. Az Airbus A380 tette a dolgát :D, tágas volt, kényelmes és csöndes :), és ami a legfontosabb, h ép bőrben "leszállított" minket.
Csomagjaink mind megvannak, és egészben, és a belépéskor sem volt semmi fennakadás. Mivel bevallottunk hozott élelmiszereket, ezért a kutyus végigszagolt minket, de semmit sem kellett kinyitnunk :) (pedig jó sokan pakoltak kifelé a bőröndjükből).
Moniék AU zászlót lobogtatva vártak minket, ami nagyon jó érzés volt, és a barátságos, mosolygós emberi, segítő fogadtatásukat csak méltatni tudom, hihetetlenül jó érzés volt így kigurulni a reptérről.
Egy VW Passat-ot kaptunk a kölcsönzőben, és Laca vette az első akadályokat, Moniékat követve eljöttünk a házig.
Most tényleg nem írok részletesebben, de a lényeg, h minden rendben.
Jelentlkezem még:)
2012. augusztus 16., csütörtök
Hú...
Még élünk, nyugalom, és a blog is él, de a költözés hete, és az azóta a családomnál töltött napok még nem adtak lehetőséget arra, hogy írjak is.
Napokig gépet sem láttam, vagy ha igen, pusztán ügyintézések miatt.
A logisztikai terveket nagyjából tartottuk, vagyis az időzítések állták a helyüket, azonban a Pesten töltött utolsó 4 nap istentelenül fárasztó volt. Nem gondoltam volna, h ennyi cuccunk van, úgy látszik a 90nm + padlás + udvar+ pince többet bírt, mint a benne lakók (azaz mi) hittünk volna :)
Először is jött anyukám és a tesóm. Anya nélkül nem bírtuk volna normálisan végigcsinálni, mert a gyereknek kellett a felnőttgondoskodás/felügyelet, amit Ő csinált végig. A tesóm 2 napig maradt, dugig megrakott autóval indult haza. Aznap a sógorom is eljött egy VW Caddy-vel, azt is teleraktuk és ez még csak a kezdet
Másnap (Csütörtökön) jött a Crown, róluk lehet, h írok külön is majd, h képben legyetek a működésükről. Röviden annyit róluk, h tényleg vérprofik voltak, és nagyon dolgoztak, de így is az első 2 órában úgy tűnt, h nem fogy a cuccunk...Ugye 3-5 köbméterre kértünk árajánlatot, nos 51 dobozzal zártuk, 5 köbméter lett a vége. Biztosítással 2.200 Eur lett a vége. Még jó, h a súly nem számított, hahaha :))
Velük rengeteg dolgot vitetünk, biztos izgi lesz majd, amikor kint megjön minden pakk.
Ez a hét volt, amikor a vaterás cuccokat vitték el a vásárlók, hát ez sem volt gyalog galopp. Összességében jól zárult, de ez is megér majd egy külön sztorizást itt :) Volt azért kavarás, volt pár dolog, ami maradt, de aztán más mégis elvitte, úh egy-két kisebb teki cuccal nem bajlódtunk a végén, azt is hazahoztuk, ez már nem tétel. Az biztos, h ez külön egyemberes dolog volt/lett volna, követni, h ki mikor jön, hogy kéri a cuccát: szétszedve, vagy egyben, utalte vagy nem, postán kéri e, stb. Vezettem ugyabn egy excelt, de izzott a telefonom folyamatosan a sok használattól.
Mindenesetre vicces olt, ahogy fogytak a bútorok, tárgyak, és amikor a crown is elpakolt, akkor már tényleg a lépcsőn ülve ettünk, és egy szőnyeg volt a nappali bútorzata:)) Még szerencse, h az ágyunkat nem adtuk el, így volt hol aludnunk végig :D
Másnap (utolós napra) maradt az a teherautó, amivel a szüleimhez/tesómékhoz szállítottuk a "maradékot", ill amit ők vettek át a bútorokból. Jött egy rendes nagy teherautó, elkezdődött a pakolás ki a házból az udvarra, és onnan fel a kocsira, és bizony vészesen telt a rakodótér. A végén már erősen kellett keresni a réseket, ahová még bekerülhettek a házból egyre felbukkanó újabb apróságok. Tökéletesen megtelve indult útnak. Akkor már csak az maradt hátra, hogy azt a pár apróságot a Subaruba tegyük, amit még mi vittünk. Eddigre már látványosan üres volt a ház, mégis mire mindent egy kupacba raktunk, durván túlméretesnek tűnt a szállítmány. Eddig a pillanatig úgy 95%-ban tematikusan pakoltunk mindent, szépen dobozokba. csakhogy a helykihasználás miatt ezt hamar borítanunk kellett, és zacskókba tenni a legtöbbet, amivel persze borult a rendszer is. Tudtuk, h az is vidám lesz, ha majd itthon pakolunk ki, mert mindenhol lesz minden...
Bizony, így is lett :D
A szombat-vasárnap azzal telt, h próbáltunk kicsit regenerálódni, ami persze csak részben sikerült. Feladat még volt/van elég, úh nem vesztegethettük a drága időnket. Közben az időjárás megkínált minket itthon is egy kis adelaide-i téllel, mert napok óta kéz a kézben járnak a nappali hőmérsékletek.
Időközben némi pénzt váltottunk, ami külön tortúra, mert sehol sincs 3-400 dollárnál több, úh tegnap Miskolcon 4 váltóban is voltunk. Sebaj, majd átutaljuk a kinti számlánkra, és a bankban hozzájutunk.
Laca a vállalkozását is lezárta, mintegy 2 órát töltöttünk a tesóm könyvelőjénél, akinek innene is hála a tájékozottságáért és alaposságáért, h kézbevette visszamenőleg és előre is a dolgainkat.
Vasárnap még megkereszteljük bebeét, mert bár nem vagyunk erősen vallásosak, de valahogy úgy éreztük, h a családnak jobb volna, ha "hivatalosan" is keresztszülőkké válhatnának a tesómék.
És még úgy ezer dolog.
Mindeközben akik látják a blogon a számlálót, láthatják, h DRASZTIKUSAN fogy a hátralévő idő. Érdekes, de még mindig nem érzem azt,, hogy 4 nap múlva a világ másik szegletébe indulunk. Van egy alap izgalmi szint a gyomromban, de még csak 1x sírtam.
A faluban persze mindenki kérdezi, h mikor/miért megyünk, mit fogunk csinálni, mikor jövünk vissz, stb.
A család pedig egészen jól bírja, de tényleg. Örök hálám nekik ezért!
Ma még elmegyünk a nyíregyházi vadasparkba (igen, Ági :)), holnap még feladunk magunknak egy csomagot Au-ba, hogy biztos beleférjünk majd a súlykeretbe, vagy rá is fizetünk legfeljebb, ha mégsem...
Nehéz ennyi idő történéseit felidéznem, még pótolom.
Ja, és elnézést kérek mindenkitől, akivel nem tudtunk már találkozni a végén, ennek egyetlen oka a sűrű menetrend és tengernyi tennivaló volt, semmi más. Gigi, Walaby és még sokan mások, ez nektek is szólt :)
Most rohanok a gyógyszertárba feltankolni, legyetek jók!
Napokig gépet sem láttam, vagy ha igen, pusztán ügyintézések miatt.
A logisztikai terveket nagyjából tartottuk, vagyis az időzítések állták a helyüket, azonban a Pesten töltött utolsó 4 nap istentelenül fárasztó volt. Nem gondoltam volna, h ennyi cuccunk van, úgy látszik a 90nm + padlás + udvar+ pince többet bírt, mint a benne lakók (azaz mi) hittünk volna :)
Először is jött anyukám és a tesóm. Anya nélkül nem bírtuk volna normálisan végigcsinálni, mert a gyereknek kellett a felnőttgondoskodás/felügyelet, amit Ő csinált végig. A tesóm 2 napig maradt, dugig megrakott autóval indult haza. Aznap a sógorom is eljött egy VW Caddy-vel, azt is teleraktuk és ez még csak a kezdet
Másnap (Csütörtökön) jött a Crown, róluk lehet, h írok külön is majd, h képben legyetek a működésükről. Röviden annyit róluk, h tényleg vérprofik voltak, és nagyon dolgoztak, de így is az első 2 órában úgy tűnt, h nem fogy a cuccunk...Ugye 3-5 köbméterre kértünk árajánlatot, nos 51 dobozzal zártuk, 5 köbméter lett a vége. Biztosítással 2.200 Eur lett a vége. Még jó, h a súly nem számított, hahaha :))
Velük rengeteg dolgot vitetünk, biztos izgi lesz majd, amikor kint megjön minden pakk.
Ez a hét volt, amikor a vaterás cuccokat vitték el a vásárlók, hát ez sem volt gyalog galopp. Összességében jól zárult, de ez is megér majd egy külön sztorizást itt :) Volt azért kavarás, volt pár dolog, ami maradt, de aztán más mégis elvitte, úh egy-két kisebb teki cuccal nem bajlódtunk a végén, azt is hazahoztuk, ez már nem tétel. Az biztos, h ez külön egyemberes dolog volt/lett volna, követni, h ki mikor jön, hogy kéri a cuccát: szétszedve, vagy egyben, utalte vagy nem, postán kéri e, stb. Vezettem ugyabn egy excelt, de izzott a telefonom folyamatosan a sok használattól.
Mindenesetre vicces olt, ahogy fogytak a bútorok, tárgyak, és amikor a crown is elpakolt, akkor már tényleg a lépcsőn ülve ettünk, és egy szőnyeg volt a nappali bútorzata:)) Még szerencse, h az ágyunkat nem adtuk el, így volt hol aludnunk végig :D
Másnap (utolós napra) maradt az a teherautó, amivel a szüleimhez/tesómékhoz szállítottuk a "maradékot", ill amit ők vettek át a bútorokból. Jött egy rendes nagy teherautó, elkezdődött a pakolás ki a házból az udvarra, és onnan fel a kocsira, és bizony vészesen telt a rakodótér. A végén már erősen kellett keresni a réseket, ahová még bekerülhettek a házból egyre felbukkanó újabb apróságok. Tökéletesen megtelve indult útnak. Akkor már csak az maradt hátra, hogy azt a pár apróságot a Subaruba tegyük, amit még mi vittünk. Eddigre már látványosan üres volt a ház, mégis mire mindent egy kupacba raktunk, durván túlméretesnek tűnt a szállítmány. Eddig a pillanatig úgy 95%-ban tematikusan pakoltunk mindent, szépen dobozokba. csakhogy a helykihasználás miatt ezt hamar borítanunk kellett, és zacskókba tenni a legtöbbet, amivel persze borult a rendszer is. Tudtuk, h az is vidám lesz, ha majd itthon pakolunk ki, mert mindenhol lesz minden...
Bizony, így is lett :D
A szombat-vasárnap azzal telt, h próbáltunk kicsit regenerálódni, ami persze csak részben sikerült. Feladat még volt/van elég, úh nem vesztegethettük a drága időnket. Közben az időjárás megkínált minket itthon is egy kis adelaide-i téllel, mert napok óta kéz a kézben járnak a nappali hőmérsékletek.
Időközben némi pénzt váltottunk, ami külön tortúra, mert sehol sincs 3-400 dollárnál több, úh tegnap Miskolcon 4 váltóban is voltunk. Sebaj, majd átutaljuk a kinti számlánkra, és a bankban hozzájutunk.
Laca a vállalkozását is lezárta, mintegy 2 órát töltöttünk a tesóm könyvelőjénél, akinek innene is hála a tájékozottságáért és alaposságáért, h kézbevette visszamenőleg és előre is a dolgainkat.
Vasárnap még megkereszteljük bebeét, mert bár nem vagyunk erősen vallásosak, de valahogy úgy éreztük, h a családnak jobb volna, ha "hivatalosan" is keresztszülőkké válhatnának a tesómék.
És még úgy ezer dolog.
Mindeközben akik látják a blogon a számlálót, láthatják, h DRASZTIKUSAN fogy a hátralévő idő. Érdekes, de még mindig nem érzem azt,, hogy 4 nap múlva a világ másik szegletébe indulunk. Van egy alap izgalmi szint a gyomromban, de még csak 1x sírtam.
A faluban persze mindenki kérdezi, h mikor/miért megyünk, mit fogunk csinálni, mikor jövünk vissz, stb.
A család pedig egészen jól bírja, de tényleg. Örök hálám nekik ezért!
Ma még elmegyünk a nyíregyházi vadasparkba (igen, Ági :)), holnap még feladunk magunknak egy csomagot Au-ba, hogy biztos beleférjünk majd a súlykeretbe, vagy rá is fizetünk legfeljebb, ha mégsem...
Nehéz ennyi idő történéseit felidéznem, még pótolom.
Ja, és elnézést kérek mindenkitől, akivel nem tudtunk már találkozni a végén, ennek egyetlen oka a sűrű menetrend és tengernyi tennivaló volt, semmi más. Gigi, Walaby és még sokan mások, ez nektek is szólt :)
Most rohanok a gyógyszertárba feltankolni, legyetek jók!
2012. augusztus 3., péntek
Logisztikai menetrend aug 10-éig
A még itthon töltött idő két szakszra osztható:
- aug 10-éig vagyunk a házunkban és Budapesten
- aug 10-20 között a szüleimmel és a tesómékkal Szabolcsban
Ebből az első szakasz amiatt lesz húzós, h MINDEN a helyére
kerüljön, és jövő péntekre a kiürített ház tartalma kategóriákba szedve
dobozokban álljon, és utazzon az országban két irányba kelet és nyugat
felé. A 10-ét követő napok meg gondolom
lelkileg/érzelmileg lesznek megterhelőek..
Hogyan is zajlanak a következő napok?
1. A vaterán eladott cuccok elszállítása folyamatosan
zajlik, eddig nem voltak fennakadások szerencsére. Érdeklődő, kedves vásárlók,
akik az "és megkérdezhetjük, h hová mentek?" kérdésre kapott válaszon
meghökkennek kicsit, mert Németországra gondoltak, de aztán egyetértően
bólogatnak. A bútorok zömét holnaptól kezdik el szállítani, figyelembe kellett
vennem azt is, h azért az utolsó napokon is le tudjunk ülni enni legalább, és legyen hol aludni. Nagy
szerencse, h a TV és tartozékai meg a hálónk úgy ahogy van, a tesómékhoz kerül,
így tényleg mindvégig maradnak, amíg itt leszünk. Ez Beni elfoglalásában is
segít, ha nem is pedagógiailag a legoptimálisabb.
2. Keddtől itt lesz az anyukám, h Bebe körül legyen egy
aktív felnőtt, aki rá-ér :) szó szerint, és a tesóm, h nekem segítsen pakolni.
3. Mi előzetesen addigra már közel mindent átválogatunk aszerint,
h kuka, vagy marad, mert valakinek kell majd. Itt van már a kapu előtt egy 4
köbméteres konténer, amibe folyamatosan tudjuk dobni azokat, amit tényleg arra
szánt a jósors. Hihetetlen, h mennyi ilyen dolog összegyűlt észrevétlenül is.
4. A Crown leszállított előre 2.5 köbméternyi dobozt, amibe
el tudom kezdeni pakolni az előválogatott és kihajózásra szánt ruhákat, könyveket, minden mást majd ők
csinálnak.
5. 08.09-én jön a Crown, csomagol, dobozol, szállít
6. 08.09- én és/vagy 10-én (ez még nyitott, h egy kör elég
e) jön egy belföldi fuvarozó, aki meg a szüleimhez viszi egy vagy két körben a
bútorokat, ami oda megy és minden mást, ami "jó lesz még".
Közben holnap reggel jönnek Jankáért az új gazdik. Erről
mostí nem írok bővebben, majd utólag, de álljon itt egy rövid idézet Ildi (az
új gazdi) egyik leveléből:
"Tartozom egy vallomással. Janka nevét beírva a
keresőbe rátaláltam a blogodra, és lelkes olvasód lettem (soha nem olvastam
ilyesfélét azelőtt). A kereső egy olyan írásod dobta ki, amiben róla írsz.
Váratlanul ért. Éreztem a sorok között a szeretetet, az aggodalmat, a féltést.
Sírtam- de még hogy!...Tudom, milyen rossz ez Neked (nektek), de szeretném, ha
tudnád, látnád, hogy szerető családba fog kerülni. Úgy várjuk, mintha gyermek
születne a családba, nincs olyan nap, hogy ne beszélnénk róla."
Persze én is bőgve olvastam, de azt hiszem jobb gazdit nem találhattam volna! :DD
Természetesen a baráti találkák is be-becsúsznak még, bár egyre nehezebb, és javarészt azt kérjük, h jöjjön el aki csak tud, mert folymatosan jönnek szinte a bútorok miatt. A búcsúzkodásokról majd írok külön, ha lesz időm.
Ma nagyon aktív voltam a blogon, de ki akartam használni ezt a rést, amíg Beni alszik, és ezt a 3.bejegyzést is azért írtam, mert talán segít majd azoknak, akik tervezik a logisztikát a végére.
Határozottan izgalmas, az biztos! :D
kontrasztos
Ugye ma már azza nyitottam, h milyen bűbáj levelet kaptunk az ausztrál bankunktól. Már önmagában attól is elolvadtam, de aztán, h még értékesebbé válhasson az élmény, bátran befáradtam egy kerületi okmányirodába.
Hááááát, kontrasztos volt a hatás, nem tagadom.
Csak egy ügyfélkapu regisztrációt szerettem volna, így én hideg élelem nélkü is élve kijutottam, bár a szaglásomat irányító agyi pályákat igyekeztem bénítani, h kibírjam a várakozást.
Indítás: Belépek, és a látvány önmagában elképesztően siralmas volt, mert dugig volt néppel a hely. Olyan az elrendezése, h a terem két oldalán sorban az ablakok, középen lehet várakozni. Namost a középső téren úgy tudtam beljebb jutni, h ügyesebb tánclépések szükségeltettek, h ne vállazzak össze senkivel, azt nem bírom ugyanis, h idegenekkel érintkezzek akaratlanul :)
Itt is a biztonsági őr a király, többletfeladatokkal jelentősen feltuningolva az amúgy bizonyára szegényes munkaköri leírása. Belépés után gondoltam, h használom a sorszámkiadó felületet...hohó, nem úgy van az, azonnal hatalmas tenyerével próbálta a biztonsági őr betakarni a gombjait, nehogy használni merjem, miközben egy másik - előttem érkező - ügyfelet tájékoztatott. Annak végeztével bemondásos alapon ment a sorszámosztám, majd ő nyomja, nem piszkálhat bele bárki. Nagy mák volt, h egy ember volt előttem, akinek ügye már folyamatban volt, így tényleg nem vártam sokat, de az nagyon lehangoló volt.
Valamiért olyan érzésem támadt, mintha egy vagonba lettünk volna bezsúfolva, erős testszaggal körbeitatott lincshangulat volt az emberek egy részén. Mormogtak az orruk alatt, ha bezárt egy ablak, stb. Mondjuk volt, aki - elmondása szerint - másfél órája várt.
Nem tudom mit csinálnak rosszul, mert akiket láttam, azok az ügyintézők ottartózkodásom idején tényleg pörögtek.
Mégis jó volt kiszabadulni onnan a friss levegőre, és azzal a gondolattal feledtetni mindezt, h talán ilyennel kint nem találkozom.
Hááááát, kontrasztos volt a hatás, nem tagadom.
Csak egy ügyfélkapu regisztrációt szerettem volna, így én hideg élelem nélkü is élve kijutottam, bár a szaglásomat irányító agyi pályákat igyekeztem bénítani, h kibírjam a várakozást.
Indítás: Belépek, és a látvány önmagában elképesztően siralmas volt, mert dugig volt néppel a hely. Olyan az elrendezése, h a terem két oldalán sorban az ablakok, középen lehet várakozni. Namost a középső téren úgy tudtam beljebb jutni, h ügyesebb tánclépések szükségeltettek, h ne vállazzak össze senkivel, azt nem bírom ugyanis, h idegenekkel érintkezzek akaratlanul :)
Itt is a biztonsági őr a király, többletfeladatokkal jelentősen feltuningolva az amúgy bizonyára szegényes munkaköri leírása. Belépés után gondoltam, h használom a sorszámkiadó felületet...hohó, nem úgy van az, azonnal hatalmas tenyerével próbálta a biztonsági őr betakarni a gombjait, nehogy használni merjem, miközben egy másik - előttem érkező - ügyfelet tájékoztatott. Annak végeztével bemondásos alapon ment a sorszámosztám, majd ő nyomja, nem piszkálhat bele bárki. Nagy mák volt, h egy ember volt előttem, akinek ügye már folyamatban volt, így tényleg nem vártam sokat, de az nagyon lehangoló volt.
Valamiért olyan érzésem támadt, mintha egy vagonba lettünk volna bezsúfolva, erős testszaggal körbeitatott lincshangulat volt az emberek egy részén. Mormogtak az orruk alatt, ha bezárt egy ablak, stb. Mondjuk volt, aki - elmondása szerint - másfél órája várt.
Nem tudom mit csinálnak rosszul, mert akiket láttam, azok az ügyintézők ottartózkodásom idején tényleg pörögtek.
Mégis jó volt kiszabadulni onnan a friss levegőre, és azzal a gondolattal feledtetni mindezt, h talán ilyennel kint nem találkozom.
so different
Hi Anita and Laszlo
How are you? Hope you are well. Thanks for opening accounts
with us. When are you coming to Australia?
Please do know if you have any questions. Looking forward to meeting you soon!
Cheers
Anisha
Ez az email várt ma reggel mindkettőnket a Westpac banktól.
Akkor is, ha csak formalevél, akkor is, ha esetleg kötelező küldeni, akkor is,
ha netán választ sem vár rá, hihetetlenül szokatlan és szívmelengető érzés
ilyet kapni egy banktól. Más, nagyon más lesz ott ügyfélnek lenni, ezt eddig
csak a kint élők beszámolói alapján próbáltam elképzelni, mostmár kezdem
finoman megtapasztalni is. Tetszik :D
2012. július 31., kedd
Évfordulók
Különös évfordulók, különös időpontban :)
Épp ma 1 éve indult útjára ez a blog, és talán magam sem hittem volna, h ilyen lendülettel írom majd. Persze ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy az ausztráliai tervek és folyamatok folyamatosan táplálták témával :), de akkor is példátlan, hogy a naplóírás bármilyen formájában ilyen kitartó legyek, pedig próbálkozások voltak már szép számmal. Az is nagy szerencse, hogy a projekt kudarca miatt nem kellett időközben búcsút intenem, szóval FM után szabadon "the show must go on", a blog megy tovább, ha nem is feltétlenül ezen a címen majd.
Ahogy már korábban írtam, a road2au-t valszeg bezárom, hisz az odavezető út pora lassan lehull a cipőnkről, és új utakat szeretnénk meghódítani far-far away... Aggodalomra nincs ok (már ha épp szomorúan nyugtáztátok volna mélységes sajnálatotokat...:) mert élő egyenesben folytatódik majd az ausztráliai élményeinkkel (gage után szabadon:)) az új blog az austory. Tádááám, ezzel az ünnepélyes leleplezésre sort is kerítettem :)
Ezen cím alatt folytatom majd mindazt, ami egy másik országban, egy másik kontinensem történik velünk. Bízom benne, hogy fordulatos és érdekes lesz, és nem redukálódik majd pusztán baba-mama topic-okra vagy nem gasztroblog jelmezébe bújik, ahogy egyszer Bogdanovits András írta egyes kint élők blogjairól, szerintem szellemesen :) Ez még a jövő zenéje, ha aktuálissá válik, tudni fogjátok.
Házassági évforduló is jutott a mai napra, gyorsabban idekanyarodott, mint eddig bármelyik. A fiatalabbak számára talán homályos múltról beszélünk, 1999 nyaráról :) Mindenesetre töretlen csoda az élet Vele azóta is, és attól méginkább, hogy Beni is beszállt ebbe a "játékba" :)
Épp ma 1 éve indult útjára ez a blog, és talán magam sem hittem volna, h ilyen lendülettel írom majd. Persze ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy az ausztráliai tervek és folyamatok folyamatosan táplálták témával :), de akkor is példátlan, hogy a naplóírás bármilyen formájában ilyen kitartó legyek, pedig próbálkozások voltak már szép számmal. Az is nagy szerencse, hogy a projekt kudarca miatt nem kellett időközben búcsút intenem, szóval FM után szabadon "the show must go on", a blog megy tovább, ha nem is feltétlenül ezen a címen majd.
Ahogy már korábban írtam, a road2au-t valszeg bezárom, hisz az odavezető út pora lassan lehull a cipőnkről, és új utakat szeretnénk meghódítani far-far away... Aggodalomra nincs ok (már ha épp szomorúan nyugtáztátok volna mélységes sajnálatotokat...:) mert élő egyenesben folytatódik majd az ausztráliai élményeinkkel (gage után szabadon:)) az új blog az austory. Tádááám, ezzel az ünnepélyes leleplezésre sort is kerítettem :)
Ezen cím alatt folytatom majd mindazt, ami egy másik országban, egy másik kontinensem történik velünk. Bízom benne, hogy fordulatos és érdekes lesz, és nem redukálódik majd pusztán baba-mama topic-okra vagy nem gasztroblog jelmezébe bújik, ahogy egyszer Bogdanovits András írta egyes kint élők blogjairól, szerintem szellemesen :) Ez még a jövő zenéje, ha aktuálissá válik, tudni fogjátok.
Házassági évforduló is jutott a mai napra, gyorsabban idekanyarodott, mint eddig bármelyik. A fiatalabbak számára talán homályos múltról beszélünk, 1999 nyaráról :) Mindenesetre töretlen csoda az élet Vele azóta is, és attól méginkább, hogy Beni is beszállt ebbe a "játékba" :)
2012. július 29., vasárnap
Tartós tejet már ne vegyél
A fenti mondatot gyakran lehetett hallani, ha viccesen valaki hogylétéről esett szó, és nem volt túl jó bőrben. Aztán most meg mi is valami ilyesmibe csöppentünk, szerencsére betegség nélkül persze :)
Vicces, hogy ha kinyitom a kamra ajtaját, és bepillantok, hát dugig van mindennel. Azt hiszem esélytelen, hogy két hét alatt (a haramdikat már nem itt töltjük) kiegyünk majd belőle mindent. Mosolyogtató az is -bár önmagában jelentéktelen dolog-, h bárhová nézek, vagy nyúlok a napi rutinok során (mosás, főzés, tisztálkodás, stb), szinte mindg az agyamba ugrik, h na, ez sem fogy már el a következő napokban. Nehéz volna vagy lett volna mindent úgy kiszámítani persze. Az előbb bontottam fel egy 4 tekercses kinyhai papírtörlő csomagot, ismét a "szokásos" gondolat, és kézenfogta azonnal egy mosoly is.
Persze ez nem jelenti azt, hogy töméntelen dolgot dobnánk majd a kukába, hisz mindezek jórésze tovább szolgálhat majd anyukámnál, vagy a tesómnál.
Valamikor a télen voltak olyan dilemmák, h vegyünk e újat valamiből, ha elromlik, vagy ha nincs, de jól jönne. Akkor az volt a konklúzió, h ne tegyük. Meg is értem mostmár, h miért adták ezt a tanácsot azok, akik a kijutás folyamatában tőlünk jelentősen előbb jártak.
Most ez a kérdés lassan már egy flakon öblítőnél is beugrik. Megvegyem még? Vicces helyzet, mit ne mondjak.
És ha már vicces szituk...
Minap jött egy vaterás vevő az egyik Samsonite bőröndöt vette meg. Volt két Samsonite-unk korábbról, de mivel jó pár éve vettük, felülről ütütték az 5kg-ot, és ez jelen helyzetben nem előnyös tulajdonságuk. Szóval inkább eladtuk, és az olcsó Tesco-sok árát szinte fedezik is :) Jön emberünk, mondja, h szeptember elején utaznak.
Hová?
Kanadába.
Gondolom nem nyaralni?
Nem, elhagyják az országot. Nézték AU-t is, de aztán inkább Kanada lett belőle.
Korban hasonlók, mint mi. Hm. vicces és elgondolkodtató is egyben.
Így, ha nem is velünk, utazik a piros bőröndöm világot látni:)
Vicces, hogy ha kinyitom a kamra ajtaját, és bepillantok, hát dugig van mindennel. Azt hiszem esélytelen, hogy két hét alatt (a haramdikat már nem itt töltjük) kiegyünk majd belőle mindent. Mosolyogtató az is -bár önmagában jelentéktelen dolog-, h bárhová nézek, vagy nyúlok a napi rutinok során (mosás, főzés, tisztálkodás, stb), szinte mindg az agyamba ugrik, h na, ez sem fogy már el a következő napokban. Nehéz volna vagy lett volna mindent úgy kiszámítani persze. Az előbb bontottam fel egy 4 tekercses kinyhai papírtörlő csomagot, ismét a "szokásos" gondolat, és kézenfogta azonnal egy mosoly is.
Persze ez nem jelenti azt, hogy töméntelen dolgot dobnánk majd a kukába, hisz mindezek jórésze tovább szolgálhat majd anyukámnál, vagy a tesómnál.
Valamikor a télen voltak olyan dilemmák, h vegyünk e újat valamiből, ha elromlik, vagy ha nincs, de jól jönne. Akkor az volt a konklúzió, h ne tegyük. Meg is értem mostmár, h miért adták ezt a tanácsot azok, akik a kijutás folyamatában tőlünk jelentősen előbb jártak.
Most ez a kérdés lassan már egy flakon öblítőnél is beugrik. Megvegyem még? Vicces helyzet, mit ne mondjak.
És ha már vicces szituk...
Minap jött egy vaterás vevő az egyik Samsonite bőröndöt vette meg. Volt két Samsonite-unk korábbról, de mivel jó pár éve vettük, felülről ütütték az 5kg-ot, és ez jelen helyzetben nem előnyös tulajdonságuk. Szóval inkább eladtuk, és az olcsó Tesco-sok árát szinte fedezik is :) Jön emberünk, mondja, h szeptember elején utaznak.
Hová?
Kanadába.
Gondolom nem nyaralni?
Nem, elhagyják az országot. Nézték AU-t is, de aztán inkább Kanada lett belőle.
Korban hasonlók, mint mi. Hm. vicces és elgondolkodtató is egyben.
Így, ha nem is velünk, utazik a piros bőröndöm világot látni:)
2012. július 27., péntek
Mire jó egy hét külföldön?
Nem a nyaralás során végezhető rekreációs és fakultatív programokról akarok szót ejteni, ne aggódjatok :)
Inkább kicsit arról az oldaláról ennek az elmúlt egy hétnek, amit csak ebben az élethelyzetben, kiutazásunk előtti jelen fázisban tudtam megélni.
Jó volt arra, hogy egy totálisan más kultúrát látva, tapsztalva beleéljem magam abba, hogy milyen is lesz majd az, ha nem a megszokott dolgok vesznek körül emberek, épületek, vislkedés és minden egyéb vonatkozásában. Az ezt segítő elfogadás-és toleranciaszintemet is tanítgathattam ennek megfelelően .
Jó volt arra, hogy angolul beszéljek napi szinten, amit baromi régen tettem. Ez aztán inkább elkeserített, mint örömöt okozott, mert erősen éreztem magamon azt, hogy az agyállományom ezen része nemigen aktív, bár nagyon bízom abban, hogy a majdani intenzív angol hatás(s)ok(k) révén rohamosan javulhat a helyzet.
Jó volt arra, hogy megtapasztaljam (és ezt remélem sikerül úgy megfognosm, h ne okozzak vele félreértést), hogy csak azért mert ugyanott vagyunk éppen, és magyarok vagyunk mi is meg a másik pár is, még nem muszáj barátkozást erőltetnünk, ha egyébként abszolút nem vagyunk egy hullámhosszon. Tudom, h ez nem azonos azzal a szituációval, amikor külföldön él valaki huzamos ideig, de tényleg már most éreztem, h ha van választás, akkor ne erőltessük, amit nem muszáj. Volt egy pár, akiktől a hideg futkosott ahátamon, de mivel a magyar társaság nagyjából egy csapatba verődött - aminek nem mi voltunk a motorja-, így időnként fültanúja lehettem annak a viselkedésnek, amitől kiakadok. A tipikus mindent fikázó, minden szar hozzáállásnak. Tipikus pesszimista, síró, csak a negatívumokat szűrő és kisugárzó emberek, akiktől a hétköznapokban is inkább menekülnék, nemhogy ha pihenni megyek.
Jó volt arra, hogy együtt nyarljunk a tesómékkal, és a gyerekekkel, amelyik része igencsak jól sikerült a dolognak, bár a helyszín választását is ez mozgatta. Legyen hmokos lassan mélyülő tengerpart, és medence is, legyen tuti jó idő, és akkor a két csemete ellesz, mi meg szintén:)
Jó volt arra is, hogy a megszokott ízek mellé teret engedjünk másnak is, és szokjuk, hogy milyen az, amikor a zsömle sem olyan, mint otthon, nemhogy egy tipikus helyi étel. Bár szerencsénkre mi abszolút nem vagyunk a magyaros konyha rabjai, sőt! A csirke és a marha, ami az étkezések gerincét adta, abszolút barátunk:)
Ilyen gondolatok is be-beugrottak miközben kattogtak a fogaskerekek. Gyorstalpalónak most jó volt a külfölön levés tanfolyamsorozatból :)
Inkább kicsit arról az oldaláról ennek az elmúlt egy hétnek, amit csak ebben az élethelyzetben, kiutazásunk előtti jelen fázisban tudtam megélni.
Jó volt arra, hogy egy totálisan más kultúrát látva, tapsztalva beleéljem magam abba, hogy milyen is lesz majd az, ha nem a megszokott dolgok vesznek körül emberek, épületek, vislkedés és minden egyéb vonatkozásában. Az ezt segítő elfogadás-és toleranciaszintemet is tanítgathattam ennek megfelelően .
Jó volt arra, hogy angolul beszéljek napi szinten, amit baromi régen tettem. Ez aztán inkább elkeserített, mint örömöt okozott, mert erősen éreztem magamon azt, hogy az agyállományom ezen része nemigen aktív, bár nagyon bízom abban, hogy a majdani intenzív angol hatás(s)ok(k) révén rohamosan javulhat a helyzet.
Jó volt arra, hogy megtapasztaljam (és ezt remélem sikerül úgy megfognosm, h ne okozzak vele félreértést), hogy csak azért mert ugyanott vagyunk éppen, és magyarok vagyunk mi is meg a másik pár is, még nem muszáj barátkozást erőltetnünk, ha egyébként abszolút nem vagyunk egy hullámhosszon. Tudom, h ez nem azonos azzal a szituációval, amikor külföldön él valaki huzamos ideig, de tényleg már most éreztem, h ha van választás, akkor ne erőltessük, amit nem muszáj. Volt egy pár, akiktől a hideg futkosott ahátamon, de mivel a magyar társaság nagyjából egy csapatba verődött - aminek nem mi voltunk a motorja-, így időnként fültanúja lehettem annak a viselkedésnek, amitől kiakadok. A tipikus mindent fikázó, minden szar hozzáállásnak. Tipikus pesszimista, síró, csak a negatívumokat szűrő és kisugárzó emberek, akiktől a hétköznapokban is inkább menekülnék, nemhogy ha pihenni megyek.
Jó volt arra, hogy együtt nyarljunk a tesómékkal, és a gyerekekkel, amelyik része igencsak jól sikerült a dolognak, bár a helyszín választását is ez mozgatta. Legyen hmokos lassan mélyülő tengerpart, és medence is, legyen tuti jó idő, és akkor a két csemete ellesz, mi meg szintén:)
Jó volt arra is, hogy a megszokott ízek mellé teret engedjünk másnak is, és szokjuk, hogy milyen az, amikor a zsömle sem olyan, mint otthon, nemhogy egy tipikus helyi étel. Bár szerencsénkre mi abszolút nem vagyunk a magyaros konyha rabjai, sőt! A csirke és a marha, ami az étkezések gerincét adta, abszolút barátunk:)
Ilyen gondolatok is be-beugrottak miközben kattogtak a fogaskerekek. Gyorstalpalónak most jó volt a külfölön levés tanfolyamsorozatból :)
2012. július 26., csütörtök
flight test done
Ismét itthon, tegnap éjjel, azaz ma kora hajnalban
landoltunk, hogy a maradék ijesztően rövid idő alatt felszámoljuk az itteni
életünket :) Huh, nem lesz könnyű, de
izgalmas feladat.
Először nyaraltunk úgy, hogy a vége felé nem azon sajnálkoztunk,
h a francba, mindjár otthon leszünk, és indulhat újra a mókuskerék...Megmondom
őszintén, h igyekeztem kikapcsolni magamon az ausztráliás programokat, és
tényleg kicsit tisztítani az agyamat, élvezni a napsütést, azt amit az adott
pillanat adhat. Nagyjából sikerült is, nem voltam gép-és netközelben, nem
olvastam blogokat (hiányoztatok azért), szóval carpe diem volt!
Egyiptom oda-vissza két szűk 4 órás etap jó volt arra is,
hogy Beni repüléshez való viszonyát is megismerjük. Őszinte leszek, nem volt
kés a vajban effektus. Odafelé 14h után indultunk, úh a kötelező ölbenülős
beszíjazós idő után a délutáni alvásidőbe bele is ájult, viszont nem aludt csak
egy órát. A fennmaradó időt mozgással kívánta tölteni, ami azért egy gépen nem
olyan egyszerű....sétáltunk fel alá, ill mivel voltak üres helyek, ugráltak a
keresztlányunkkal. Tulajdonképpen nem volt gáz, de tisztán látszik, h amikor
nem fog aludni, akkorra extra lefoglalós dolgokat kell készítsek. Kisgyerekkel
repülő tapasztalatok very welcome :))
Visszafelé sokkal nehezebb volt a helyzet, ugyanis 18.45
helyett majd' 2 órás késéssel indultunk. Ergo + 2 órás reptéri szaladgálás,
remélve, h ez majd jótékonyan lefárasztja. Így is lett. Felszállás, sötét a
gép, minden szuper, gyerek már majdnem alszik, amikor is minden fény kigyúl,
csilingelő utaskísérő hang, h hamarosan vacsi, ami ez meg ez lesz stb. Gyerek
felébredt, és úgy nettó egy órát sírva hisztizett a fáradtságtól, mire újra
beleájult az ülésbe, és aludt végig. Az az egy óra azért kemény volt, mert a
dackorszak első jeleit gyönyörűen rajzolja a monitorra, úgyhogy eddig sosem
hallott cifra ordítások, és nyekegések kísérték a sírásnak imitált hisztit. Na,
akkor nem voltunk vidám szülők, és titkon mefogadtam, h valami csodaszert
teszek a vizébe majd, amikor AU felé indulunk, h kibírjuk valahogy...vagy mégsem? :)
Összességében nem lett volna gond, csak nehezen érti, h
miért nem jöhet-mehet bármikor és bárhová a gépen, ez a legnagyobb baja.
Hazatérve 60 üzenet várt a vaterán, némelyik tényleg vicc
kategória :) A mostani 2 kedvenvcem az volt, akik a gyönörű falszínünket látva
a festék pontos nevét-kódját szerették volna. Még jó, h nem a falra
licitáltak:) Vasárnap zárulnak a tétek, aztán indul a mandula...
Úgy tervezzük, h aug 10-éig jó volna itt mindent lezárni, és
a maradék időt még a szüleimnél/tesóméknál töltenénk. Így bő 2 hét van hátra,
ha ügyesek leszünk, ez nem kivitelezhetetlen.
Nagyon furcsa most ebben a kicsit párás, napsütést nélkülöző
nyárnak mondott valamiben lámpafénynél írni az elmúlt napokról. A szikrázó
napsütés valahogy jobban cirógatta a lelkemet.
Íme egy kis ízelítő belőle:
 |
| Hatalmas teraszunk volt, gyönyörű kilátással |
Beni is élvezte többnyire a tengert, és a partot is, néha beárnyékolta azonban az örömöt Oscar, a teve, akit gazdája rendszerint a közelünkben parkoltatott le, mint látványosság. Akkor menekülnünk kellett a medencékhez...:)
 |
| a keresztlányunk |
 |
| A tesóm |
 |
| a sógorom |
 |
| apával |
 |
| anyával |
2012. július 17., kedd
helyfoglalás - vagy mégsem?
Ezt még mai második postként gyorsban leírom.
Okulásul azoknak, akik repjegy vásárlás előtt állnak. Mi ugye ott zártuk a dolgot, h az IOM visszaigazolt mindent, jegyet, járatokat, helyfoglalást, stb, úh a repjegy témát pihentettük.
Laca a minap a Quantas weboldalán csekkolt valami infot, amikor kíváncsiságból leellenőrizte a helyfoglalásunkat is. Hamar kiderült, h nincs foglalt helyünk, mert az fizetős szolgáltatás, és mi ezért nem fizettünk vala. ja, biza, hisz nem kérte senki az árát.
Quantas call center felhívás, hogy mi legyen. Szerencsére tudtak foglalni direktben, és minő szerencse, h azonnal be is tudták terhelni vele a bankszámlánkat, így már tényleg ok lett a dolog. :)
20AUD / fő/járat a költsége, vagyis nekünk 120 volt összesen. London-Szingapúr 60, és Szingapúr-Adelaide is 60 dolcsi.
Mostmár ezt is tudjuk.
Okulásul azoknak, akik repjegy vásárlás előtt állnak. Mi ugye ott zártuk a dolgot, h az IOM visszaigazolt mindent, jegyet, járatokat, helyfoglalást, stb, úh a repjegy témát pihentettük.
Laca a minap a Quantas weboldalán csekkolt valami infot, amikor kíváncsiságból leellenőrizte a helyfoglalásunkat is. Hamar kiderült, h nincs foglalt helyünk, mert az fizetős szolgáltatás, és mi ezért nem fizettünk vala. ja, biza, hisz nem kérte senki az árát.
Quantas call center felhívás, hogy mi legyen. Szerencsére tudtak foglalni direktben, és minő szerencse, h azonnal be is tudták terhelni vele a bankszámlánkat, így már tényleg ok lett a dolog. :)
20AUD / fő/járat a költsége, vagyis nekünk 120 volt összesen. London-Szingapúr 60, és Szingapúr-Adelaide is 60 dolcsi.
Mostmár ezt is tudjuk.
Nagy levegő...éééés....relax - mantra
Nincs mit cifrázni ezen, tovaszállt az eddigi nyugalom.
Kész idegbaj állt belém, zizi lettem, kaotikusnak érzem a helyzetet, és zavar, h nem látom át teljesen. Biztos az idő rohamos fogyása okozza, de nehéz strukturáltnak és kiegyensúlyozottnak maradni.Gondolom (remélem) ez ebben a fázisban normális állapot :)
A legfőbb projektem még a nyarlás előtt, h az összes lényeges, és mindenképp eladásra szánt holmit feltegyek a vaterára, h addig pöröghessenek a licitek, amíg nem leszünk itthon, és utána kezdjék is majd elhordani a vevők.
Itthon már szállóigévé vált a "Basszus, ezzel mi legyen?" kérdésre adott válasz: "Vatera 1Ft". :)
Tényleg 1Ft-ért rakok fel mindent, és így talán lesz ami "áron alul" megy el (persze mihez képest, ugye?), de cserébe tuti nem marad a nyakunkon, újabb feladatot indukálva, h utolsó pillanatban tegyük valahová.
(By the way, ha érdekel valakit az aukciós lista, Sanita76 felhsználónév alatt megtaláltok, és lehet hirdetni ismerősöknek, h itt a magyar virtuális garage sale:)
Ez a projekt kiszívja a véremet, szólok előre sorstársaimnak, akik hasonló fába vágják majd a fejszéjüket, h full-time job-ról van szó.
Először is lefotózni mindent. Nem csak úgy nagyjából, hanem körbe, alaposan, nehogy a vevő utólag jajgasson nekem, bár hol leszek én már akkor? :)) Neveltetésem mégsem engedi a sunyizást, úh a fotókon túl alapos leírásokat is igyekszem tenni az aukciókhoz. Ez aztán szintén jó kis molyolós meló. Aztán - és ez a "kedvencem"- jönnek a kérdések...mert igen, fotók, és részletes leírás ellenére is lesznek kérdések. ÖZÖNÉVEL. És ha ezt ezzel veszem mennyi volna? Az ott a képen a sarokban az az izé nem eladó? Jajj, bocs mégsem akarom, törölnéd? Ha ebből a szögből nézem másnak tűnik, tényleg más? És hasonlók... néha mosolygok rajtuk, de reggel félek ránézni a telefonomra, h hány email vár este óta. Hihihi
Ja, a kedvencem az a szekrény, ami sztem egy tök béna, zakkant darab, már ki akartam dobni, csak gondoltam 1ft-ért majdcsak elviszik, és nem kell a szállításával bajlódnom, no jobban kell az, mint az újak...ki érti ezt?
Mindemellett ahogy fogynak a bútorok, és jönnek le a padlásról a cuccok, h fotózhassam, válogathassam, úgy jött belénk vissza reflexszerűen a 2 évvel ezelőtti nyári feeling, amikor még javában felújítottunk, én nagy pocakkal döcögtem a lomok között, és csak azt láttam magam előtt, h sosem lesz kész (aztán majd rend) és bizony ebbe az állapotba hozzuk haza Csöppentyűt. Aztán javult a helyzet, de nem lett teljesen kész:)
Szóval most ebbe sodródunk megint, amikor dobozokat, ruhás zsákokat lehet kerülgetni, és a gyerek olyan szívesen pakolja ki őket, h számára ez maga a csodavilág:)
Ebből a pre-káoszból repülünk holnap az ősi kultúrába, ahol nappal 40 éjjel 30 fok lesz sztenderd módon, és a Vörös tenger is 28 fokos. Együtt megyünk a tesómékkal, 4 felnőtt 2 gyerek leosztásban, így talán kettesben levésre is lesz mód vica-versa, és kicsit rá tudunk pihenni az azt követő nemistudommire. Fájni fog az a pár hét mindenhogyan, azt már most érzem :))
Kész idegbaj állt belém, zizi lettem, kaotikusnak érzem a helyzetet, és zavar, h nem látom át teljesen. Biztos az idő rohamos fogyása okozza, de nehéz strukturáltnak és kiegyensúlyozottnak maradni.Gondolom (remélem) ez ebben a fázisban normális állapot :)
A legfőbb projektem még a nyarlás előtt, h az összes lényeges, és mindenképp eladásra szánt holmit feltegyek a vaterára, h addig pöröghessenek a licitek, amíg nem leszünk itthon, és utána kezdjék is majd elhordani a vevők.
Itthon már szállóigévé vált a "Basszus, ezzel mi legyen?" kérdésre adott válasz: "Vatera 1Ft". :)
Tényleg 1Ft-ért rakok fel mindent, és így talán lesz ami "áron alul" megy el (persze mihez képest, ugye?), de cserébe tuti nem marad a nyakunkon, újabb feladatot indukálva, h utolsó pillanatban tegyük valahová.
(By the way, ha érdekel valakit az aukciós lista, Sanita76 felhsználónév alatt megtaláltok, és lehet hirdetni ismerősöknek, h itt a magyar virtuális garage sale:)
Ez a projekt kiszívja a véremet, szólok előre sorstársaimnak, akik hasonló fába vágják majd a fejszéjüket, h full-time job-ról van szó.
Először is lefotózni mindent. Nem csak úgy nagyjából, hanem körbe, alaposan, nehogy a vevő utólag jajgasson nekem, bár hol leszek én már akkor? :)) Neveltetésem mégsem engedi a sunyizást, úh a fotókon túl alapos leírásokat is igyekszem tenni az aukciókhoz. Ez aztán szintén jó kis molyolós meló. Aztán - és ez a "kedvencem"- jönnek a kérdések...mert igen, fotók, és részletes leírás ellenére is lesznek kérdések. ÖZÖNÉVEL. És ha ezt ezzel veszem mennyi volna? Az ott a képen a sarokban az az izé nem eladó? Jajj, bocs mégsem akarom, törölnéd? Ha ebből a szögből nézem másnak tűnik, tényleg más? És hasonlók... néha mosolygok rajtuk, de reggel félek ránézni a telefonomra, h hány email vár este óta. Hihihi
Ja, a kedvencem az a szekrény, ami sztem egy tök béna, zakkant darab, már ki akartam dobni, csak gondoltam 1ft-ért majdcsak elviszik, és nem kell a szállításával bajlódnom, no jobban kell az, mint az újak...ki érti ezt?
Mindemellett ahogy fogynak a bútorok, és jönnek le a padlásról a cuccok, h fotózhassam, válogathassam, úgy jött belénk vissza reflexszerűen a 2 évvel ezelőtti nyári feeling, amikor még javában felújítottunk, én nagy pocakkal döcögtem a lomok között, és csak azt láttam magam előtt, h sosem lesz kész (aztán majd rend) és bizony ebbe az állapotba hozzuk haza Csöppentyűt. Aztán javult a helyzet, de nem lett teljesen kész:)
Szóval most ebbe sodródunk megint, amikor dobozokat, ruhás zsákokat lehet kerülgetni, és a gyerek olyan szívesen pakolja ki őket, h számára ez maga a csodavilág:)
Ebből a pre-káoszból repülünk holnap az ősi kultúrába, ahol nappal 40 éjjel 30 fok lesz sztenderd módon, és a Vörös tenger is 28 fokos. Együtt megyünk a tesómékkal, 4 felnőtt 2 gyerek leosztásban, így talán kettesben levésre is lesz mód vica-versa, és kicsit rá tudunk pihenni az azt követő nemistudommire. Fájni fog az a pár hét mindenhogyan, azt már most érzem :))
2012. július 14., szombat
Cats on board
Az utazás kapcsán az itthon maradóknak fájóbb a dolog, ez az elméletem. Néha rámtör valami szomorúsággal vegyes bizonytalanság, de többnyire felülírja a várakozás okozta izgalom.
Az itthon maradók az a család, barátok, ismerősök, és a mi esetünkben - sokak számára talán említésre sem méltó -, két cicus.
Írtam már róluk, a hozzájuk fűződő érzéseimről, rajongva szeretem a macskákatm, a sajátokat, meg még sokszorosan. Azt is leírtam, h miért maradnak, itt tartott a történetük legutóbb.
Most úgy tűnik, h rendeződik a soruk, legalábbis nagyon remélem.
Bodza, a cirmos házikedvenc a múlt hétvégén anyukámékhoz költözött falura. A fővárosi csavargó, a félig kutya-félig ember macskám olyan végtelen nyugalommal, egy hang nélkül utazott az autóban, mint aki nap, mint nap ezt teszi. Amikor megérkeztünk, és kinyitottuk a hordozó ajtaját, komótosan kisétált belőle, elfoglalt egy széket a kerti szetten, és aludt, meg evett. Azóta is boldogan él, már egyszer be is sétált a nyitott ablakon, h apukám hasán dagasztva múlassa az időt. Megnyugodtam hogylétét illetően :)
Janka, a nemes nemzetes orosz kékvér más tészta volt, ő lakásban élt eddig, neki azért más élete van, mint egy házi cicának. Vele gondban voltam hónapok óta gyötört a tudat. Mindig is fájni fog, h marad, de most picit megnyugodtam a jövőjét illetően.
Az történt, h a tenyésztőt - akitől hoztuk Jankát - bevontam a gazdikeresésbe. Feltette a weboldalára, és már másnap jelentkezett egy érdeklődő. Egy miskolci család, ahol apa allergiás, de a szibériai lévén hippoallergén, régóta szerettek volna egy ilyen cicát. Pár emailváltás-telefonos egyeztetés után, ma hajnalban vonatra ült a család, h eljöjjenek hozzánk, és lássák a cicát, valamint meggyőződjenek arról, h tényleg nem lesznek allergiás tünetei apának. Szerencsére nem lettek. A család iró helyes volt, apa-anya és egy 7 éves kisfiú. Fotózták, kérdeztek róla 100 féle dolgot, szóval látszott, h nem csak egy macskát akarnak, hanem Jancsuszt. :)
Ha minden ok, aug elején költözik hozzájuk. Az nagyon szar lesz, de túlélem, muszáj.
Az itthon maradók az a család, barátok, ismerősök, és a mi esetünkben - sokak számára talán említésre sem méltó -, két cicus.
Írtam már róluk, a hozzájuk fűződő érzéseimről, rajongva szeretem a macskákatm, a sajátokat, meg még sokszorosan. Azt is leírtam, h miért maradnak, itt tartott a történetük legutóbb.
Most úgy tűnik, h rendeződik a soruk, legalábbis nagyon remélem.
Bodza, a cirmos házikedvenc a múlt hétvégén anyukámékhoz költözött falura. A fővárosi csavargó, a félig kutya-félig ember macskám olyan végtelen nyugalommal, egy hang nélkül utazott az autóban, mint aki nap, mint nap ezt teszi. Amikor megérkeztünk, és kinyitottuk a hordozó ajtaját, komótosan kisétált belőle, elfoglalt egy széket a kerti szetten, és aludt, meg evett. Azóta is boldogan él, már egyszer be is sétált a nyitott ablakon, h apukám hasán dagasztva múlassa az időt. Megnyugodtam hogylétét illetően :)
Janka, a nemes nemzetes orosz kékvér más tészta volt, ő lakásban élt eddig, neki azért más élete van, mint egy házi cicának. Vele gondban voltam hónapok óta gyötört a tudat. Mindig is fájni fog, h marad, de most picit megnyugodtam a jövőjét illetően.
Az történt, h a tenyésztőt - akitől hoztuk Jankát - bevontam a gazdikeresésbe. Feltette a weboldalára, és már másnap jelentkezett egy érdeklődő. Egy miskolci család, ahol apa allergiás, de a szibériai lévén hippoallergén, régóta szerettek volna egy ilyen cicát. Pár emailváltás-telefonos egyeztetés után, ma hajnalban vonatra ült a család, h eljöjjenek hozzánk, és lássák a cicát, valamint meggyőződjenek arról, h tényleg nem lesznek allergiás tünetei apának. Szerencsére nem lettek. A család iró helyes volt, apa-anya és egy 7 éves kisfiú. Fotózták, kérdeztek róla 100 féle dolgot, szóval látszott, h nem csak egy macskát akarnak, hanem Jancsuszt. :)
Ha minden ok, aug elején költözik hozzájuk. Az nagyon szar lesz, de túlélem, muszáj.
A teraszon a jövőnk...:)
Bőrőnd beszerző túrán voltunk az elmúlt két napban.
Ez egy korántsem mellékes kérdés, amikor szigorú súlykeretek közé vagyunk szorítva, és az életünk - egy darabig -, 120 kilónyi holmira épül majd. Na jó, meg arra, amit postán magunk után küldünk, mert ahogy Hori is kommentelte, tuti, h lesz pár csomag, ami nem várhat 3 hónapot, de a bőröndökbe sem fér.
Volt ugyan néhány jó minőségű bőröndünk, de a súlyuk nem épp ideális, hisz néhány évesek, és jobbára közepes méretűek voltak. Hamar kiderült, h ezek nem lesznek jók, mert így is ezer holmink lesz, ha 6 nagy pakkot viszünk + a kabin méretűeket, nemhogy ha még felaprózzuk 10-15 kilós csomagokra is. Így megszületett a döntés, veszünk 6 bőröndöt!
Nos 6 jó minőségű sokéves garanciás fullos csodára nem kívántunk több százezret kiadni, úgyhogy két csoportra bontottuk az igényeinket:
category 1- könnyű, strapabíró, nem egy utazásra szánt, Samsonite, ezért drága :)
Ezek jók lesznek a jövőben is, ha utazunk majd ide-oda, reméljük tényleg jól viselik majd a hosszú utat. (Biatorbágy Samsonite Outlet jó forrás volt a beszerzésre.
category 2 - könnyű, ránézésre nem szétesős, "legalább egy utas", ezért olcsó :) s lőn, a Tesco-ban találtunk e kritériumoknak megfelelő darabokat, és még akciósak is voltak most. Így a 4 nagy + 1 kabin méretűt megvettük annyiért, mint a fenti képen 1db-ot...
Ez van, része az útnak. Ha ezek Adelaide-ig bírják csak, az sem baj, bár árukhoz képest pofásabbak, és strapabíróbbnak tűnnek, mint hittem volna.
Most ez a kupac a teraszon áll, az olcsók szellőznek, mert jó kínaibolt szaguk van, a másik kettő meg csak úgy:) Kezdődik a mindenhol van valami, amit kerülgethetünk állapot:)
Cicák dolga is egyenesben szerencsére, írok arról külön.
Ez egy korántsem mellékes kérdés, amikor szigorú súlykeretek közé vagyunk szorítva, és az életünk - egy darabig -, 120 kilónyi holmira épül majd. Na jó, meg arra, amit postán magunk után küldünk, mert ahogy Hori is kommentelte, tuti, h lesz pár csomag, ami nem várhat 3 hónapot, de a bőröndökbe sem fér.
Volt ugyan néhány jó minőségű bőröndünk, de a súlyuk nem épp ideális, hisz néhány évesek, és jobbára közepes méretűek voltak. Hamar kiderült, h ezek nem lesznek jók, mert így is ezer holmink lesz, ha 6 nagy pakkot viszünk + a kabin méretűeket, nemhogy ha még felaprózzuk 10-15 kilós csomagokra is. Így megszületett a döntés, veszünk 6 bőröndöt!
Nos 6 jó minőségű sokéves garanciás fullos csodára nem kívántunk több százezret kiadni, úgyhogy két csoportra bontottuk az igényeinket:
category 1- könnyű, strapabíró, nem egy utazásra szánt, Samsonite, ezért drága :)Ezek jók lesznek a jövőben is, ha utazunk majd ide-oda, reméljük tényleg jól viselik majd a hosszú utat. (Biatorbágy Samsonite Outlet jó forrás volt a beszerzésre.
category 2 - könnyű, ránézésre nem szétesős, "legalább egy utas", ezért olcsó :) s lőn, a Tesco-ban találtunk e kritériumoknak megfelelő darabokat, és még akciósak is voltak most. Így a 4 nagy + 1 kabin méretűt megvettük annyiért, mint a fenti képen 1db-ot...
Ez van, része az útnak. Ha ezek Adelaide-ig bírják csak, az sem baj, bár árukhoz képest pofásabbak, és strapabíróbbnak tűnnek, mint hittem volna.
Most ez a kupac a teraszon áll, az olcsók szellőznek, mert jó kínaibolt szaguk van, a másik kettő meg csak úgy:) Kezdődik a mindenhol van valami, amit kerülgethetünk állapot:)
Cicák dolga is egyenesben szerencsére, írok arról külön.
2012. július 12., csütörtök
Apróságok- az én "kisszíneseim":)
A mostanság sokaknál látott mindenféle témát érintő, de önmagukban csak egy-két mondatos gondolatok kerülnek nálam is terítékre:)
Elhallgattam kicsi időre, de nem azért mert nem lett volna mit írni, csak haladnak a dolgok, és most pár napig gépközelben sem nagyon voltam.
Ezért nem válaszoltam a kommentekre sem, elnézést kérek attól, akit ez rosszul érintett volna, igyekszem pótolni :)
Cisco tartozásom:
Bocs, h a közepébe vágtam a múltkor a témának, Ga-nak teljesen jogos volt a felvetése, h azt eszik e vagy isszák, bár Judit tökéletesen behatárolta a témát :) (lásd előző post kommentjeit, aki nem éretné miről zagyválok) A Cisco IT-related cég, akik routerekkel, switch-ekel, automatizációval, szoftverekkel és még sok minden mással foglalkozik. Laca telekommunikációs hangszolgáltatás fejlesztéssel foglalkozik, és ezeken az eszközökön -számomra is abszolút érthetetlen dolgokat - programoz, fejleszt, tesztel, üzemel, menedzsel és projekteket visz. Az elmúlt 10 évben többé-kevésbé ezzel foglalkozott, de a Cisco által kiadott hivatalos certificate-je nem volt róla. Most az eddigi tudását-tapasztalatát formálta papírrá, h AU-ban is elhiggyék, h ért hozzá.
találka dömping
érthető módon egyre sűrűsödnek azok az alkalmak, amikor valakikkel össze kellene futnunk, mert ugye nem akarunk úgy elmenni, h legalább utoljára nem találkozunk? jönnek a kérdések, felvetések. Egyrészről teljesen jogosak, másrészről nem tudom hogyan fogjuk mindet menedzselni, mert nincs gigászi méretű baráti körünk, de akikkel amúgy is évente 1-2 alkalommal jöttünk össze, nyilván szeretnének legalább most:) Ráaadásul nyár lévén a szabadságaikkal is össze kell hangolnunk, úh nem könnyű. Biztosan lesz olyan, aki kimarad, és majd túléli a kapcsolat, vagy sem, de akkor meg mindegy is. Itt jegyzem meg, h én aztán nem voltam egy facebook fan, de egyre értékesebb számomra ez a felület, és ez még csak fokozódni fog :)
családi kötelék
Ha a barátok/ismerősök kapcsán igaz az, h ki szeretnék használni a hátralévő időt, a családdal kapcs méginkább így van ez oda-vissza. Most szombattól hétfőig a családommal voltunk, szerencsére még abszolút jókedvű, bár Ausztráliáról sokat beszélgetős 3 nap volt. Értem ezelalatt azt, h nem sírtunk egyszer sem :)
Ennek apropóján találtuk ki azt, h idén utazzunk együtt nyaralni a tesómékkal. Mi is rá akartunk pihenni úgyis még az utazás előtti hajrára, hát megyünk együtt. (Ági, szerinted hová? Párhuzam újabb fejezete, annyit segítek :))
Így jövő szerdán elutazunk egy hétre, és ha visszajövünk, úgy szűk 3 hetünk marad a maradék feladatokra, mert hamarabb ki akarunk költözni, h utazás előtt még a szüleimnél + tesóméknál tölthessünk egy hetet.
nincsen már autóm
Furcsa élmény az is, amikor elkezdenek fogyni a tárgyaink, amik körülvettek minket. Tudatos persze a dolog, hisz mi indukáljuk, mégis szomorkás, hisz csak kötődünk ezekhez, és néha ki-kicsusszannak félmondatok, amik nosztalgikussá teszik a beszerzésüket, vagy csak a használatukat. Tegnap jött nepper bácsi az autómért, és miután a zsebéből kimarkolt egy szerény milliós nagyságrendű pénzköteget, abból leszámolta a Honda árát, és távozott. Shortban és kitaposott Crocs-utánzat-papucsában. Ez van. Olyan gyorsan létrejött az üzlet, h még szomorkodni sem maradt időm. Ez volt az első saját kocsim...
Az hamar kiderült, h csak bukóval tudjuk eladni, mert mi az a hülye fajta vagyunk, aki gondozza a dolgait. Autót megvesz, majd szakszervizbe viszi, h biztosan ok legyen minden. Majd vesz bele új akksit, kicseréli a rádióját, stb., mert nem tudja, h lesz e vízuma. Aztán lett, és a ráköltött pénz persze a sehonnainál keresendő, volt-nincs. Már csak azért is, mert ahogy a lakáspiac dübörög, az autók ára is szupermélyen, komolyan mondom, h IJESZTŐ a gazdasági hanyatlás mértéke, amit az elmúlt 1-2 év produkált.
A Subaru körül még bizonytalanság van, nyilván azt nepper bácsik nem viszik, és nem is adnánk, bizományba beveszik, vagy van még 1-2 alternatíva, de valszeg abból nem látunk pénzt most.
van egy fél házunk Adelaide-ben
ha autóm már nincs is, egy fél házunk azért van már, legalábbis egy hónapra:)
Ma igazolta vissza Russel, a tulaj, h megkapta a depositot, minden ok. Úgy megy egyébként, h 4 heti rentet kell fizetni + 1 hét rent díja a bond, amit visszaadnak, ha jól viselkedünk:) 50%-ot kellett befizetni most, és költözés előtt kb egy hónappal a másik felét. Ez 1.650AUD-t jelent, persze a adollár árfolyama megint az egekben a forint ellenében, csakúgy, mint amikor a visa költségét és Bertók apanázsát utaltuk. Ez van.
Nézetm közben egy másik házat is beljebb a városhoz közel, de azt alapból 1.500ért adták volna, és a 4 hét miatt 950/w-re mentek le, de fene akar heti ezer dolcsit fizetni egy házért. Lesz autónk, be tudunk menni a városba, ha akarunk ügyintézés miatt. Így maradtunk az elsőnél, amit fel is raktam már a blogra korábban.
bank és biztosítás (mint a k&h :))
Kiválasztottuk a bankot, ahol számlát nyitunk majd, és a magán eü biztosítást is, most majd azok megkötése lesz soron.
ilyenekkel telnek a napjaink:) Izgalmas, bár az a sztenderd gyomorgörcs fázis szerencsére még nem ért ide...
Elhallgattam kicsi időre, de nem azért mert nem lett volna mit írni, csak haladnak a dolgok, és most pár napig gépközelben sem nagyon voltam.
Ezért nem válaszoltam a kommentekre sem, elnézést kérek attól, akit ez rosszul érintett volna, igyekszem pótolni :)
Cisco tartozásom:
Bocs, h a közepébe vágtam a múltkor a témának, Ga-nak teljesen jogos volt a felvetése, h azt eszik e vagy isszák, bár Judit tökéletesen behatárolta a témát :) (lásd előző post kommentjeit, aki nem éretné miről zagyválok) A Cisco IT-related cég, akik routerekkel, switch-ekel, automatizációval, szoftverekkel és még sok minden mással foglalkozik. Laca telekommunikációs hangszolgáltatás fejlesztéssel foglalkozik, és ezeken az eszközökön -számomra is abszolút érthetetlen dolgokat - programoz, fejleszt, tesztel, üzemel, menedzsel és projekteket visz. Az elmúlt 10 évben többé-kevésbé ezzel foglalkozott, de a Cisco által kiadott hivatalos certificate-je nem volt róla. Most az eddigi tudását-tapasztalatát formálta papírrá, h AU-ban is elhiggyék, h ért hozzá.
találka dömping
érthető módon egyre sűrűsödnek azok az alkalmak, amikor valakikkel össze kellene futnunk, mert ugye nem akarunk úgy elmenni, h legalább utoljára nem találkozunk? jönnek a kérdések, felvetések. Egyrészről teljesen jogosak, másrészről nem tudom hogyan fogjuk mindet menedzselni, mert nincs gigászi méretű baráti körünk, de akikkel amúgy is évente 1-2 alkalommal jöttünk össze, nyilván szeretnének legalább most:) Ráaadásul nyár lévén a szabadságaikkal is össze kell hangolnunk, úh nem könnyű. Biztosan lesz olyan, aki kimarad, és majd túléli a kapcsolat, vagy sem, de akkor meg mindegy is. Itt jegyzem meg, h én aztán nem voltam egy facebook fan, de egyre értékesebb számomra ez a felület, és ez még csak fokozódni fog :)
családi kötelék
Ha a barátok/ismerősök kapcsán igaz az, h ki szeretnék használni a hátralévő időt, a családdal kapcs méginkább így van ez oda-vissza. Most szombattól hétfőig a családommal voltunk, szerencsére még abszolút jókedvű, bár Ausztráliáról sokat beszélgetős 3 nap volt. Értem ezelalatt azt, h nem sírtunk egyszer sem :)
Ennek apropóján találtuk ki azt, h idén utazzunk együtt nyaralni a tesómékkal. Mi is rá akartunk pihenni úgyis még az utazás előtti hajrára, hát megyünk együtt. (Ági, szerinted hová? Párhuzam újabb fejezete, annyit segítek :))
Így jövő szerdán elutazunk egy hétre, és ha visszajövünk, úgy szűk 3 hetünk marad a maradék feladatokra, mert hamarabb ki akarunk költözni, h utazás előtt még a szüleimnél + tesóméknál tölthessünk egy hetet.
nincsen már autóm
Furcsa élmény az is, amikor elkezdenek fogyni a tárgyaink, amik körülvettek minket. Tudatos persze a dolog, hisz mi indukáljuk, mégis szomorkás, hisz csak kötődünk ezekhez, és néha ki-kicsusszannak félmondatok, amik nosztalgikussá teszik a beszerzésüket, vagy csak a használatukat. Tegnap jött nepper bácsi az autómért, és miután a zsebéből kimarkolt egy szerény milliós nagyságrendű pénzköteget, abból leszámolta a Honda árát, és távozott. Shortban és kitaposott Crocs-utánzat-papucsában. Ez van. Olyan gyorsan létrejött az üzlet, h még szomorkodni sem maradt időm. Ez volt az első saját kocsim...
Az hamar kiderült, h csak bukóval tudjuk eladni, mert mi az a hülye fajta vagyunk, aki gondozza a dolgait. Autót megvesz, majd szakszervizbe viszi, h biztosan ok legyen minden. Majd vesz bele új akksit, kicseréli a rádióját, stb., mert nem tudja, h lesz e vízuma. Aztán lett, és a ráköltött pénz persze a sehonnainál keresendő, volt-nincs. Már csak azért is, mert ahogy a lakáspiac dübörög, az autók ára is szupermélyen, komolyan mondom, h IJESZTŐ a gazdasági hanyatlás mértéke, amit az elmúlt 1-2 év produkált.
A Subaru körül még bizonytalanság van, nyilván azt nepper bácsik nem viszik, és nem is adnánk, bizományba beveszik, vagy van még 1-2 alternatíva, de valszeg abból nem látunk pénzt most.
van egy fél házunk Adelaide-ben
ha autóm már nincs is, egy fél házunk azért van már, legalábbis egy hónapra:)
Ma igazolta vissza Russel, a tulaj, h megkapta a depositot, minden ok. Úgy megy egyébként, h 4 heti rentet kell fizetni + 1 hét rent díja a bond, amit visszaadnak, ha jól viselkedünk:) 50%-ot kellett befizetni most, és költözés előtt kb egy hónappal a másik felét. Ez 1.650AUD-t jelent, persze a adollár árfolyama megint az egekben a forint ellenében, csakúgy, mint amikor a visa költségét és Bertók apanázsát utaltuk. Ez van.
Nézetm közben egy másik házat is beljebb a városhoz közel, de azt alapból 1.500ért adták volna, és a 4 hét miatt 950/w-re mentek le, de fene akar heti ezer dolcsit fizetni egy házért. Lesz autónk, be tudunk menni a városba, ha akarunk ügyintézés miatt. Így maradtunk az elsőnél, amit fel is raktam már a blogra korábban.
bank és biztosítás (mint a k&h :))
Kiválasztottuk a bankot, ahol számlát nyitunk majd, és a magán eü biztosítást is, most majd azok megkötése lesz soron.
ilyenekkel telnek a napjaink:) Izgalmas, bár az a sztenderd gyomorgörcs fázis szerencsére még nem ért ide...
2012. július 6., péntek
Cisco story
Hát az úgy volt, hogy csütörtök délutánra Lacának 3 randija is akadt.
Először Budaörsön a K&H-ban, ahol igazolták, h kifizettünk minden tartozást a házunk hiteléből (erre kellett 3 munkanap a befizetést követően), utána a kapott papírral randi az ügyvéd nénivel Kispesten, majd fél 6-ra Lurdy, munkamegbeszélés.
Délelött még csinált egy komplett tesztet a Cisco vizsgára készülés gyanánt, és azzal a tervvel, hogy este majd még egyet tud.
Tesómmal beszélés közben csörgött egy szám, felvettem, mert közben Janka cica kapcsán vártam egy hívást. Cisco vizsgaizéből hívták, na, idáig hallgattam, majd átadtam az illetékesnek a telót.
Kis beszélés, és kiderült, hogy mi csak azt hittük, h pénteken lesz a vizsga, ugyanis a jelentkezéskor 07.05-ét jelölt be Laca, ami ugye csütörtök, de ennek egy pillanatig sem voltunk tudatában.
Szóval f12 magasságában telefonáltak, h mára (csüt) jelentekezett be, és ha 14h-ig odaér, akkor még mehet.
Hujj, a mindenit, az amúgy is sűrű randikkal átszőtt délutánba beugrott ez is, ami fontos lehet a jövője szempontjából is. Sebaj, akkor vizsgázás is lesz, így Budaörs - Bp. Budafoki út - Kispest - Lurdy etapokra módosult a csütörtök délután.
Azt mindig is tudtam, h nagyon okos a szerelmem, gyermekem apja, és épp azon területeken vág főként az esze, ahol nekem kevésbé. Matekagya neki van, humános meg nekem, így mindig is reménykedtem, h Bebe mindkettőből örököl majd:)) Eddig kiegyenklítődöttnek tűnik a helyzet, az olvasás/könyvbújás is kedvenc és a 10-ig számolás is megy (na jó, kettőig van igazi számfogalma e mellé...:))
Szóval a tanulásra fordított korlátos időmennyiség, a feleség + gyerek+ 40 fok egy hete ellenére tegnap este jött az értesítés, h:
Congratula
Először Budaörsön a K&H-ban, ahol igazolták, h kifizettünk minden tartozást a házunk hiteléből (erre kellett 3 munkanap a befizetést követően), utána a kapott papírral randi az ügyvéd nénivel Kispesten, majd fél 6-ra Lurdy, munkamegbeszélés.
Délelött még csinált egy komplett tesztet a Cisco vizsgára készülés gyanánt, és azzal a tervvel, hogy este majd még egyet tud.
Tesómmal beszélés közben csörgött egy szám, felvettem, mert közben Janka cica kapcsán vártam egy hívást. Cisco vizsgaizéből hívták, na, idáig hallgattam, majd átadtam az illetékesnek a telót.
Kis beszélés, és kiderült, hogy mi csak azt hittük, h pénteken lesz a vizsga, ugyanis a jelentkezéskor 07.05-ét jelölt be Laca, ami ugye csütörtök, de ennek egy pillanatig sem voltunk tudatában.
Szóval f12 magasságában telefonáltak, h mára (csüt) jelentekezett be, és ha 14h-ig odaér, akkor még mehet.
Hujj, a mindenit, az amúgy is sűrű randikkal átszőtt délutánba beugrott ez is, ami fontos lehet a jövője szempontjából is. Sebaj, akkor vizsgázás is lesz, így Budaörs - Bp. Budafoki út - Kispest - Lurdy etapokra módosult a csütörtök délután.
Azt mindig is tudtam, h nagyon okos a szerelmem, gyermekem apja, és épp azon területeken vág főként az esze, ahol nekem kevésbé. Matekagya neki van, humános meg nekem, így mindig is reménykedtem, h Bebe mindkettőből örököl majd:)) Eddig kiegyenklítődöttnek tűnik a helyzet, az olvasás/könyvbújás is kedvenc és a 10-ig számolás is megy (na jó, kettőig van igazi számfogalma e mellé...:))
Szóval a tanulásra fordított korlátos időmennyiség, a feleség + gyerek+ 40 fok egy hete ellenére tegnap este jött az értesítés, h:
Congratula
Juppijééé!
Nagyon ügyes, és ez egy nagyon értékes sor lesz a CV-jében.
2012. július 3., kedd
Crown - szállítmányozás
Többször ígértem már, hogy a szállítmányozás menetéről is írok. Egyelőre azért került hátra a prior listán, mert velük elég egyszerűnek tűnik a helyzet.
Úgy indítottunk, h kértünk árajánlatot 3 és 5 köbméterre,
megkaptuk, néhány kiegészítő info társasásgában (terms and conditions) stb, amiket átnéztünk. Tekintve, h eszünk ágában sincs magunk rohangászni a cuccok kijuttatása kapcsán, így nagyon nem versenyeztettük a dolgot, mert:
1. Door-to-door szolgáltatásra nem rossz az ár, amit mondtak
2. saját operációval dolgoznak mindenhol, így kézben tartják a dolgokat
3. csak pozitív tapasztalatokat hallottunk róluk
4. a kapcsolattartójuk (ő a country manager) Papp Imre hihetetlenül szimpatikus, normális és rugalmas ember. Nem ezt vesszük sajna normálisnak, hanem rácsodálkozom én magam is, h jé, ilyen szolgáltatás is lehetséges?
- Szóval egy általuk küldött nyomtatványt aláírva el kellett küldenünk, ez egyfajta szándéknyilatkozat, h velük fogunk szállíttatni.
- Ezt követően meg kell majd adjak nekik egy napot, amikor idejönnek, és nekünk csak mutogatni kell, h mi utazik, ők pedig rakják, csomagolják, dobozolják, elviszik.
- Londonba szállítják a cuccot kamionon, ahol összevárnak más Crown-os cuccokat, h konténernyi adagok legyenek. (Ha nem akarjuk várakoztatni a cuccot, akkor mi is küldhetünk egy konténernyit :)) hihihi
- Onnan hajón indul AU partjai felé
- Mindez 10-14 hetes időintervallum alatt (tranzitot nehéz megjósolni, azért ilyen tág) ér célba (talán karácsonyra megkapjuk ...:))
- természetesen a célállomáson is minden ügyintézést ők csinálnak, vám, karantén, ésatöbbi, majd szólnak, ha készen áll a pakk a kiszállításra
- akkor megadunk majd egy pontos címet (elég akkor is), ahová szállíthatják, és azt is, h mikor
- kihozzák, kicsomagolják, lerakják, és a csomagolóanyagokat, hulladékokat elviszik, így nem marad ott egy halom szemét is a csecsebecsék mellett
Így fel van adva a lecke számomra nagyon, mert Walaby-val ellentétben, aki nagyon ügyesen szelektált a napokban, én még csak egyetlen papirhalmazt válogattam ki pár hete, azt is szomorú bosszúságomban, h miért nem történik már semmi, minden más cuccunk érintetlen.
Azt sem tudom hol fogjak neki, és a 40 fokos kinti hőség sem sarkall arra, h felkússzak a padlásra válogatni...:((
Pedig csinálnom kell min 5-6 kupacot mindenből:
1. Jön hajón
2. Jön bőröndben
3. eladjuk
5 családban marad
6. Elajámdékozzuk/adományozzuk/kidobjuk
No, de ezt is csak el kell kezdeni, aztán megy az, jövő héten hozzálátok. Becsszó :)
(aki ezzel kezdte az olvasást, írtam ma még egyet..:)
Úgy indítottunk, h kértünk árajánlatot 3 és 5 köbméterre,
megkaptuk, néhány kiegészítő info társasásgában (terms and conditions) stb, amiket átnéztünk. Tekintve, h eszünk ágában sincs magunk rohangászni a cuccok kijuttatása kapcsán, így nagyon nem versenyeztettük a dolgot, mert:
1. Door-to-door szolgáltatásra nem rossz az ár, amit mondtak
2. saját operációval dolgoznak mindenhol, így kézben tartják a dolgokat
3. csak pozitív tapasztalatokat hallottunk róluk
4. a kapcsolattartójuk (ő a country manager) Papp Imre hihetetlenül szimpatikus, normális és rugalmas ember. Nem ezt vesszük sajna normálisnak, hanem rácsodálkozom én magam is, h jé, ilyen szolgáltatás is lehetséges?
- Szóval egy általuk küldött nyomtatványt aláírva el kellett küldenünk, ez egyfajta szándéknyilatkozat, h velük fogunk szállíttatni.
- Ezt követően meg kell majd adjak nekik egy napot, amikor idejönnek, és nekünk csak mutogatni kell, h mi utazik, ők pedig rakják, csomagolják, dobozolják, elviszik.
- Londonba szállítják a cuccot kamionon, ahol összevárnak más Crown-os cuccokat, h konténernyi adagok legyenek. (Ha nem akarjuk várakoztatni a cuccot, akkor mi is küldhetünk egy konténernyit :)) hihihi
- Onnan hajón indul AU partjai felé
- Mindez 10-14 hetes időintervallum alatt (tranzitot nehéz megjósolni, azért ilyen tág) ér célba (talán karácsonyra megkapjuk ...:))
- természetesen a célállomáson is minden ügyintézést ők csinálnak, vám, karantén, ésatöbbi, majd szólnak, ha készen áll a pakk a kiszállításra
- akkor megadunk majd egy pontos címet (elég akkor is), ahová szállíthatják, és azt is, h mikor
- kihozzák, kicsomagolják, lerakják, és a csomagolóanyagokat, hulladékokat elviszik, így nem marad ott egy halom szemét is a csecsebecsék mellett
Így fel van adva a lecke számomra nagyon, mert Walaby-val ellentétben, aki nagyon ügyesen szelektált a napokban, én még csak egyetlen papirhalmazt válogattam ki pár hete, azt is szomorú bosszúságomban, h miért nem történik már semmi, minden más cuccunk érintetlen.
Azt sem tudom hol fogjak neki, és a 40 fokos kinti hőség sem sarkall arra, h felkússzak a padlásra válogatni...:((
Pedig csinálnom kell min 5-6 kupacot mindenből:
1. Jön hajón
2. Jön bőröndben
3. eladjuk
5 családban marad
6. Elajámdékozzuk/adományozzuk/kidobjuk
No, de ezt is csak el kell kezdeni, aztán megy az, jövő héten hozzálátok. Becsszó :)
(aki ezzel kezdte az olvasást, írtam ma még egyet..:)
Repjegyek pipa
Ma megkaptuk a repjegyeket az IOM-től.
Tegnap felhívtam Buzássy-t, szabadság ide, vagy oda - nálam ugyanis
még nem alaptulajdonság, vagy szemlélet a no worries -, úh én bizony nem
szerettem volna egy hetet várni arra, hogy véglegesítsük, meg aztán pénteken
ugye a kollégája is erre biztatott :)
Másodjára vette csak fel, de segítőkész volt, és mondta, h a héten
bemegy az irodába, és akkor küldi is a jegyeket. Erre már ma sor is került.
Helyet is foglalt nekünk a két long-haul járatra, ezt is ők intézik.
Ami jó hír, h Londonban a Heathrow-n onnan indul majd a járatunk Szingapúrba, ahová érkezünk, nem kell terminálok között bolyongani. Már csak
azért is jó, mert a Heathrow kapcsán nem
túl jó véleményeket hallottam eddig, mi meg még csak a kisebb londoni repterek
valamelyikén voltunk.
Helyfoglalásnál nálunk nem voltak nagyon extrém igények, 3 fő dolgot
kértünk csak:
- mindenhol egymás mellé szóljon a jegy
- baby changing toilet közelében nagyjából
- ha lehet 3-mas osztású helyeket kapjunk, ahol csak mi ülünk.
Gondoltam beírom neki, h ha 4-es osztásút kapunk hárman, az még jobb, és nagy
smile-t tettem mellé, de azt mondta Laca, h ne vicceskedjek, mert összekavarom
a foglalást, úh ezt kihagytam:))
Összefoglalom pár lépésben a repjegyvásárlás menetét, by IOM:
- ajánlat kérése emailben, 2 hetes intervallum megadáásval
- válaszul küldik az opciókat/vagy csak azt az egyet:) (nyilván Melb,
Syd esetében nem ilyen szűkösek a lehetőségek...)
- időpont/járat kiválasztása
- IOM díjról jön mail, számlaszámmal
- IOM díj utalása
- repjegy pontos összegéről érk mail, számlaszámmal
- repjegy pontos összegének utalása
- repülőre helyfoglalás küldése
- repjegy érkezése
Ügyintézés teljes időtartama a mi esetünkben 06.25 - 07.03 (a 7.
munkanapon meg is kaptuk)
Összességében csak pozitívan tudok az IOM-ről
nyilatkozni az eddigi tapasztalatok alapján. Elérhetők voltak, válaszoltak,
pörögtek. Remélem, h majd a reptereken sem lesz gond a jegyek kapcsán:))
2012. június 30., szombat
51 days
A csillagok mai állása szerint ennyi nap múlva kelünk útra.
Eddig nem számoltam meg, most, h a countdown generator mutatja, sokkal kevesebbnek tűnik, mint hittem. Ezzel kell gazdálkodnunk :)
Csütörtökön kölcsönösen aláírtuk az adásvételi szerződést, és minden papirost, ami garantálja mindkét fél számára a zökkenőmentes folytatást. Papírforma szerint aug 15-ével kell átadnunk a lakást, gyakorlatban meg amikor sikerül, persze ez csak időben visszafelé rugalmas :)) Fennmaradó hitelecskét végtörlesztettük (na igen, sajna a vételár nem 100%-ban marad a zsebünkben, de sebaj:)).
Repjegyhez:
1. IOM részére először az ügyintézés díját kellett utalni, és csak azt. Ezt lépésenként le is írják mindig, h mi a teendő. Tekintve, ha bankok között a giro még nem azonnali (vagy legalább aznapi), így az másnapra ért hozzájuk.
2. Amikor látta BM, h IOM-nél a pénz, akkor véglegesítette a repjegy foglalást, akkor küldött végső árat, amit második lépésben utalhattam. 720.000 lett a vége az IOM díja nélkül, azzal kerekítve majd' 800.000. Ezt is elutaltam, és írtam BM-nak, h megtörtént az utalás, másnap (pénteken) ott lesz náluk.
3. Erre kellene küldenie válaszul az e-ticket-eket,
azonban out of office reply-t kaptam tőle:(( Picit bosszús voltam, de állt a mailben egy másik név + telszám. Pénteken fel is hívtam a másik bácsit (ezek olyan bácsik lehetnek, idős hangú mindkettő :)), aki mondta, h sajna AU jegyekben csak Buzássí tud segíteni, de hívjam nyugodtan őt, nem baj, h szabin van...
Aznap már nem tettem, de hétfőn rácsörgök majd, nehogy elcsússzon a jegyünk valamin, hiába áll 95%-on, ha nem 100%, az nem elég.
Közben csinálom a bútorokról a fotókat, mert páran bejelentkeztek, hogy családon belül ide-oda kéne ez-ez, küldjek képet, árat és megrágják. Első körben ezeket a lehetőségeket szeretném megragadni, végős esetben vaterázok, mert az macerásabb, és a bútorok árát tekintve rendesen levennének a jutalékokkal is.
Crown-nal is egyenesben vagyunk, arról külön írok egyet.
Eddig nem számoltam meg, most, h a countdown generator mutatja, sokkal kevesebbnek tűnik, mint hittem. Ezzel kell gazdálkodnunk :)
Csütörtökön kölcsönösen aláírtuk az adásvételi szerződést, és minden papirost, ami garantálja mindkét fél számára a zökkenőmentes folytatást. Papírforma szerint aug 15-ével kell átadnunk a lakást, gyakorlatban meg amikor sikerül, persze ez csak időben visszafelé rugalmas :)) Fennmaradó hitelecskét végtörlesztettük (na igen, sajna a vételár nem 100%-ban marad a zsebünkben, de sebaj:)).
Repjegyhez:
1. IOM részére először az ügyintézés díját kellett utalni, és csak azt. Ezt lépésenként le is írják mindig, h mi a teendő. Tekintve, ha bankok között a giro még nem azonnali (vagy legalább aznapi), így az másnapra ért hozzájuk.
2. Amikor látta BM, h IOM-nél a pénz, akkor véglegesítette a repjegy foglalást, akkor küldött végső árat, amit második lépésben utalhattam. 720.000 lett a vége az IOM díja nélkül, azzal kerekítve majd' 800.000. Ezt is elutaltam, és írtam BM-nak, h megtörtént az utalás, másnap (pénteken) ott lesz náluk.
3. Erre kellene küldenie válaszul az e-ticket-eket,
azonban out of office reply-t kaptam tőle:(( Picit bosszús voltam, de állt a mailben egy másik név + telszám. Pénteken fel is hívtam a másik bácsit (ezek olyan bácsik lehetnek, idős hangú mindkettő :)), aki mondta, h sajna AU jegyekben csak Buzássí tud segíteni, de hívjam nyugodtan őt, nem baj, h szabin van...
Aznap már nem tettem, de hétfőn rácsörgök majd, nehogy elcsússzon a jegyünk valamin, hiába áll 95%-on, ha nem 100%, az nem elég.
Közben csinálom a bútorokról a fotókat, mert páran bejelentkeztek, hogy családon belül ide-oda kéne ez-ez, küldjek képet, árat és megrágják. Első körben ezeket a lehetőségeket szeretném megragadni, végős esetben vaterázok, mert az macerásabb, és a bútorok árát tekintve rendesen levennének a jutalékokkal is.
Crown-nal is egyenesben vagyunk, arról külön írok egyet.
2012. június 27., szerda
Sok történés: ház itt, ott, repjegy
Nem unatkozunk. Írni sem maradt időm az elmúlt napokban, mert a nagy rápihenős időszakot követően, most szimultánban pörgetjük az eseményeket.
Amikor Beni lefekszik aludni, gyakorlatilag kis irodává alakulunk, és mindketten telefonálgatunk, emailezünk, visszejelzünk, foglalunk, uatlunk ésatöbbi ésatöbbi.
Nem sajnáltatásképpen, csak a tények közlése miatt:))
Ahogyan a vízumügyintézés során is két vonalom kellett az életünket menedzselni, most sincs ez másként. Egyrészt intézzük az itthoni tennivalókat, mellette persze a kintiekből is azt, amit lehet, és kell is.
Házeladás:
Úgy volt h ma, de aztán végül hnap megyünk az ügyvédhez aláírni a szerződést. Igazából onnan lesz egészen biztos, de az elmúlt napok aktivitását tekintve nem tudom minek kellene történnie ahhoz, h mégse vegyék meg. Napi x telefon/kérdés/intéznivaló egymás felé, szóval pörögnek az események. Senkit nem akarok untatni a részletekkel, de valami apróság mindig akad, amit még jajj, meg kellene nézni, kérdezni, ellenőrizni. All in all, reméljük holna aláírunk, és akkor egy gonddal kevesebb :))
Tervek szerint aug 15-ével kell átadnunk a házat, így marad két hetük az itteni életük beidítására iskolailag is:) Ebből adódóan 20-a utáni indulást céloztunk meg.
Ház odalent:
Short term kapcsán írtam a múltkor pár dolgot, annyival vagyunk beljebb, h a prior listámon 2. számúval levelezésben állunk, elvi megállapodásunk megvan, küldi hamarosan a "paperwork"-öt:) Ők 700/pw -ért hirdették, a mi 4 hetes ajánlatkérésünkre kapásból 650-re lementek, ami nagyon szimpatikus lépés, köszönjük:)
Itt van a ház, akit érdekel, a Seaford rise-ról van szó:
http://www.auseelife.com.au/seaford.html#
Persze ahhoz, h a házat Adelaide-ben foglalni tudjuk, pontos érkezést is tudnunk kell8ene).
Nos, ezt az IOM felé intézett kéréssel tudtuk foganatosítani:)
Levél ment, amiben leírtam, h 08. 25. +/- 1 hét a preferált időpont, Bp/Bécs indulással és Adelaide a célállomás.Ez az email ment Buzássy Miklósnak az IOM-hez.
Miklós Buzássy
Operations Project Coordinator
MRF Budapest Operations
IOM - International Organization for Migration
Mobile +36 30 221 3709
Phone +36 1 472 2502
Fax +36 1 472 2503
e-mail mbuzassy@iom.int
website www.iom.int
Innen a döntésképteleneké volt a terep, ugyanis 1, azaz 1 db lehetőséget tudott mondani emberünk. Egy pillanatig főtt a fejünk, h hú, az nem sok minden, és kérdezgettük, de az a gond, h az Emirates, aki repül Bécsből, AU-ban Adelaidbe nem megy, csak Melb, Syd, Brsb, Perth. Ha velük megyünk, a belföldi repülőn bukjuk a súlytöbbletünket. Ugyanez a szitu, ha mi választunk direktbe repjegyet. Így maradunk ennél az egy opciónál, ami így néz ki:
08.20 19h Bp-London érk 20.40 BA
22.30 London Singapore érk 18.40 Quantas
22, 25 Singapore-Adelaide érk 6.40 2012. 08. 22-én. Quantas
Az időeltolódások miatt sok(k), de amúgy nem egészen 24 órás. Ráadásul a hosszú etapok éjjel lesznek (bár addigra ki tudja, h az épp nekünk biológiailag milyen napszak lesz? :)), szval éjjel lesznek, ami hátha elviselhetőbbé teszi a gyereknek.
Extrém várakozási idő sehol sincs, ez is jó pont.
ára?
Előzetesen: 261.000 / felnőtt
206.000 / gyerek (mi külön ülést kértünk annak ellenére, h még nem lesz 2 éves Bebe), így 30% a diszkont a felnőtt jegyárhoz képest.
+ 65.150 a szolgáltatás díja IOM felé, az vissza nem térítendő, és először azt kell utalni. Ha beér, akkor foglalják be véglegesre a jegyeket.
Súly limit: 120 kg total, de egy bőrönd max 20kg lehet! (vagyis személyenként a 40kg megvan, de azt 2x20kg-os elosztásban szabad, nem pedig 2 óriásbőrönddel pl )+ 3x6 kg kézi poggyász
Folyt köv még:)
Amikor Beni lefekszik aludni, gyakorlatilag kis irodává alakulunk, és mindketten telefonálgatunk, emailezünk, visszejelzünk, foglalunk, uatlunk ésatöbbi ésatöbbi.
Nem sajnáltatásképpen, csak a tények közlése miatt:))
Ahogyan a vízumügyintézés során is két vonalom kellett az életünket menedzselni, most sincs ez másként. Egyrészt intézzük az itthoni tennivalókat, mellette persze a kintiekből is azt, amit lehet, és kell is.
Házeladás:
Úgy volt h ma, de aztán végül hnap megyünk az ügyvédhez aláírni a szerződést. Igazából onnan lesz egészen biztos, de az elmúlt napok aktivitását tekintve nem tudom minek kellene történnie ahhoz, h mégse vegyék meg. Napi x telefon/kérdés/intéznivaló egymás felé, szóval pörögnek az események. Senkit nem akarok untatni a részletekkel, de valami apróság mindig akad, amit még jajj, meg kellene nézni, kérdezni, ellenőrizni. All in all, reméljük holna aláírunk, és akkor egy gonddal kevesebb :))
Tervek szerint aug 15-ével kell átadnunk a házat, így marad két hetük az itteni életük beidítására iskolailag is:) Ebből adódóan 20-a utáni indulást céloztunk meg.
Ház odalent:
Short term kapcsán írtam a múltkor pár dolgot, annyival vagyunk beljebb, h a prior listámon 2. számúval levelezésben állunk, elvi megállapodásunk megvan, küldi hamarosan a "paperwork"-öt:) Ők 700/pw -ért hirdették, a mi 4 hetes ajánlatkérésünkre kapásból 650-re lementek, ami nagyon szimpatikus lépés, köszönjük:)
Itt van a ház, akit érdekel, a Seaford rise-ról van szó:
http://www.auseelife.com.au/seaford.html#
Persze ahhoz, h a házat Adelaide-ben foglalni tudjuk, pontos érkezést is tudnunk kell8ene).
Nos, ezt az IOM felé intézett kéréssel tudtuk foganatosítani:)
Levél ment, amiben leírtam, h 08. 25. +/- 1 hét a preferált időpont, Bp/Bécs indulással és Adelaide a célállomás.Ez az email ment Buzássy Miklósnak az IOM-hez.
Miklós Buzássy
Operations Project Coordinator
MRF Budapest Operations
IOM - International Organization for Migration
Mobile +36 30 221 3709
Phone +36 1 472 2502
Fax +36 1 472 2503
e-mail mbuzassy@iom.int
website www.iom.int
Innen a döntésképteleneké volt a terep, ugyanis 1, azaz 1 db lehetőséget tudott mondani emberünk. Egy pillanatig főtt a fejünk, h hú, az nem sok minden, és kérdezgettük, de az a gond, h az Emirates, aki repül Bécsből, AU-ban Adelaidbe nem megy, csak Melb, Syd, Brsb, Perth. Ha velük megyünk, a belföldi repülőn bukjuk a súlytöbbletünket. Ugyanez a szitu, ha mi választunk direktbe repjegyet. Így maradunk ennél az egy opciónál, ami így néz ki:
08.20 19h Bp-London érk 20.40 BA
22.30 London Singapore érk 18.40 Quantas
22, 25 Singapore-Adelaide érk 6.40 2012. 08. 22-én. Quantas
Az időeltolódások miatt sok(k), de amúgy nem egészen 24 órás. Ráadásul a hosszú etapok éjjel lesznek (bár addigra ki tudja, h az épp nekünk biológiailag milyen napszak lesz? :)), szval éjjel lesznek, ami hátha elviselhetőbbé teszi a gyereknek.
Extrém várakozási idő sehol sincs, ez is jó pont.
ára?
Előzetesen: 261.000 / felnőtt
206.000 / gyerek (mi külön ülést kértünk annak ellenére, h még nem lesz 2 éves Bebe), így 30% a diszkont a felnőtt jegyárhoz képest.
+ 65.150 a szolgáltatás díja IOM felé, az vissza nem térítendő, és először azt kell utalni. Ha beér, akkor foglalják be véglegesre a jegyeket.
Súly limit: 120 kg total, de egy bőrönd max 20kg lehet! (vagyis személyenként a 40kg megvan, de azt 2x20kg-os elosztásban szabad, nem pedig 2 óriásbőrönddel pl )+ 3x6 kg kézi poggyász
Folyt köv még:)
2012. június 24., vasárnap
állati
Miközben
a dolgaink egyre jobban haladnak relocation ügyben, egyvalami/vagy valaki miatt
azonabn és egyre többször váltam bőgőmasinává. A bemutatkozásomban is írtam, h
szeretem a macskákat, nos, ez úgy értendő, h rajongva szeretem őket. Van is pár
mindig velünk + körülöttünk. A velünk alatt értendő a saját gondozott, oltott,
ivartalanított szeretgetett példányok, és a körülöttünk alatt pedig, akik erre
jártukban beugranak egy nasira és simire:)
A
cicáink ékköve a szibériai fajtájú Raszputyin Janka, aki 3 éve él velünk, és
igazi családtag. Akinek van háziállata, az valszeg utánanézett már a
procedúrának.
Iszonyúan
sokat rágódtunk a kérdésen, h mi legyen vele, de mindig arra jutottunk, h nem
tudjuk vinni. Ami az egészet számunkra kivitelezhetetlenné teszi, az két fő dolog:
-
a vízum jóváhagyása után kezdtük el ugye árulni a házunkat, így egy pillanatig
sem tudtuk (még most sem), h pontosan mikor utazunk. Ez amiatt gond, hogy a
cica kiutaztatása előtt pontosan 180 nappal megelőzően kell elkezdeni a titer
vizsgálathoz a vérteszteket. Namost nálunk nincs honnan visszaszámolni a 180
napot. Ez óriási gond.
-
Másrészt mi Adelaide-ben fogunk élni, karanténállomás pedig Melbourne-ben van
legközelebb, ami majdnem 1000 km, ergo - a minimum 30 nap alatt, amit tutira
karanténban kellene töltenie a repülés tortúrája után - szóval ezidő alatt nem
tudnánk naponta/hetente látogatni, így nagyon félő, h ki sem bírná szegény.
-
a költségek a másik oldala a dolognak, ami ugyan hatalmas teher volna szintén,
bár sztem csak azon nem múlna…
Ahogy utaltam rá, én egyre elkeseredettebb voltam a hogyan továbbot illetően, mert neki nem pusztán egy gazdit kell találnom, hanem olyasvalakit, aki hozzánk hasonló módon imádja ezeket az állatokat. Ha még a fajtát is ismeri netán, az még jobb.
Volt pár ötletem, akiket megkérdezhettem első körben, mert még a munkahelyemről ismertem őket, és tudtam, h szóba jöhetnek. Sajnos lepattantam.
Aztán beugrott a tenyésztő, akitől vettük a cicát.
Tegnap sűrű könyhullatások közepette írtam neki egy levelet. Mindent beleírtam, az egész vízum-sztorit, a kétségeket, stb-stb.
Már ma kaptam választ tőle, amiben leírta, h:
1. segít családot találni Jancsusznak :)
2. ha nem tudna aug végéig gazdit találni, akkor átmenetileg visszaveszi ő, és addig nála lesz, amíg nincs új gazdi.
Ezt olvasva már komolyan azt gondoltam, h valami szerencsecsillag állt a fejünk fölé, és nem tudom hová kell hálát adni mindezért. Tudom, h örökre seb marad a lelkemen emiatt a cica miatt, de így biztosan jó helyre kerül majd.
Bebe lesz még majd nagy feladvány e téren, mert persze ő is imádja, és nem tudom hogy kezeli majd a hiányát, de AU-ban majd pet friendly házat kereünk... az biztos!!!
2012. június 23., szombat
Short term rental - első tapasztalatok
Mondtam én, h lesz miről írnom :))
Ugyan még aláírt szerződésünk nincs a vevőkkel, és pénz meg pláne nem jött a számlánkra, de hisszük, h ezek "formaságok", és elkezdtünk dolgozni az eddig gyűjtögetett to-do list megfelelő pontjain.
A short term rent az egyik legfontosabb kérdés, hisz lakni kell majd valahol, és a korábbi hetekben/hónapokban amikor egyszer-egyszer már belevetettem magam a témába, akkor is láttam, h telnek be szépen a házak. Emiatt most is előre vettem ezt a dolgot, h kezdjük szervezni, mert tegnap újra ránéztem a listámra, és bizony jónéhány ház nemhogy a köv hónapokra, de 2012-re is teljesen foglalt volt már.
Így kiválogattam azokat, amik a weboldalukon látható calendar alapján még szabadok, és nekünk is tetszettek.
Igazából ezeknél a házaknál az elhelyezkedés még nem top prioritás, hisz remélhetőleg pár hétről beszélünk, amíg nem találunk majd long term rentet, így kis túlzással majdnem mindegy hol van/lesz. Autót azonnal szeretnénk bérelni, így tudunk majd mozogni A-ból B-be. Tényleg inkább az a fontos, h az első hetekben ne forduljon ki a gyomrunk minden - a házban töltött - percben .), illetve gyerekbarát legyen valamelyest.
Árban nagyjából ugyanott mozognak az azonos kaliberűek, nagyjából 700 AUD/pw, ami 4 hétnél hosszabb tartózkodá esetén csökkenhet.
Csináltam egy prior listát, és tegnap el is küldtem az első helyen állónak a booking form-ot. Nekik pl 3 házuk is van, és mindhárom gyönyörű, de a weboldal szerint csak egyben volt hely. Válaszoltak is pár óra múlva, h az általunk választott ház long term-re ki van adva, de van egy másik, ami szabad. Nos, mindebből persze a az adott ház "availability" oldalán mi sem látszott :)
Tanulság, mindegy, h booked státuszú is a ház, vagy szabad, lehet, h épp az ellenkezője igaz rá, úh érdemes írni nekik, h érdekelne.Akinek több háza van, sokszor kisakkozza, h ide nem, de a másikban van hely.
A végére az említett házakról itt láthattok fotókat:
http://www.summerhillrentals.com.au/properties.html
A Summerhill-t ajánlották fel a Strathmore helyett, ami mondjuk rögtön 800AUD, bár pazarul is néz ki. Mondjuk az a medence engem kicsit zavar, egyből azt néztem, h Benit nagyon félteném tőle, bár biztos ki lehet bírni itt is pár hetet :))
Még meglátjuk a többiek mit írnak vissza.
Ugyan még aláírt szerződésünk nincs a vevőkkel, és pénz meg pláne nem jött a számlánkra, de hisszük, h ezek "formaságok", és elkezdtünk dolgozni az eddig gyűjtögetett to-do list megfelelő pontjain.
A short term rent az egyik legfontosabb kérdés, hisz lakni kell majd valahol, és a korábbi hetekben/hónapokban amikor egyszer-egyszer már belevetettem magam a témába, akkor is láttam, h telnek be szépen a házak. Emiatt most is előre vettem ezt a dolgot, h kezdjük szervezni, mert tegnap újra ránéztem a listámra, és bizony jónéhány ház nemhogy a köv hónapokra, de 2012-re is teljesen foglalt volt már.
Így kiválogattam azokat, amik a weboldalukon látható calendar alapján még szabadok, és nekünk is tetszettek.
Igazából ezeknél a házaknál az elhelyezkedés még nem top prioritás, hisz remélhetőleg pár hétről beszélünk, amíg nem találunk majd long term rentet, így kis túlzással majdnem mindegy hol van/lesz. Autót azonnal szeretnénk bérelni, így tudunk majd mozogni A-ból B-be. Tényleg inkább az a fontos, h az első hetekben ne forduljon ki a gyomrunk minden - a házban töltött - percben .), illetve gyerekbarát legyen valamelyest.
Árban nagyjából ugyanott mozognak az azonos kaliberűek, nagyjából 700 AUD/pw, ami 4 hétnél hosszabb tartózkodá esetén csökkenhet.
Csináltam egy prior listát, és tegnap el is küldtem az első helyen állónak a booking form-ot. Nekik pl 3 házuk is van, és mindhárom gyönyörű, de a weboldal szerint csak egyben volt hely. Válaszoltak is pár óra múlva, h az általunk választott ház long term-re ki van adva, de van egy másik, ami szabad. Nos, mindebből persze a az adott ház "availability" oldalán mi sem látszott :)
Tanulság, mindegy, h booked státuszú is a ház, vagy szabad, lehet, h épp az ellenkezője igaz rá, úh érdemes írni nekik, h érdekelne.Akinek több háza van, sokszor kisakkozza, h ide nem, de a másikban van hely.
A végére az említett házakról itt láthattok fotókat:
http://www.summerhillrentals.com.au/properties.html
A Summerhill-t ajánlották fel a Strathmore helyett, ami mondjuk rögtön 800AUD, bár pazarul is néz ki. Mondjuk az a medence engem kicsit zavar, egyből azt néztem, h Benit nagyon félteném tőle, bár biztos ki lehet bírni itt is pár hetet :))
Még meglátjuk a többiek mit írnak vissza.
one more step forward
Hiszitek vagy nem, tegnap újra itt járt nálunk a család.
Ebből könnyen ki lehet találni, hogy igent mondtunk az ajánlatukra. Valójában nem volt ez igazi dilemma, aludtunk rá egyet, és pénteken fel is hívtuk őket, hogy részünkről ok a dolog.
Tudjuk, hogy az ingatlanpiac (is) nagyon megszenvedi az aktuális gazdasági környezet okozta állapotokat. Jöttek ugyan szépen az érdeklődők, de ajánlatot nem kaptunk, úh nincs mire várni. Ők lehetnek a folt a zsákunkon :))
Így tegnap eljöttek újra, átbeszéltük a hogyan továbbot, illetve szétnéztek, h miket szeretnének a bútoraink közül. Így tudom, h melyek maradnak, és melyek mennek.
Jövő 7en találkozunk az ügyvéddel.
Azt hiszem az ínséges "témátlan" időket követően itt a történések paradicsoma következhet :))
Ebből könnyen ki lehet találni, hogy igent mondtunk az ajánlatukra. Valójában nem volt ez igazi dilemma, aludtunk rá egyet, és pénteken fel is hívtuk őket, hogy részünkről ok a dolog.
Tudjuk, hogy az ingatlanpiac (is) nagyon megszenvedi az aktuális gazdasági környezet okozta állapotokat. Jöttek ugyan szépen az érdeklődők, de ajánlatot nem kaptunk, úh nincs mire várni. Ők lehetnek a folt a zsákunkon :))
Így tegnap eljöttek újra, átbeszéltük a hogyan továbbot, illetve szétnéztek, h miket szeretnének a bútoraink közül. Így tudom, h melyek maradnak, és melyek mennek.
Jövő 7en találkozunk az ügyvéddel.
Azt hiszem az ínséges "témátlan" időket követően itt a történések paradicsoma következhet :))
2012. június 22., péntek
Nos, itt járt emberünk, de
..nincs de .))
ha már itt járt, újra körbenézett.
Sokáig maradt.
és komoly vételi ajánlatott tett... :))
Két dologgal kalkulált: ügynököt kihagyva a neki fizetendő jutalékkal + 1 millával diszkontálta az árat. Az az összeg maradna, amivel az egyik szenáriónk (és nem a worst case, de nem is a best) készült.
Azonban kp-ban fizetne, nem akar/tud hitelhez jutni, tekintve, h ő is a jó magyar szokás szerint a bére töredékéért van bejelentve. (viszont korábban eladott ingatlanból van a "rávaló").
Ráasdásul "nem sürgős nekik", mert ha összejön, akkor sulikezdésre kellene itt lenniük, vagyis nem 30 napunk volna, bár nagyon sokkal több sem, hisz júni vége van lassan.
Kattogtak a fogaskerekek nagyon, de úgy hisszük, h ilyen ügyfél nem jön egyhamar mégegy :) úgyhogy valszeg folytatjuk velük.
K.Judit köszi az előző kommentet - abszolút nem okoskodás -, ezt a kérdést körbejárjuk még, mert nem akarunk ebből bajt. Szerződés szerint akkor jár neki a jutalék, ha bemutatta az ügyfélnek az igatlant a jelenlétünkben. Erre ugye nem került sor, egyedül jelentek meg nálunk az én hirdetésemmel a kezében.
Hú, srécok, ezer kszönet a virtuális támogatásért, mind boszorkák vagyunk, mert működnek ezek az energiák:)). Másrészt ha ez összejön, akkor aug végén utaz(hat)unk.
Ez az ami miatt a pillangók nagyon verdesnek itt/ott bent :)))
ha már itt járt, újra körbenézett.
Sokáig maradt.
és komoly vételi ajánlatott tett... :))
Két dologgal kalkulált: ügynököt kihagyva a neki fizetendő jutalékkal + 1 millával diszkontálta az árat. Az az összeg maradna, amivel az egyik szenáriónk (és nem a worst case, de nem is a best) készült.
Azonban kp-ban fizetne, nem akar/tud hitelhez jutni, tekintve, h ő is a jó magyar szokás szerint a bére töredékéért van bejelentve. (viszont korábban eladott ingatlanból van a "rávaló").
Ráasdásul "nem sürgős nekik", mert ha összejön, akkor sulikezdésre kellene itt lenniük, vagyis nem 30 napunk volna, bár nagyon sokkal több sem, hisz júni vége van lassan.
Kattogtak a fogaskerekek nagyon, de úgy hisszük, h ilyen ügyfél nem jön egyhamar mégegy :) úgyhogy valszeg folytatjuk velük.
K.Judit köszi az előző kommentet - abszolút nem okoskodás -, ezt a kérdést körbejárjuk még, mert nem akarunk ebből bajt. Szerződés szerint akkor jár neki a jutalék, ha bemutatta az ügyfélnek az igatlant a jelenlétünkben. Erre ugye nem került sor, egyedül jelentek meg nálunk az én hirdetésemmel a kezében.
Hú, srécok, ezer kszönet a virtuális támogatásért, mind boszorkák vagyunk, mert működnek ezek az energiák:)). Másrészt ha ez összejön, akkor aug végén utaz(hat)unk.
Ez az ami miatt a pillangók nagyon verdesnek itt/ott bent :)))
2012. június 21., csütörtök
Áramoljon az energia!
Amikor itt a blogon is hangot adtam a házeladásból fakadó nehézségeinknek, illetve a lelki nehézségeknek, másnap- pénteken - kaptam egy nagyon kedves telefonhívást. Walaby-nak hála érte, mert ugyan ők is kapnak abból a küzdelemből rendesen, amiken a kijutáshoz át kell verekedjük magunkat, mégis volt jópár olyan mondata, ami segített kicsit újra odarakni agyagtestemet a korongra, és lábbal gondosan hajtva újraformázni magam. Visszatért a rám sokkal jellemzőbb optimizmusom.
Aznap hívott délután az egyik ügynök, h szombaton hozna valakit, ha nem gond. Naná, h nem az, hozza csak. Időpont vonatkozásában egy sávot adott meg, de ígérte, h visszaszól, ha pontosított az ügyféllel. Ok, no problem.
Aztán nem hív, nem hív, majd este csörgött, h nem éri el az ügyfelet sajnos, úh ha szombaton 10h-ig nem küldene sms-t, akkor mégsem jönnek. Nem küldött sms-t, úh ment minden a maga útján szombaton. Sétáltunk egyet, aztán csináltam egy könnyű meggylevest, meg tonhalas tortillát (na, ez valami isteni, akit érdekel átküldöm a receptjét:)), és elhatároztuk, h ebéd után lemegyünk a Velencei-tóra.
Fél 12 körül megállt egy autó előttünk, Laca nézte, h kik lehetnek, sokszor parkolnak úgy a túloldalon, h aztán innen indulna sétálni, de ezek indultak a kapu felé.
Kiderült, h az a család volt, akiket hozott vna az ügynök, de ők a hirdetéseinket netről kinyomtatva maguk is rátaláltak a házra, és úgy döntöttek, h kihagyják a közvetítőt, remélve, h így árban is jobban járnak. Körbenéztek, kérdezősködtek, tetszett nekik, számunkat felírták, elmentek.
Az első olyan látogatók voltak, akikre nem tudtam rákészülni sem lelkileg, sem tip-top nem volt a ház. Euz nem jelenti azt, h kupiban élnénk, csak nem volt tökéletes rend. Konyhában ebéd előkészületei, stb.
Közben Ágitól is jó adag pozitív energiát kaptam az éteren át:))
S lőn, ma hívta Lacát a családfő, h este eljönne újra.
Ezért írom most mindezt, mert az első visszatérőnk, és nagyon izgulunk.
Tudom, h nem én vagyok az egyetlen, aki ezt kéri, de Maryettáéknál működött, úgyhogy pls ujjakat csuriba, és szorítsatok nekünk! :))))
Aznap hívott délután az egyik ügynök, h szombaton hozna valakit, ha nem gond. Naná, h nem az, hozza csak. Időpont vonatkozásában egy sávot adott meg, de ígérte, h visszaszól, ha pontosított az ügyféllel. Ok, no problem.
Aztán nem hív, nem hív, majd este csörgött, h nem éri el az ügyfelet sajnos, úh ha szombaton 10h-ig nem küldene sms-t, akkor mégsem jönnek. Nem küldött sms-t, úh ment minden a maga útján szombaton. Sétáltunk egyet, aztán csináltam egy könnyű meggylevest, meg tonhalas tortillát (na, ez valami isteni, akit érdekel átküldöm a receptjét:)), és elhatároztuk, h ebéd után lemegyünk a Velencei-tóra.
Fél 12 körül megállt egy autó előttünk, Laca nézte, h kik lehetnek, sokszor parkolnak úgy a túloldalon, h aztán innen indulna sétálni, de ezek indultak a kapu felé.
Kiderült, h az a család volt, akiket hozott vna az ügynök, de ők a hirdetéseinket netről kinyomtatva maguk is rátaláltak a házra, és úgy döntöttek, h kihagyják a közvetítőt, remélve, h így árban is jobban járnak. Körbenéztek, kérdezősködtek, tetszett nekik, számunkat felírták, elmentek.
Az első olyan látogatók voltak, akikre nem tudtam rákészülni sem lelkileg, sem tip-top nem volt a ház. Euz nem jelenti azt, h kupiban élnénk, csak nem volt tökéletes rend. Konyhában ebéd előkészületei, stb.
Közben Ágitól is jó adag pozitív energiát kaptam az éteren át:))
S lőn, ma hívta Lacát a családfő, h este eljönne újra.
Ezért írom most mindezt, mert az első visszatérőnk, és nagyon izgulunk.
Tudom, h nem én vagyok az egyetlen, aki ezt kéri, de Maryettáéknál működött, úgyhogy pls ujjakat csuriba, és szorítsatok nekünk! :))))
2012. június 19., kedd
relocation fee info
Megkaptuk a Crown-tól az árajánlatot a szállításra.
Mi 3 és 5 köbméterre kértük, meglátjuk, h majd melyik lesz elegendő, de a konkrét költségek kalkulálásához már jó kiindulópont. Ezért is teszem közzé, h akit érdekel/érint, náluk jelenleg ez a tarifa.
Számunkra fontos szempont, h door-to-door szolgáltatást kapjunk, nemigen szeretnénk raklapok után szaladgálni, vámoltatni, stb. Ezt csinálják azok, akik értenek hozzá, nem beszélve arról, h ők kijönnek, és csomagolnak is. Ha törékeny, akkor annak megfelelően, ha bútor, annak, szóval valszeg hatalmas terhet vesznek le majd a vállunkról.
Budapest - Adelaide viszonylatban
3 köbméter 1.350 Eur
5 köbméter 1.890 Eur
+ biztosítás jön még rá.
Mi kb ezzel kalkuláltunk már, úh in-line azzal, bár valszeg a 3 köbös jön ki olyan 500.000 huf-ra a végén.
Mi 3 és 5 köbméterre kértük, meglátjuk, h majd melyik lesz elegendő, de a konkrét költségek kalkulálásához már jó kiindulópont. Ezért is teszem közzé, h akit érdekel/érint, náluk jelenleg ez a tarifa.
Számunkra fontos szempont, h door-to-door szolgáltatást kapjunk, nemigen szeretnénk raklapok után szaladgálni, vámoltatni, stb. Ezt csinálják azok, akik értenek hozzá, nem beszélve arról, h ők kijönnek, és csomagolnak is. Ha törékeny, akkor annak megfelelően, ha bútor, annak, szóval valszeg hatalmas terhet vesznek le majd a vállunkról.
Budapest - Adelaide viszonylatban
3 köbméter 1.350 Eur
5 köbméter 1.890 Eur
+ biztosítás jön még rá.
Mi kb ezzel kalkuláltunk már, úh in-line azzal, bár valszeg a 3 köbös jön ki olyan 500.000 huf-ra a végén.
2012. június 18., hétfő
home sweet home
Külföldre
távozás kapcsán egyik fő kérdéskör az ingatlan(ok) eladása, vagy el nem adása
körül forog az érintettek írásaiban, véleménnynyilvánításaik során.
Jól
látható, h a dolog nem olyan egyszerű, és jól körvonalazható két tábor:
- a
ne add el a házad
-
és az add el a házad lájkolók :)
Nyilván
a kérdés nem triviális semmilyen szempontból. Eléggé egyértelmű az is, hogy sok
esetben nem is kérdés a kérdés. Ahhoz, h mozdulni tudjon egy család, egyáltalán
nem lehetetlen, hogy a ház árát kell beletenni.(Nem biztos, h ördögtől való ez,
sokan csinálták, és boldogan élnek down under). Magyarországon élünk, az adókat
is adók sújtják, a megtakarítások bérből és fizetésből jó ha arra elegendőek,
amit a vízumig való jutáshoz csengetni kell, főleg ha ügynökkel csinálja
valaki, aki nélkül azonban aligha érdemes.
Szóval,
mindkét tábor felvetései tök jogosak szoktak lenni, és önmagukban elfogadható
érvek, csak néha ezer más dologtól is függ az a bizonyos döntés...
A
"ne tedd" tábor legtöbbször azzal indokolja, h nem szabad felégetni
mindent, ha nem jön össze, legyen hová visszatérni. Jogos, értjük is, csak az
előbb írtak miatt nem biztos, h kivitelezhető. Sajnos. Mindenesetre
megfontolandó lehet ez is.
Mi
valahogy mindvégig úgy gondoltuk, h eladjuk a házat, ha odakerül a dolog. Itt
tartunk ugye éppen. Elmondom, h miért van így, aztán bátran véleményezzetek,
vagy aki épp a döntés előtt áll, tud párhuzamok mentén gondolkodni.
Anyagi
szempontból nézve nem égető az eladás, kb 25%-át kéne most pénzzé tennünk, és
részünkről már oké az indulás, és a kintlét pár havi biztosítása a meglévő
tartalékok mellé csapva.
DE
-
Úgy hisszük, hogy az az ingatlan, aminek nincs gazdája, rohamosan elkezd
amortizálódni. Legyen az amiatt, mert albérlők lakják, akik vagy gondoskodnak
róla, vagy csak 4 fal számukra, amiért fizetnek, és ez feljogosítja őket számos
dologra. (így hiszik). Másrészt tudva, h a tulaj AU-ban él, sajnos erős a
realistása annak, h pont magasról fog tojni a féltve gondoskodott házunkra a
lakója. Szomorú, de ezt kell feltételeznem. Még szomorúbb, h élő példa is van
rá, nem egy.
-
Ha üresen hagyjuk állni , az sem sokkal jobb, mert ugyan az állaga kevésbé
tempósan, de romlik, illetve folyamatosan szállít feladatokat, amire figyelni
kell. Számlák, kéményseprők, gázóra leolvasó, hasonlók.
Ergo,
valaki számára plusz feladatokat ->terhet jelent. Kit bízhat meg ilyesmivel
az ember? Őszinte legyek? Szerintem senkit. Én a családra sem bíznám, és nem a
bizalom hiánya miatt, hanem mert Szabolcs megyében élnek, onnan képtelenek
lennének menedzselni, még akkor is, ha az ellenkezőjét mondanák. Tudom, h egy
idő után nyűg, extra teher volna, és folyamatos aggódás azon, h jajj, csak be
ne törjenek, vagy tudomisén...
Amikor
a tesómék nyaralni mennek, és anyukámék "őrzik" a házat, vagyis enni
adnak a kutyának/cicának, megöntözik a növényeket, stb, már az is extra teher
nekik a végére. Nehogy akkor történjen valami, ugye...No meg a jól megszokott
napirendjükbe be kell illeszteni egy extra bicajozást, ami nem nagy valami, de
mégis terhes egy idő után. Apró hasonlat, mégis azt gondolom, h nagyon nehéz
volna olyan szituációt találnom, ami eltérítene ettől az álláspontomtól, h nem
szabad valakire bízni a házat. Nálunk kert is van, azt gondozni kell,
sorolhatnám.
Nem
beszélve arról, h ha évente egyszer (jó
esetben ilyen gyakran) haza is jutunk majd, szerintem szomorúbb lennék attól, h
úgy látom a házunkat, ami történhet vele annyi idő alatt. Mi is sok pénzt
beletettünk, csinosítgattuk folyamatosan, de lélekben már elengedtük :)
Szóval
osztom azok álláspontját, akik azt mondják, h ne hagyjunk elvarratlan szálakat
itthon. Szerintem is így redukálható azon dolgok száma, amin aggódik/agyal/prög
az ember. Egy új élet alapjainak lerakása során úgyis van épp elég olyan dolog,
amivel az adrenalin az egekben pöröghet, már ha erre volna igény :)
Az árát
meg nem kell eltapsolni, ha nem muszáj (ezt ki-ki maga tudja/érzi), szval, ha
balul ütne ki valami, maradhat menekülőútnak némi tartalék.
thanks köszi спасибо
Az előző bejegyzésemet valószínűleg azért (is) írtam, mert önző vagyok. Eljött egy pont, aminél úgy tűnt, hogy elfogytunk kicsit....
Aztán a tinédzserkorom Ifjúsági Magazinjának hasábjain is jól bevált módon lelki frusztrációimnak hangot adtam, és lőn, segített. A virtuális levesládában landolt a kétségek szava, és jöttek szépen a hátba veregetések. Ismeretlenismerősöktől, akiknek örök hála érte. Önmagában már az is segített, h írtam róla, de igazából azok a kommentek is, amiket a témához fűztetek. Tárgyilagosan nézve ugyanott tartunk, de a szemléletmódomban próbálok/tam változtatni, és mindannyiótok szavaiból beépíteni azt, ami továbblendít :)
- tudom, h már az is nagy mázli, h egyáltalán megvan a vízum
- van B terv, akkor is, ha az rögösebb úton visz, legalábbis annak hisszük
- mindenki megszenvedi valahogy ezt az egész tortúrát, ki így, ki úgy. Ez is a folyamat része
- tényleg élvezhetjük itthon a nyarat, amíg tudjuk, ha már itthon vagyunk. Nézhetjük innen is, ez igaz, Szandra! :)
- lehet, h akkor jön a megoldás (vagy annak vélt bmi), amikor legkevésbé számítunk rá - köszi Judit :))
A nemdohányzás projekt pilot szakaszában suspended minősítést kapott. Ez van.
A 4. napon Laca úgy érezte, h az időzítés nagyon nem alkalmas erre, és egyelőre nem tudta tovább csinálni. Most annyi marad a dologból, h próbálja legalább felére csökkenteni a napi betevőt...az is valami. Hozzátartozik a dologhoz, h a már említett helyzeten túl 2 hét múlva CISCO vizsgára is megy, hogy a tudását minél több papírral is igazolni tudja majd AU-ban. Ez is ennek része, ez is hergeli a feszültségét, és nála a cigi sosem a 'kávét anélkül sosem"- faktor volt, sokkal inkább az elfojtott indulatok "belső rendezése", ami a munkájában évekig kísérte...
Volt már egy sikeres leszokása, akkor egyik napról a másikra. 1 , vagy másfél év szünet volt, szóval képes rá. Ugyan visszatért a mumus, de AU van akkora változás, h azért menni fog újra.
Aztán a tinédzserkorom Ifjúsági Magazinjának hasábjain is jól bevált módon lelki frusztrációimnak hangot adtam, és lőn, segített. A virtuális levesládában landolt a kétségek szava, és jöttek szépen a hátba veregetések. Ismeretlenismerősöktől, akiknek örök hála érte. Önmagában már az is segített, h írtam róla, de igazából azok a kommentek is, amiket a témához fűztetek. Tárgyilagosan nézve ugyanott tartunk, de a szemléletmódomban próbálok/tam változtatni, és mindannyiótok szavaiból beépíteni azt, ami továbblendít :)
- tudom, h már az is nagy mázli, h egyáltalán megvan a vízum
- van B terv, akkor is, ha az rögösebb úton visz, legalábbis annak hisszük
- mindenki megszenvedi valahogy ezt az egész tortúrát, ki így, ki úgy. Ez is a folyamat része
- tényleg élvezhetjük itthon a nyarat, amíg tudjuk, ha már itthon vagyunk. Nézhetjük innen is, ez igaz, Szandra! :)
- lehet, h akkor jön a megoldás (vagy annak vélt bmi), amikor legkevésbé számítunk rá - köszi Judit :))
A nemdohányzás projekt pilot szakaszában suspended minősítést kapott. Ez van.
A 4. napon Laca úgy érezte, h az időzítés nagyon nem alkalmas erre, és egyelőre nem tudta tovább csinálni. Most annyi marad a dologból, h próbálja legalább felére csökkenteni a napi betevőt...az is valami. Hozzátartozik a dologhoz, h a már említett helyzeten túl 2 hét múlva CISCO vizsgára is megy, hogy a tudását minél több papírral is igazolni tudja majd AU-ban. Ez is ennek része, ez is hergeli a feszültségét, és nála a cigi sosem a 'kávét anélkül sosem"- faktor volt, sokkal inkább az elfojtott indulatok "belső rendezése", ami a munkájában évekig kísérte...
Volt már egy sikeres leszokása, akkor egyik napról a másikra. 1 , vagy másfél év szünet volt, szóval képes rá. Ugyan visszatért a mumus, de AU van akkora változás, h azért menni fog újra.
2012. június 14., csütörtök
kínlódás a köbön
Eléggé mélyponton vagyunk éppen, emiatt írni sem nagyon van kedvem. Nehezen viselem azokat a helyzeteket, amikor nem a kezemben van az irányítás, vagy nem tudok döntésekkel előmozgatni valamit.
na, most ilyenben csücsülök.
Nem titok, h a házeladás okozza ezt a helyzetet. Kezünkben a vízum, mehetnénk, de mégsem tudunk mozdulni. Jókora béklyó ez testnek és léleknek egyaránt. Persze mindösszesen 2 hónapja áruljuk, ami azért e tekintetben nem olyan nagy idő, és ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor eredetileg is őszi kiutazás volt a fejünkben, szóval ehhez a verzióhoz képest még in-line a helyzetünk.
De az is biztos, h kutya nehéz így megélni a hétköznapokat.
Jár az agyunk, kalkulálgatunk, számos business case pihen a gépeken árfolyamokkal és lehetséges tőkével szintezve keresztbe-kasul.(szép népiesen).
Ahogy kalkulálgattunk, két fő csapásirány van most előttünk:
a) maradunk az eredeti tervnél, megvárjuk, míg a házat eladjuk, és jelentős tartalékokkal vágunk útnak, ill ennek révén nem kintről (vagy hazautazva) kell a ház dolgait intézni. Nyilván minden szempontból ez volna a legideálisabb.
b) eladjuk az autókat (és még pár erre érdemes holmit), az árukat hozzácsapjuk a megtakarításunkhoz (ami nyilván sokat kopott a vízummal kapcsolatos költések kapcsán. Erről tételesen írtam is korábban), és így jelentősen visszafogottabb munícióval kelünk útra. Ez nyugtalanítóbb volna, mert feltételez viszonylag korán szerzett (bármilyen) munkát, olcsóbb kocsi, stb. Nem mission impossible, de én nyugodtabb volnék az eredeti verzió esetén.
aa)Vagy a) pont kiegészítéseként az is opció, h valami durván alacsony árat teszünk ki a piacra, és hátha amiatt csap le rá valaki, bár megjegyzem, az árral most sincs baja senkinek. (a házeladással kapcsolatosan írok majd külön post-ot).
Jelen bizonytalan állapotok ellenére tegnep elkezdtük izzítani az IOM / Crown vonalat. Árajánlatok szintjén legalább, aztán az időpontot pontosítjuk. Ősszel menni kell(ene), ha kibírjuk addig :))
Mindeközben - a mazohizmusunknak is teret engedve - Laca éppen most hagyja abba a dohányzást . Hétfő dél óta tart a kiképzés mindannyiunk, de leginkább az ő számára. Fogalmam sincs mit élhet át, mert sosem dohányoztam, de iszonyúan szenved szegény...:((
Egy biorezonancia-kezelés előzte meg a dolgot, akupunktúrás pontokon keresztül érték (volna) el, h ne legyenek a leszokásnak erős tünetei. Hát vannak...(persze ki tudja enélkül mit érezne?)
Elszánta magát, reméljük kitart. Én bízom Benne, az egészsége miatt.fontos lépés volna. Sosem az anyagi oldala aggasztott (persze AU-ban az még durvább volna).
Jöhet az erő odaátról :))
Ugyanakkor meg egészségesek vagyunk, és az élet szép, mit kesergek én itt?
Másrészt meg amíg ezek a b@rom dilettáns k...gök (bocs, ez kikívánkozott) vannak a gazdaság élén, minek is maradnánk egy percet is?
http://tenytar.blog.hu/2012/06/14/harom_uj_ado_mar_be_is_bukott
na, most ilyenben csücsülök.
Nem titok, h a házeladás okozza ezt a helyzetet. Kezünkben a vízum, mehetnénk, de mégsem tudunk mozdulni. Jókora béklyó ez testnek és léleknek egyaránt. Persze mindösszesen 2 hónapja áruljuk, ami azért e tekintetben nem olyan nagy idő, és ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor eredetileg is őszi kiutazás volt a fejünkben, szóval ehhez a verzióhoz képest még in-line a helyzetünk.
De az is biztos, h kutya nehéz így megélni a hétköznapokat.
Jár az agyunk, kalkulálgatunk, számos business case pihen a gépeken árfolyamokkal és lehetséges tőkével szintezve keresztbe-kasul.(szép népiesen).
Ahogy kalkulálgattunk, két fő csapásirány van most előttünk:
a) maradunk az eredeti tervnél, megvárjuk, míg a házat eladjuk, és jelentős tartalékokkal vágunk útnak, ill ennek révén nem kintről (vagy hazautazva) kell a ház dolgait intézni. Nyilván minden szempontból ez volna a legideálisabb.
b) eladjuk az autókat (és még pár erre érdemes holmit), az árukat hozzácsapjuk a megtakarításunkhoz (ami nyilván sokat kopott a vízummal kapcsolatos költések kapcsán. Erről tételesen írtam is korábban), és így jelentősen visszafogottabb munícióval kelünk útra. Ez nyugtalanítóbb volna, mert feltételez viszonylag korán szerzett (bármilyen) munkát, olcsóbb kocsi, stb. Nem mission impossible, de én nyugodtabb volnék az eredeti verzió esetén.
aa)Vagy a) pont kiegészítéseként az is opció, h valami durván alacsony árat teszünk ki a piacra, és hátha amiatt csap le rá valaki, bár megjegyzem, az árral most sincs baja senkinek. (a házeladással kapcsolatosan írok majd külön post-ot).
Jelen bizonytalan állapotok ellenére tegnep elkezdtük izzítani az IOM / Crown vonalat. Árajánlatok szintjén legalább, aztán az időpontot pontosítjuk. Ősszel menni kell(ene), ha kibírjuk addig :))
Mindeközben - a mazohizmusunknak is teret engedve - Laca éppen most hagyja abba a dohányzást . Hétfő dél óta tart a kiképzés mindannyiunk, de leginkább az ő számára. Fogalmam sincs mit élhet át, mert sosem dohányoztam, de iszonyúan szenved szegény...:((Egy biorezonancia-kezelés előzte meg a dolgot, akupunktúrás pontokon keresztül érték (volna) el, h ne legyenek a leszokásnak erős tünetei. Hát vannak...(persze ki tudja enélkül mit érezne?)
Elszánta magát, reméljük kitart. Én bízom Benne, az egészsége miatt.fontos lépés volna. Sosem az anyagi oldala aggasztott (persze AU-ban az még durvább volna).
Jöhet az erő odaátról :))
Ugyanakkor meg egészségesek vagyunk, és az élet szép, mit kesergek én itt?
Másrészt meg amíg ezek a b@rom dilettáns k...gök (bocs, ez kikívánkozott) vannak a gazdaság élén, minek is maradnánk egy percet is?
http://tenytar.blog.hu/2012/06/14/harom_uj_ado_mar_be_is_bukott
2012. június 7., csütörtök
borrowed
A múzsám magamra hagyott mostanság, kicsit elhallgattam. Amiről írni tudnék, az az emberek viselkedése ház(tűz)nézőben :) Ebből van tapasztalat, de egyelőre nem tartok ott, h ide leírjam, erősen offtopic, mégha érdekes szociológiai tanulmány is volna.
Mostanság ha időm engedi elolvasom a Határátkelő blogján az írásokat.
Sok (számomra) gyenge történettel találkoztam már. Mitől voltak azok? Nemigen "tanultam" belőlük semmit. Üres szavakként suhantak át az agyamon. Vannak azonban tartalmasabb írások is, amik mindegy, h milyen országban élők tollából születtek, az együttgondolkodás magja ott van bennük. Tanulságosak, szerethetők, vagy döbbenetesek, netán viccesek. A minap mindezeket együtt adta egy történet. Tudom, h többen olvastátok, de talán nem mindenki. Az én aktuálisan semmitmondó szavaim helyett most kölcsönvettem ezt, olvassátok:
http://hataratkelo.postr.hu/osszecsomagoltuk-az-eletunket
Mostanság ha időm engedi elolvasom a Határátkelő blogján az írásokat.
Sok (számomra) gyenge történettel találkoztam már. Mitől voltak azok? Nemigen "tanultam" belőlük semmit. Üres szavakként suhantak át az agyamon. Vannak azonban tartalmasabb írások is, amik mindegy, h milyen országban élők tollából születtek, az együttgondolkodás magja ott van bennük. Tanulságosak, szerethetők, vagy döbbenetesek, netán viccesek. A minap mindezeket együtt adta egy történet. Tudom, h többen olvastátok, de talán nem mindenki. Az én aktuálisan semmitmondó szavaim helyett most kölcsönvettem ezt, olvassátok:
http://hataratkelo.postr.hu/osszecsomagoltuk-az-eletunket
2012. június 2., szombat
where is the summer?
Az még oké, hogy már akár Adelaide-ben lehetnénk. Elméletileg.
Az is rendben van, hogy akkor a tél (hihi, na jó, nevezzük annak) kezdetét tapasztalhatnánk meg odalent.
Na de könyörgöm, azt senki sem kérte, hogy akkor is 15 fok legyen június másodikán, ha még Budapesten leszünk!
Elbeszett a nyár.
Jött helyette valami borús, zavarodottan esős-szeles-viharos és néha napos késő tavasz/nyár, ami mindenre jó, csak épp tervezni nem lehet vele semmit. Állítólag Melbourne ilyen...Elindultunk ma is dzseki+pulcsi+ sapi, és a séta alatt folyamatosan vettük le az extrákat.
Adelaide-ben gyakorlatilag ugyanennyi fokot mutat a hőmérő késő este is. Tél elején.
Szóval csak jelzem, még itthon vagyunk, legyen nyár!
télen-nyáron :))
Az is rendben van, hogy akkor a tél (hihi, na jó, nevezzük annak) kezdetét tapasztalhatnánk meg odalent.
Na de könyörgöm, azt senki sem kérte, hogy akkor is 15 fok legyen június másodikán, ha még Budapesten leszünk!
Elbeszett a nyár.
Jött helyette valami borús, zavarodottan esős-szeles-viharos és néha napos késő tavasz/nyár, ami mindenre jó, csak épp tervezni nem lehet vele semmit. Állítólag Melbourne ilyen...Elindultunk ma is dzseki+pulcsi+ sapi, és a séta alatt folyamatosan vettük le az extrákat.
Adelaide-ben gyakorlatilag ugyanennyi fokot mutat a hőmérő késő este is. Tél elején.
Szóval csak jelzem, még itthon vagyunk, legyen nyár!
télen-nyáron :))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)