2012. augusztus 29., szerda

Tiszadada-Bp-London-Szingapúr-Adelaide

Egy hete érkeztünk ide :) Nagyon gyorsan eltelt...
De ne szaladjunk ennyire előre. Azt hiszem a road2au utolsó bejegyzéséhez érkezett ezzel a leírással, amivel jó rég óta tartozom már, és nem az tartott vissza, h már ne akarnék írni.
Na de majd az itteni dolgokról az erre dedikált helyen szólok :D

Az utolsó időszak nagyon feszített volt. A házunk kiürítése után ugye vidékre mentünk, Szabolcsba, ahol a szüleim és a tesómék laknak. Így a gyerekek is együtt lehettek (Bebe és Lilla, a keresztlányunk), és mi is a családdal, bár volt még tennivaló bőven.

A kijelentkezést már otthonról intéztük, ideiglenes külföldön tartózkodást kértünk. Ennek a menete egy muhahaha, bár nem igaziból, mert agytépés, h mennyi féle leírást találtunk, és, h még maga az ügyinzéző is nagyon nagy kerek szemekkel nézett ránk. Persze ahhoz, h vidéken intézhessük, előbb oda kellett bejelentkezni, úh pár év szünet után újra tiszadadai lakos lettem kis időre :)

Laca vállalkozását is lezártuk. Ez is megért egy misét, mert ha nem megyünk az üggyel egy könyvelőhöz, akkor valszeg jelentős büntetést fizettünk volna a NAV felé. Mondjuk agyrém, h egy egyszerű vállalkozás kapcsán két lábon járó adó-és könyvelőgurunak kell lenni, mert úgy 25 féle dologra hívta fel a figyelmünket a könyvelő. Mostmár ráhagytuk, kifizettük őt előre is, úh kézben tartja, amit még kell majd.

A UPC direct-ünket is Nyíregyházán mondtuk le, mert csak az Örsön lehetett volna, ahová szintén nem volt már időnk elautózni, gondoltuk majd vidéken...szintén muhaha, h ilyesmiben rugalmasak legyenek.
Mondanom sem kell, h mindenhol úgy fogadtak minket, h szemmel verés és ölés között volt félúton az ügyintéző, és ez később sem javult. Álom volt minden ügyintézés :)

A vaterás cuccokat is csak otthonról postáztam el, na az is nagy örömöt váltott ki a postán, amikor odamentünk 8-10 csomaggal ebédszünet előtt 15 perccel Minden baja lett, úh otthagytuk, és visszamentünk ebédszünet után. Nem, nem értünk vannak, tévedtek, ha azt gondoljátok, h a szolgáltatók az ügyfélért vannak. Azért az érzését ide kell utazni AU-ba.

Szóval volt tennivaló bőven, és a végére még egy keresztelőt is beiktattunk, ami nagyon jól sikerült, mert egy egész napos nagy összcsaládi nappá alakult, és jól lezárta az utazás előtti napot.
Utazás napjáig szerencsére jól tartotta magát mindenki, nem voltak nagy sírások, inkább kerültük azt a részét, h jajj, holnap már utazunk, mi lesz utána, de belül azért egyre jobban feszített mindenkit. Hétfőn, 20-án indultunk, ebéd után. Két autóval mentünk, a sógorom és Laca nagybátyja vitt minket, jó volt egy, h útközben és a reptéren már csak ők voltak ott, és a nagy csaldi búcsozkodás otthon megtörtént. Az mondjuk szörnyen kemény volt, nagyon mélyen belül fájt az elválás, és akkor némi kétség is cikázott az agyamban, h biztosan kellett ez nekünk?
Aztán amikor elindultunk, már javult a helyzet, és azóta sem volt még hullámvölgy. Kíváncsi leszek lesz e, és ha igen, mikor?
A repülés összességében sokkal jobban telt, mint gondoltuk, és ez az időzítés nagyon ideálisnak tűnt utólag is, nem csak előre.
Jeggyel, csomagokkal minden oké volt, nagyon szépen sikerült minden bőröndöt súlyhatár alatt tartanunk kicsivel. Kézink több volt, mint lehetett volna, de nem mérték le, és a többlet is mehetett. A gyerek biztos kulcs effajta dolgokhoz :)
Budapest-London vonalon semmi extra, kis késéssel indultunk, de maradt elég idő így is a LHT-n, bár terminált nem kellett váltanunk, de semmi nézelődésre sem volt idő.
Londonból 22.40-kor indultunk Szingapúrba, és 11 órás volt az út. Bebeb felszállás után elaludt, és olyan 8 órát aludt is. Mi sokkal kevesebbet, én konkrétan azért, mert meg akartam fagyni, pedig 2 takaróm is volt. A gép tényleg extra tágas volt, kaja nagyon sok, és finom :) ha épp nem hoztak valamit, akkor is volt kitéve gyümölcs, keksz, ilyesmi. Persze a saját monitor a sok programmal is segített elütni az időt, bár a 2 hosszú etapnál az utolsó 2 óra nagyon hosszúnak tűnt mindig. Addigra azért már jó sokat ültünk, és már mi is alig vártuk a landolást.

Szingapúrban 4 óránk volt, az pont jó rés volt a hosszú út után, elég arra, h mozogjunk, együnk, nézelődjünk, és felkészüljünk az újabb -egyben utolsó-szakaszra.
Adelaide-ig még 6 , 6.5 óra volt az út, nem is tudom már pontosan, beni 3-at aludt ebből is, mi meg már abszolút nem tudtuk, h a szervezetünk szerint hány óra volna, és a valóságot mikor érjük be. Eddigre azért elfáradtunk. Nagyon sok üres hely volt ezen a gépen, úh lehetett volna feküdni is, ahogy sokan tették. Aztán ez a szakasz is végetért, és megérkeztünk:)

6.30
08.22.2012.
Adelaide
itt kezdődik minden, ami még nem volt :DD

folyt köv mostmár az új blogon:
http://austory.blogspot.com.au/

Viszlát mindenkinek ott!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése