Nem a nyaralás során végezhető rekreációs és fakultatív programokról akarok szót ejteni, ne aggódjatok :)
Inkább kicsit arról az oldaláról ennek az elmúlt egy hétnek, amit csak ebben az élethelyzetben, kiutazásunk előtti jelen fázisban tudtam megélni.
Jó volt arra, hogy egy totálisan más kultúrát látva, tapsztalva beleéljem magam abba, hogy milyen is lesz majd az, ha nem a megszokott dolgok vesznek körül emberek, épületek, vislkedés és minden egyéb vonatkozásában. Az ezt segítő elfogadás-és toleranciaszintemet is tanítgathattam ennek megfelelően .
Jó volt arra, hogy angolul beszéljek napi szinten, amit baromi régen tettem. Ez aztán inkább elkeserített, mint örömöt okozott, mert erősen éreztem magamon azt, hogy az agyállományom ezen része nemigen aktív, bár nagyon bízom abban, hogy a majdani intenzív angol hatás(s)ok(k) révén rohamosan javulhat a helyzet.
Jó volt arra, hogy megtapasztaljam (és ezt remélem sikerül úgy megfognosm, h ne okozzak vele félreértést), hogy csak azért mert ugyanott vagyunk éppen, és magyarok vagyunk mi is meg a másik pár is, még nem muszáj barátkozást erőltetnünk, ha egyébként abszolút nem vagyunk egy hullámhosszon. Tudom, h ez nem azonos azzal a szituációval, amikor külföldön él valaki huzamos ideig, de tényleg már most éreztem, h ha van választás, akkor ne erőltessük, amit nem muszáj. Volt egy pár, akiktől a hideg futkosott ahátamon, de mivel a magyar társaság nagyjából egy csapatba verődött - aminek nem mi voltunk a motorja-, így időnként fültanúja lehettem annak a viselkedésnek, amitől kiakadok. A tipikus mindent fikázó, minden szar hozzáállásnak. Tipikus pesszimista, síró, csak a negatívumokat szűrő és kisugárzó emberek, akiktől a hétköznapokban is inkább menekülnék, nemhogy ha pihenni megyek.
Jó volt arra, hogy együtt nyarljunk a tesómékkal, és a gyerekekkel, amelyik része igencsak jól sikerült a dolognak, bár a helyszín választását is ez mozgatta. Legyen hmokos lassan mélyülő tengerpart, és medence is, legyen tuti jó idő, és akkor a két csemete ellesz, mi meg szintén:)
Jó volt arra is, hogy a megszokott ízek mellé teret engedjünk másnak is, és szokjuk, hogy milyen az, amikor a zsömle sem olyan, mint otthon, nemhogy egy tipikus helyi étel. Bár szerencsénkre mi abszolút nem vagyunk a magyaros konyha rabjai, sőt! A csirke és a marha, ami az étkezések gerincét adta, abszolút barátunk:)
Ilyen gondolatok is be-beugrottak miközben kattogtak a fogaskerekek. Gyorstalpalónak most jó volt a külfölön levés tanfolyamsorozatból :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése