Hú...

Még élünk, nyugalom, és a blog is él, de a költözés hete, és az azóta a családomnál töltött napok még nem adtak lehetőséget arra, hogy írjak is.
Napokig gépet sem láttam, vagy ha igen, pusztán ügyintézések miatt.
A logisztikai terveket nagyjából tartottuk, vagyis az időzítések állták a helyüket, azonban a Pesten töltött utolsó 4 nap istentelenül fárasztó volt. Nem gondoltam volna, h ennyi cuccunk van, úgy látszik a 90nm + padlás + udvar+ pince többet bírt, mint a benne lakók (azaz mi) hittünk volna :)
Először is jött anyukám és a tesóm. Anya nélkül nem bírtuk volna normálisan végigcsinálni, mert a gyereknek kellett a felnőttgondoskodás/felügyelet, amit Ő csinált végig. A tesóm 2 napig maradt, dugig megrakott autóval indult haza. Aznap a sógorom is eljött egy VW Caddy-vel, azt is teleraktuk és ez még csak a kezdet
Másnap (Csütörtökön) jött a Crown, róluk lehet, h írok külön is majd, h képben legyetek a működésükről. Röviden annyit róluk, h tényleg vérprofik voltak, és nagyon dolgoztak, de így is az első 2 órában úgy tűnt, h nem fogy a cuccunk...Ugye 3-5 köbméterre kértünk árajánlatot, nos 51 dobozzal zártuk, 5 köbméter lett a vége. Biztosítással 2.200 Eur lett a vége. Még jó, h a súly nem számított, hahaha :))
Velük rengeteg dolgot vitetünk, biztos izgi lesz majd, amikor kint megjön minden pakk.
Ez a hét volt, amikor  a vaterás cuccokat vitték el a vásárlók, hát ez sem volt gyalog galopp. Összességében jól zárult, de ez is megér majd egy külön sztorizást itt :) Volt azért kavarás, volt pár dolog, ami maradt, de aztán más mégis elvitte, úh egy-két kisebb teki cuccal nem bajlódtunk a végén, azt is hazahoztuk, ez már nem tétel. Az biztos, h ez külön egyemberes dolog volt/lett volna, követni, h ki mikor jön, hogy kéri a cuccát: szétszedve, vagy egyben, utalte vagy nem, postán kéri e, stb. Vezettem ugyabn egy excelt, de izzott a telefonom folyamatosan a sok használattól.
Mindenesetre vicces olt, ahogy fogytak a bútorok, tárgyak, és amikor a crown is elpakolt, akkor már tényleg a lépcsőn ülve ettünk, és egy szőnyeg volt a nappali bútorzata:)) Még szerencse, h az ágyunkat nem adtuk el, így volt hol aludnunk végig :D
Másnap (utolós napra) maradt az a teherautó, amivel a szüleimhez/tesómékhoz szállítottuk a "maradékot", ill amit ők  vettek át a bútorokból. Jött egy rendes nagy teherautó, elkezdődött  a pakolás ki a házból az udvarra, és onnan fel a kocsira, és bizony vészesen telt a rakodótér. A végén már erősen kellett keresni a réseket, ahová még bekerülhettek a házból egyre felbukkanó újabb apróságok. Tökéletesen megtelve indult útnak. Akkor már csak az maradt hátra, hogy azt a pár apróságot a Subaruba tegyük, amit még mi vittünk. Eddigre már látványosan üres volt a ház, mégis mire mindent egy kupacba raktunk, durván túlméretesnek tűnt a szállítmány. Eddig a pillanatig úgy 95%-ban tematikusan pakoltunk mindent, szépen dobozokba. csakhogy a helykihasználás miatt ezt hamar borítanunk kellett, és zacskókba tenni a legtöbbet, amivel persze borult a rendszer is. Tudtuk, h az is vidám lesz, ha majd itthon pakolunk ki, mert mindenhol lesz minden...
Bizony, így is lett :D
A szombat-vasárnap azzal telt, h próbáltunk kicsit regenerálódni, ami persze csak részben sikerült. Feladat még volt/van elég, úh nem vesztegethettük a drága időnket. Közben az időjárás megkínált minket itthon is egy kis adelaide-i téllel, mert napok óta kéz a kézben járnak a nappali hőmérsékletek.

Időközben némi pénzt váltottunk, ami külön tortúra, mert sehol sincs 3-400 dollárnál több, úh tegnap Miskolcon 4 váltóban is voltunk. Sebaj, majd átutaljuk a kinti számlánkra, és a bankban hozzájutunk.

Laca a vállalkozását is lezárta, mintegy 2 órát töltöttünk a tesóm könyvelőjénél, akinek innene is hála a tájékozottságáért és alaposságáért, h kézbevette visszamenőleg és előre is a dolgainkat.

Vasárnap még megkereszteljük bebeét, mert bár nem vagyunk erősen vallásosak, de valahogy úgy éreztük, h a családnak jobb volna, ha "hivatalosan" is keresztszülőkké válhatnának a tesómék.

És még úgy ezer dolog.
Mindeközben akik látják a blogon a számlálót, láthatják, h DRASZTIKUSAN fogy a hátralévő idő. Érdekes, de még mindig nem érzem azt,, hogy 4 nap múlva a világ másik szegletébe indulunk. Van egy alap izgalmi szint a gyomromban, de még csak 1x sírtam.
A faluban persze mindenki kérdezi, h mikor/miért megyünk, mit fogunk csinálni, mikor jövünk vissz, stb.
A család pedig egészen jól bírja, de tényleg. Örök hálám nekik ezért!

Ma még elmegyünk a nyíregyházi vadasparkba (igen, Ági :)), holnap még feladunk magunknak egy csomagot  Au-ba, hogy biztos beleférjünk majd a súlykeretbe, vagy rá is fizetünk legfeljebb, ha mégsem...

Nehéz ennyi idő történéseit felidéznem, még pótolom.

Ja, és elnézést kérek mindenkitől, akivel nem tudtunk már találkozni a végén, ennek egyetlen oka a sűrű menetrend és tengernyi tennivaló volt, semmi más. Gigi, Walaby és még sokan mások, ez nektek is szólt :)
Most rohanok a gyógyszertárba feltankolni, legyetek jók!