a much better day

Érdekes, hogy egyik nap után milyen fordulatot tudnak venni a dolgok a másik napra.
A keddet kataszrofális lelkülettel abszolváltam, aztán szerdára újra kisütött a nap:)
Apa interjún volt, ez harmadik kör volt már, 15 percben kellett angolul prezentálnia. Érzése szerint jól sikerült, pozitív hangulatban tért haza, és ennek nagyon örültem, h ilyen élmény volt számára ez a szituáció. Remélem sikerül továbbjutnia. Persze jogos lehet a kérdés, h ha amúgy is menni akarunk, akkor már minek ez az egész, de tekintve, hogy az előttünk álló időszak hossza ma még csak nagyjából behatárolható, és min 1 évnek tűnik, vagy annál is több, így talán nem fölösleges ezt az időszakot is értelmesen eltölteni. Több, és más tapasztalatttal gazdagodhat, és talán elillan majd belőle az a mélyen ülő motiválatlanság, és frusztráció, ami jelen üzleti-vonatkozáú-életét jellemzi. Ebben csücsülni még egy évig, az nagyon káros is lehet.

Aztán jött a másik nagyon jó hír, és hullottak a nagy kövek a szívekről...
előző bejegyzésemben írtam, h a másik nagyinak van most baja elég, na, ő az anyukám, akinél májusban mellrákot diagnosztizáltak. Ez önmagában elég ijesztő dolog. A jó hír már az elején is az volt, h nem kell aggódni, mert nagyon időben vagyunk, szinte a nulladik pillanatban kapták el a dolgot. Mégis az ő életére ez hirtelen nagyon rátelepedett, és meglehetősen nagy pesszimista kalapot tett a fejére. Aztán teltek a hónapok, vizsgálatok, döntés, h műtét lesz, mert a biopszia eredménye nem egyértelmű. Orvos keresés, majd műtét időpont tologatás 2x, tekintve, h augusztusban a kutya nem dolgozik az egészségügyben, bocs a kivételeknek, mi ezt tapasztaltuk:( Aztán megvolt a műtét, apró bemetszés, mintavétel, stb.
Tegnap érkezett meg az eredmény, és született meg a döntés a hogyan továbbról: miszerint MINDEN TÖKÉLETES, és SEMMILYEN további kezelésre nincs szüksége! Ez azért nagyon jó hír, "némileg" megkönnyebbültünk.
Ez azért is jó, mert hamarosan lesz az unokák szülinapja, és legalább felszabadultan ünnepelheti, nem azon keseregve, h vajon megérjük e a következőt. Ez mindenkinek benne van a pakliban, h nem, de ilyesmin rágódás nekem nem műfajom!

Na, ez a két dolog széppé varászolta  anapomat, plusz apa itthon maradt tegnap, és a hátam is kevésbé fáj most:)

Aztán este angolon voltam, két órásra (értsd 120 perc) sikeredett, nagyon belefeledkeztünk a tanárnővel, és nagyon sokat dumáltam. Sokszor van az, h beszélek valamiről, és keresi az agyam a széép, cizellált szavakat, kifejezéseket, de nem ugranak be. Aztán a tanárnő bedobja, és tépem az arcom, h basszus, ez hogy nem jutott eszembe. Na igen, tudom, SOKAT KELLENE BESZÉLNI-HALLGATNI. Jó, majd AU-ban:)) Ott csak arra lesz mód.

a shit day

Muszáj címet adni? végül is tök mindegy, nagyjából elmond mindent, amit a mai napról írásba tudok adni...
Tulajdonképpen nem volna szar, pusztán belőlem fakad, h annak érzem.
1. két napja őrülten fáj a hátam, az okait nagyjából tudom, egyrészt Bebe több, mint 10 kiló, és nem ölkutya szerencsére, de tekintve, h emeletes a házunk, napjában párszor fel-le cipelem a lépcsőn, mer tisztába rakás, szobája, miegymás miatt muszáj. Gondolom nem jól emeltem a napokban, és azért akar ketté törni a gerincem. Ez a fájdalom aztán eszembe juttatja, h milyen rohadtul passzív életet élek, már ami a sportot illeti...
El sem tudom mondani.
Vagyis napi 2x sétálunk, ami azért összesen több, mint egy óra, és én elég tempósan haladok, de ez aztán nem mozgatja át az izmaimat, az biztos.
És ide is értem a 2. számú nyomoromhoz.
No sport, és dagadt vagyok, amit rühellek. Na persze nem úgy dagadt, mint amikor látsz valakit és folyik ki az autójából, vagy ruhájából, vagy ha épp enni látod egyből arra gondolsz, h na megint zabál a disznó. Magamhoz képest azonban az vagyok sajna, ez van. A terhesség és aszoptatás hónapjai szépen hagytak (nem)kívánnivalót maguk után, és ez mostanság erősen zavarni kezdett.
3. itt köthetem össze a mozgással a témát, elhatároztam, h sportolnom kell(ene).
Jó, de mikor? Időm, mint tenger, azt se tudom melyik nagyinak passzoljam a gyereket. Muhahaha...egyiknek sem. Az egyik tojik rá magasról, és ránk is, a másiknak épp van elég baja most, és persze ha nem volna is, az a 220km némileg nehézségeket okozhat, ami köztünk van. Ergo nem igazán tudom megoldani, h elugorjak tornázni, vagy futni.persze minden lehetséges, csak akarni kell, hallom a választ, amit kapcsiból lehet erre dobni. Tudom! Alvásidőben angolozok, amennyit csak tudok, és kül sem hagyhatnám itt a gyereket, eszembe sem jutna.
Úh két megoldás maradt:
a) amikor apa hazajön én elhúzok - elég szar megoldás, mert az a napi 2-3 óra így is hangyafing, amit együtt lehetünk
b) reggel csörög a vekker, és elhúzok futni
Ez lesz. Hogy mikortól? Nem tudom. Addig is az input oldalt átparamétereztem, már ami az étkezéseket illeti, de ez még not enough...

akar a franc dagadt malac lenni

két IELTS tesztet csináltam meg az imént. Nagyon nem vagyok ráhangolódva, szétszórt aggyal igazán hatékony voltez a másfél óra, de holnap megyek angolórára, és minél több tesztet akarok vinni, h jól lássa a tanárom, h mik a típusnyomor-megoldásaim. Na, a mai jól beleköp az eddigiekbe, remélem a vizsgán nem ilyen enervált állat leszek, mert akkor kár menni.
Basszus 10 napom maradt, és egy hülye vagyok, ez a legerősebb érzés, amit az angolhoz köthetek
na, itt kell abahagyni a szerencsétlenkedést, és össze kell szednem magam.
csak a hátam ne fájna...

Genuine Hungarian reality

Úgy illik, hogy szóljak kicsit a szeptemberi nyárról, mert amikor a nyár derekán tizenfokokban vacogtunk, azt nagyon magasra priorizáltam a bejegyzésekbel. Szóval fantasztikus szeptemberünk van, nem is tudom mikor volt utoljára ilyen szép napos, kellemes, vidám nyárutó. (Persze mindig azt hiszem, h na, majd jövőre jól emlékezni fogok, h milyen volt az ősz, meg első hó, meg hasonlók, aztán nem így lesz....).
Ez a szép idő még inkább arra sarkall minket, hogy kihasználjuk, és a 7végéken közös programok után nézzünk. A Kopaszi-gát nagy favorit, de ne koptassuk el azzal a fényét, hogy csak oda, úh más vigasság után néztem.
Szembejött velem valahol az Etyeki Kezes-Lábos fesztivál, már pontosan nem emlékszem, h rádiós ad volt é, vagy neten láttam, de mindegy is. Nagyszerű, gondoltam, az idő tökéles a kiruccanáshoz, nincs is messze (persze majdnem azt hittük, h mégis, erről még szólok később:), és korábbi években mintha jókat hallottam volna erről a rendezvényről. Nosza, akkor menjünk!
Így is lett, vasárnap délelőtt nekivágtunk, és itt csatolok vissza a távolságra. Szóval indulás előtt gyors csekkolás a gugli térképen, mert van ugyan GPS, de ilyen távra talán nem muszáj vinni. Laca mondja nekem, h na, ez azért nincs olyan közel. Mondom neki, h ne viccezzen velem, itt van az aggloerációban valahol. Hát ő nem ezt látja, valami Borsod és Heves határán. ????? ezt már nem teljesen értettem, de akkor szemünk elé tárult a névben rejtezett megoldás, Egyek volt ugyanis a keresőbe írva...na szép. Lényeg a lényeg, Biatorbágy után lesz a falu, földrajzilag meg is voltunk.
Gondoltam, h nagyon gondos leszek, és még programot is nyomtattam, h melyik helyszínen mikor ki és mit ad a nép szórakoztatására, hátha valami jó kis zenés gyerekprogramot is találunk. Más még nagyon nem köti le Beni figyelmét, a Bohócos idétlenkedésre meg én nem vagyok kész, remélem azt nem igényli még egy darabig:) Gyors program-keresés, copy-paste egy word-be, de hogy nagyon takarékos legyek, a szombati programot le is csaptam onnan, azmá' minek nekünk. Így print out, szuper. Szuper lett volna, ha a kis editálásommal nem tüntetem el a vasárnapi programokról is azokat a sorokat, ahol a helyszín  volt megadva. Így volt egy guide a kezünkben, amiben ott volt, h pl. 11h-tól Szőke András főz, csak azt nem tudtuk, h hol :)))))))) zsír! Így maradt a dolog.
Útrakelés, haladás, minden ok egészen Biatorbágyig, ahol sárga táblákon diszkrét figyelmeztetés, h Etyek az autós forgalom elől lezárva. Hm, ez nem hangzik túl jól, de gondoltuk, h menjünk, aztán majd ahol azt mondják, h ne tovább, ott megállunk. Btw, a fesztivál weboldalán a neten a közekedésnél csak annyi állt, h mennek a Déli pu-ról buszok. Egy valahol aztán meg is torpantunk, szép sor előttünk, és valahol a távolban a falu...Addigra Beni el is aludt, úh no problem, ha araszolva is, de haladtunk, nagy az érdeklődés, ez jól látszott. Szikrázó napsütés, nézelődés, minden nagyon szép és jó........lett volna, ha az egyik pillanatban nem ezt hallom laca szájából, h: #&@˘°{]@} ég a kocsi! Előre nézek, és valóban, jobb elöl a motorháztető alól igencsak gomolyog valami. Apa kiugrott, motorháztető fel, és kiderült, h szerencsére nem gyulladt ki, "csak" a hűtővíz forrt fel. Nem bírta az ácsorgást, ami érdekes egy 3 éves autónál, de van ilyen. Mindez persze 200 méterre a parkolótól :))Kiálltunk oldalra (gondolták mögöttünk, h ezzel is rövidebb lett a sor :o) és vártunk kicsit, h hűljön a folyadék, de az fortyogott mint az állat. Aztán kis idő multán csak begurultunk a parkolóba, maxra tekert fűtéssel, mert az gyógyír ilyen esetben. Nem mondom, meleg helyzet volt:))) a szó szoros értelmében. Gyerekkel valahogy kevésbé rugalmas az ember, kellenek a B tervek azonnal. Mindegy, parkolóba be, ott is kis várás, feltöltöttük folyadékkal, és ott hagytuk, remélve, h nem ég le álltában:)

a fesztiválról pro és kontra
megfogadtam, h bár ért sokféle negatív élmény minket, a pozitívval kezdem, nem leszek savanya síró picsa, de annyira "magyaros" volt néhány momentum, h muszáj leírnom azokat is.

A helyszín rendben volt, parkoló a falu széléln egy giga-legelőn, 800huf/nap, ami olyan összeg volt, h sokak természetesen össze-vissza a földek mentén szétszórva hagyták a kocsikat, nehogymá' lenyúlják őket (hallottuk az indokot egy-két látogató szájából..) a 800ft-ért adtak egy karszalagot egyébként, amivel 1 fő buszozhatott a faluba, mert voltak helyi járatok. Mi nem vettük igénybe, mert 1. babkocsival muhahaha ilyesmi, 2. idő király, sétázzunk, azért (is) jöttünk. Utólag mondom, h valóban abszolút olyan léptékű volt a hely, h simán gyalog abszolválható volt, bár sokat mentünk, nem tagadom.
Programokat nem nagyon erőltettük, inkább csak sétáltunk és néztünk néhány kirakodót, meg magát a falut, az embereket (nagyon viccesek olykor), stb. Beszélgettünk, kiválóan éreztük magunkat.

lenyúlás vala?
Asszem' kicsit (vagy nagyon)az.
Kezdődött a Fesztiva kártyával: plasztik kártya, ami helyi fizetőeszközként funkcionált. töltsd fel x forinttal, és azzal fizethetsz mindenhol, ha enni-inni akarsz, vagy váásrolnál kézműves bármit. Önmagában az elgondolást értem, h így egyszerűbb az árusoknak, gyorsabb a fizetés, de az nekünk furcsa volt, h 1.000ft volt a kártya, és az az összeg huss, azért nem kapsz semmit. Ergo ha 5.000-et akarok magamnak, akkor 6.000-et fizetek a kártyaponton. Kártyatöltő pontokon persze mindenhol hosszú-hosszú sorok, majd aztán kajákért is, úh ha nem is kp-ért folyt a trade, azért lehetett bőven sort állni.
A másik fele a dolognak a kóstolások, poharat veszel X Ft-ért, és azt viszed magaddal, majd a sátrakban ismét X Ft-ért veszel bele nedűt. Ezt mi nem tettük, így nem tudom az árakat, de az biztos, h borospohár-törmelékek garmada volt az útszélen sajna :(
Kaja:
Grill-szerű kajákat árulós nagy sátor Master catering felirattal, szuper, itt sütik helyben, frissen, nem volt nehéz észrevenni, hisz füstve burkolózva álltuk a sorunkat hoooooooosssszzzasan. Pulthoz érés, kérés: Laca tarját szerett volna, ami elfogyott sajnos, de sül már. Megkérdeztük, h mennyi idő kb, erre válasz:
MITTUDOM ÉN! NEM LÁTOK BELE A HÚSBA!
Nem hagytuk szó nélkül, h mégis mire ez a stílus, amikor is megtudtuk, h kivan a kislány, mert a 2-vel ezelőtti vevő felhúzta, és már nem tud gondolkodni....Hú, a mindenit...:) Na, mert ilyen kedvesek voltak választottunk a 2 féle husira apadt kínálatból: kolbász és egy saslik. 22h elmúlt, ezt délután f3-kor ettem, és azóta sem, de még mindig úgy érzem, h az imént nyeltem le...szval szerintem elég alacsony színvonalú volt az étek...ja, persze 1.000/db egy szelet husi, vagy kolbász, vagy mindegy mi...+ köret, + ha savanyút is+ha esetleg mustárt és + ha innál is hozzá. Na fogytak a fesztiva forintok hipergyorsan.

Jajj, kedvenc magyar szoksáunkról hadd ejtsek szót, ez a FOGLALÁS-rendszere.
Mit is jelent? Sörsátor, sorállás, padok-asztalok lerakva, ahol a nagy nehezen megvásárolt holmit szeretnéd elfogyasztani. Látszólag vannak helyek, odabotorkálsz teli kézzel egy asztalhoz, ahol is közlik, h foglalt, mert majd jönnek a többiek. A többiek, akik sorban állnak, és tapasztalatból tudtuk, h bőven meg fogjuk addig enni, mire odaérnek. Nem baj, oda kell szépen ültetni előre anyut, és ő hadd mondja el 147-szer kb, h foglalt, ha hagyják neki. Mi leültünk, és nem érkeztek oda az asztalhoz azok, akiknek foglalták....
Még néhány ár:
kávé (nevvezzük annak, de....) 400
rétes 400
bodzaszörp (talán volt benne bodza...)200
szal nem tudom, de olyan érzésünk volt, h erősen megy itt a lenyúlás, és nép az volt dögivel, ittak is szépen, jó magyar szokás szerint...

Patkányka
Neeeem, nem jelzőként aggattam rá valakire ezt a feni címet. egyik kedvenc blogomban (lásd ajánlások sydney one way, korány balázs írt arról, h a 2 gyerkőc motorját a játszón hagyták, és természetesen meglettek aztán, aki megtalálta hazavitte, majd visszahozta, stb).
Beninek betáraztunk mára jó sok játékot az autóútra is, meg a táskábna volt 1-2, ha elunná magát, akkor legyen. Patkányka egy Ikeás kis puha patkány, szerette a Mukk. Csak múlt idő a létezése, ugyanis egy óvatlan pillanatban kidobhatta/vagy eshetett a babakocsiból, egyszercsak nem volt. Nem jöttünk sokat a kajázós helytől, és ott még megvolt, úh apa visszament, de sehol nem találtuk. Persze senki nem akarta nekünk visszaadni...:( szerencsére nem vete zokon a gyerek, nincs még olyan tárgy, aminek eltűnésétől rettegnünk kéne, mert vége vna a világnak, de furcsa, h azonnal új gadára lelt.

Összességében nagyon jó kis nap volt, kellemes elfáradással, élményekkel. A negatívumok szerencsére csak villanások voltak.
Aki idáig bírta, annak hálám a jutalma:)

OECD better life initiative

For those who are sceptic regarding Australia:

http://www.oecdbetterlifeindex.org/countries/australia/

I must share the entire article - the content speaks for itself...

How’s Life?

Australia performs exceptionally well in measures of well-being, as shown by the fact that it ranks among the top countries in a large number of topics in the Better Life Index.

Money, while it cannot buy happiness, is an important means to achieving higher living standards. In Australia, the average household earned 27 039 USD in 2008, more than the OECD average.

In terms of employment, nearly 72% of people aged 15 to 64 in Australia have a paid job. People in Australia work 1690 hours a year, less than most people in the OECD. 71% of mothers are employed after their children begin school, suggesting that women are able to successfully balance family and career.

Having a good education is an important requisite to finding a job. In Australia, 70% of adults aged 25 to 64 have earned the equivalent of a high-school diploma, only slightly lower than the OECD average. Australia is a top-performing country in terms of the quality of its educational system. The average student scored 515 out of 600 in reading ability according to the latest PISA student-assessment programme, higher than the OECD average.

In terms of health, life expectancy at birth in Australia is 81.5 years, more than two years above the OECD average. The level of atmospheric PM10 – tiny air pollutant particles small enough to enter and cause damage to the lungs – is 14 micrograms per cubic meter, and is much lower than levels found in most OECD countries.

Concerning the public sphere, there is a strong sense of community and high levels of civic participation in Australia. 95% of people believe that they know someone they could rely on in a time of need, higher than the OECD average of 91%. Voter turnout, a measure of public trust in government and of citizens' participation in the political process, was 95% during recent elections; this figure is the highest in the OECD. In regards to crime, only 2% of people reported falling victim to assault over the previous 12 months.

When asked, 75% of people in Australia said they were satisfied with their life, much higher than the OECD average of 59%.

and Hungary....

How’s Life?

Hungary performs only moderately well in overall well-being, as it ranks lower or close to the average in a large number of topics in the Better Life Index.

Money, while it cannot buy happiness, is an important means to achieving higher living standards. In Hungary, the average household earned 13 858 USD in 2008, less than the OECD average .

In terms of employment, nearly 55% of people aged 15 to 64 in Hungary have a paid job. People in Hungary work 1989 hours a year, much more than most in the OECD and one of the highest rates. 59% of mothers are employed after their children begin school, suggesting that women encounter difficulties when balancing family and career.

Having a good education is an important requisite to finding a job. In Hungary, 80% of adults aged 25 to 64 have earned the equivalent of a high-school diploma, higher than the OECD average. As to the quality of its educational system, the average student scored 494 out of 600 in reading ability according to the latest PISA student-assessment programme, around the OECD average.

In terms of health, life expectancy at birth in Hungary is 74 years, more than five years below the OECD average. The level of atmospheric PM10 – tiny air pollutant particles small enough to enter and cause damage to the lungs – is 16 micrograms per cubic meter, and is lower than levels found in most OECD countries.

Concerning the public sphere, there is a moderate sense of community and civic participation in Hungary. 89% of people believe that they know someone they could rely on in a time of need, just lower than the OECD average of 91%. Voter turnout, a measure of public trust in government and of citizens' participation in the political process, was 64% during recent elections; this figure is also lower than the OECD average of 72%. In regards to crime, 4% of people reported falling victim to assault over the previous 12 months.

When asked, 23% of people in Hungary said they were satisfied with their life, much lower than the OECD average of 59%.

"Thats all" as Meryl Streep said in my favourite film: The devil wears Prada. ;)

the world of blogs

Nagyon érdekes ez a dolog. Mielőtt AU képbe került volna, valahogy a blogokat időpazarló, unalmas, önös érdekből írt valaminek tartottam. Nem tudom miért, hisz egyet sem olvastam el elejétől a végéig. Aztán amikor AU kapcsán fortyogni kezdett bennem a tudásvágy, és a kérdések szaladoztak ide-oda a fejemben, akkor valahogy a világ legtermészetesebb dolgává vált, h a témában írt blogokhoz nyúljak, és onnan nyerjek infokat. Legtöbbjük ezzel a szándékkal is íródik, hálás köszönet érte, mert tényleg nagyon hasznosak!

(ezért nem is értem azokat, akik külön hozzáféréshez kötik az olvasói körüket...na, mindegy)

Magam is szem előtt tartom ezt a célt is.

Azt látom, h van egy nagy 2009-es "generáció", vagyis jópáran, akik abban az évben mentek ki. Sokan még azelőtt, de az aktuálisan várakozók tollából kevés írás születik, vagy csak nem leltem még fel őket?

Egyet már találtam, kicsi a világ, jajj, nagyon kicsi, egy kollégám felesége írja jobbára, de a kolléga is. "Egymásra találtunk' mostmár a nagy közös cél kapcsán, és nagyon jó érzés, h hasonló hátterű, életkorú, gyerekes párról tudni, és infokat megosztani egymással úgy, h a legpontosabban értik, és érzik, h mi történik most körülöttünk, sőt bennünk, hisz ugyanazt élik át.

Azért írtam a korszakokról, mert a kivándorlás szabályai évről-évre változhatnak és változnak is. Így a 2009-ben még érvényes pontrendszer ma már teljesen más, és már most tudjuk, h 2012-ben is lesznek változások. Remélem, h így up-to-date tarthatom majd a témát:)

Aki a blogok olvasására adja a fejét, az kérem hamarosan felhagy az esti filmek nézésével, ami nem nagy ügy, hisz fos a kínálat, de valszeg az alvásideje is rövidül majd:) Én sokszor alig vártam, h kis mukk elaludjon, és szépen, nyugodtan beleüljek a történetbe, amit épp olvastam. Imádom, ha találok egy újat, és a kezdeteket olvashatom, h ki hogy indult neki, mik zajlottam a repülő indulásáig, és lélekben kicsit megérkeztem én is minden egyes eddig olvasott utazóval...:))

Olyan szinten tele vagyok a témával, h a szokásos hajnali ébredések során 2 pillanat alatt jön az agyamba a "film" mindarról, amiken jár az agyam. Mint a mozielőzetes. Ha látta valaki a Holiday c. filmet, Camron Diaz volt így benne. Nem miatta jó afilm, de benne van, mit tegyünk:) Én sokkal inkább Kate Winslet miatt szeretem, és a szép angolját hallgathattam benne. Érteni kevésbé, de erre jó a felirat...

Titkos vágyam, h egyszer úgy nézhessek majd angol nyelven filmet, mintha magyarul lenne. Lesz ilyen?

Na de blogokra vissza.

- Vannak nagyon jók, hasznos, érdekes, tartalmas, és viszonylag hosszú időt ölel föl, ezek a regényesek.

- Aztán ott vannak a kifulladósak: nagy lendülettel nekivágnak, és szépen elhal az egész mind tartalomban, mind mennyiségben

-vannak az újraélesztősök: időnként kapnak ichletet, vagy löketet és igérgetik, h na mostmár tényleg, innentől tutira írnak, de mindig...aztán fél év múlva olvasható az újabb, kétségtelenül hasonló tartalmú bejegyzés

-a bár sose írtak volna (ezt én gondolom), belehalok a helyesírásukba, bocs, de ez nem marad bennem

-és számomra a leg leg az elmúlt időkből az, aki trianonon sírt, nagy magyarország visszaéletérzésstb, mindezt úgy, h közben minden nap azt várta, h mikor indulhat már AU-ba...paradoxnak tűnt, vagy csak én hiszem azt?

different everyday things

First of all, lets's talk about some IELTS :)

Stílusos kezdés, nemde?

Szóval 3 hét és egy kicsi a vizsgáig, ez jókora izgalmat okoz, nem tagadom. Olykor soknak érzem, és felülkerekedik a na, essünk már túl rajta érzés, máskor meg peparázok, h rohan az idő, és én még ezt sem, meg ezt sem tudom...Terveimhez hű maradtam, és szept 10-től áttértem a tesztekre. Most napi 1-2 tesztet csinálok, readinget és/vafy listeninget. Nem mennek rosszul, de még mindig bennem van az a furcsa érzés egy-egy feladat közben, h hú, ha ez ilyen könnyűnek tűnt, akkor tuti benéztem, valamit...Nem szabad a feladat láttán elkönyvelnem semmit előre, hanem koncentráltan nekiállni az adott idő alatt a legjobban átnézni/megcsinálni.

Nézzük az időfaktort:

-listeningnél adott, ott nincs mit készülni, speaking uaz a helyzet. Reading és writing esetén is szigorúan időnyomás alatt csinálom a feladatokat, mérem a részidőket (section 1,2,3), és úgytűnik, h barátom maradt az időkeret, mert mondhatni bőven beleférek. Arra gyúrok, h maradjon pár percem majd átnézésre is, vagy a bizonytalan részek újragondolására. Most inkább szűkebb keretet szabok, és úgy tűnik, h ez működik. Ez a rész nem paráztat legalább.

-writingokkal most leálltam, írtam jó sokat már, úgy 10-15-öt, de azokat az angoltanárommal nézzük át. Úgy tűnik, h nagy gond nincs velük, ill annyi, h rátalált néhány "kiváló" típushibámra, amiket szépen hozok minden írásomban. Nézzük a jó oldalát, mivel felismertük őket, reméljük ki tudom irtani magamból addigra, a másik oldala, h talán újakat nem vétek majd, és koncentrálhatok arra, h még több szép kifejezést vigyek bele, vagy színesítsem a nyelvtant. Meglátjuk. A struktúra ok, a mennyiség ok, sőt, olykor sok is, visszább kell vegyek, és azt mondta a tanárom, h jók a kezdések, tetszenek neki az írásaim. Remélem, h nem hozok majd nagyon alacsony színvonalat a vizsgán sem...

Azon gondolkodtam, h minek presszionálom magam a readinggel. mint az őrült. A 4.5 szintet bizonyára átugrom, afölött meg nem tök mindegy, h milyen lesz? AU-ban nemigen kell majd 5 perc alatt átfutnom valamit, amivel kapcsolatban egészítsek ki 6 mondatot, döntsem el, h igaz e vagy hamis, vagy egyetértett e az állítással a szerző, vagy nem? Ha normális volnék, valóban hagynám, de nem vagyok az. Hülye megszállott feladat-és teljesítmény kényszeres őrült vagyok, úh nyomom magamba a teszteket, és szeretném a legjobb formámat hozni majd...ráadásul kezdem élvezni is a feladatokat. Mondtam, h őrült vagyok:))

IELTS-ről ennyit, folyt köv még:)

value for money?

Érdekes tapasztalatra tettem szert a napokban. A vaterás bejegyzésemből kiderülhetett, h nem vagyok az a fajta, aki őrülten rohan a divat után, ill inkább úgy igaz, okosan próbálom megoldani mindezt. A gyereken is szeretem a vagány, helyes kis cuccokat, de nem vagyok hajlandó vagyonokat költeni rá, és erre jó a vatera is számomra. Mindemellett vannak olyan cuccok, amikből vagy nem veszek használtat, vagy a használt is olyan drága, h akkor már inkább újba ruházok be. Ilyenek az alsóruhák aka body-k és sokszor a kabátok. A Next angol márka gyerekruháiért rajongok, stílusos, jó minőségű darabok, és hála az égnek tele velük a használtruha-piac. Van egy Next üzlet a Westendben is, néhányszor benéztem már főleg sale esetén, de valahogy mindig elképedtem azon, h milyen drága. Aztán valamikor a next.co.uk oldalára keveredtem, regisztráltam, és mit ad isten, az euróban megadott árakat jó magyar forintra átszámolva (+ delivery cost, ami 5euró) is jóval olcsóbb lett a szla vége, mintha ittt veszem Bp-en. Egy példa: 3db-os pizsi szett 6.650 Mo-on, és sosem akciós, tekintve, h nem szezonális darab, a next weboldalán 4.500-ra jön ki.... és persze mi keresünk szarabbul, nem a z angolok. Akkor hogy is van ez? Jah, és mondanom sem kell, h a csütörtökön délután megrendelt cuccok kedd reggel az ajtómnál voltak!

Akkor megyek én a westend nextbe? Nemigen.

vatera society 2.

Elhamarkodott volt a tegnapi írásom :((

I am so disappointed!!!!

Belefutottam egy vásárlóba, aki nagyon kedvesnek tűnt, kért még ezt is, meg azt is, én tekintettel erre jókora diszkontot adtam neki, majd amikor félig helyébe vittük a cuccokat (gyerekruhákról van szó), szegény Lacának elkezdte fikázni, meg, h nem is ez a méret volt a hirdetésben, és az egyik nadrág rojtos, stb.

- a hirdetésben AZ A MÉRET VOLT, 2 helyen is írva + egy fotón a címke, rajta a pontos méret

- a nadrág eredetileg is olyan volt, koptaott stílusú vagány kis zsebes...

felidegesített, mert sz...ért-h...ért akarja vinni a cuccokat, és még így is csomót keresett a kákán is.

Én meg a hülye akkurátusan méregetem a ruhákat, h biztosan minden infot feltegyek róluk, minimum 3 oldalról fotózom, stb.

Egy barom vagyok, mert úgyse nézik meg...

egy forintért kéne minden, na az ilyen menjen a turkálóba. és keresgéljen ott...

pont.

Out of AU topic: Vatera society

Erről már több ízben akartam írni.

Magyarország kapcsán alapvetően az a tapasztalat, hogy azemberek rosszkedvűek, pesszimisták, tapossák egymást, szemedbe kedves, hátad mögött undok, stb. Mindannyian osztjuk is ezt a véleményt és tudunk ellenpéldákat is. Összeségében sokkal több negatívumot szoktunk mondani, persze lehet, h azért, mert azt "keressük" direkt, vagy azon jobb rágódni, bosszankodni.

Na mindegy is.

Van egy "világ", amin belül valahogy mindenfajta kontaktus sokkal egyszerűbb, gyorsabb, kedvesek-nyitottak az emberek, and so on.

Ez a két online vásártér: a Vatera és Teszvesz világa. Jómagam nem vagyok ős-internet-vásárló, sőt, kb egy évvel ezelőttre datálható, amikor elkezdtem az egészet. Itthon voltam nagy pocakkal, bőszen készültem testben-és lélekben az anyaságra, és mivel még tartott a házunk felújítása, valamint a fizikumom egyre kevéssé tette lehetővé, h egész nap nagyon aktív legyek, így az internet volt a napi elfoglaltságaim egyik fő segítője. Ekkoriban bukkantam rá a két nagy online adok-veszek oldalra, ami nagyon kapóra jött, mert a gyereknek rengeteg cuccot tudtam vadászni, és jobbnál-jobb árakon licitálni, vásárolni. Ezt mai sfolytatom, persze sokkal kevesebb időm van már arra, h órákig böngésszek, de a cuccaink jó része másodkézből kerül hozzánk, és még így is hihetetlenül szép és minőségi játékok, ruhák vannak itthon a gyereknek. Nem is ez a lényeg.

A sajátos légkörről akartam írni.

Mi is történik, kiszemelsz egy árut, licitálsz rá, aztán megveszed, ha Te nyered. Erre többféle praktikát is kifejlesztettem, ha nagyon akartam valamit:) Aztán vagy a magyar királyi postával hozatod kemény pénzekért, cserébe napokig jön, vagy személyesen mész érte. Amíg terhes voltam, a legtöbb cuccért elugrottunk, még Bp-en kívülre is, egy órás autóútra eső sugarú körbe simán belefért, kis kirándulás gyanánt. És itt jön a lényeg. Vadidegen emberekkel találkoztam, és valahogy mindenki olyan kedves volt. Váltottunk pár szót, és nem volt olyan, aki ne kívánt volna könnyű szülést, meg jó egészséget, vagy bármi pozitívat! Hihetetlen élmény volt minden ilyen út. Ezek az apró pozitív löketek hol vannak a normál hétköznapokon? Viki barátném talán az egyetlen, aki jó volt ebben, h valami kis pozitívumot mindig próbált csempészni a borúsabb pillanatokba is.

Manapság főként postán jönnek a megszerzett "kincsek" (legalább megismertem a postásunkat 8 év után:)), és kevésbé személyes a dolog, de ha felhív valaki, vagy jön hozzánk az általam eladott cuccért, továbbra is azt tapasztalom, h 3 szó után tudunk beszélgetni. Nagyon örülök ennek, imádom a pozitív szemléletet és igénylem is. Bele tudok őrülni a sírásba, a küszködésbe, a mindenszar hozzáállásba, ami ráadásul olyan könnyen ráragad másokra, h ki nem mászol belőle, ha van ilyen a közeledben.

Tudom, az élet nem habostorta. Nekem sem az. Tudom, h vannak nagyon nehéz sorsú emberek, és mivel mi nem vagyunk azok, bizonyára könnyebb pozitívan gondolkodni, de szerintem ez nem csak ezen múlik.

És a cím ellenére csak odakanyarodok AU-hoz, mert valszeg ez az életforma az, amit remélünk tőlük, mert KIVÉTEL NÉLKÜL MINDENKI erről ír a blogjában. Pedig a blogok szólnak nehézségekről is, meg kétségekről, mégis duzzadnak az optimizmustól.

very welcome this lifestyle!!