2012. augusztus 29., szerda

Tiszadada-Bp-London-Szingapúr-Adelaide

Egy hete érkeztünk ide :) Nagyon gyorsan eltelt...
De ne szaladjunk ennyire előre. Azt hiszem a road2au utolsó bejegyzéséhez érkezett ezzel a leírással, amivel jó rég óta tartozom már, és nem az tartott vissza, h már ne akarnék írni.
Na de majd az itteni dolgokról az erre dedikált helyen szólok :D

Az utolsó időszak nagyon feszített volt. A házunk kiürítése után ugye vidékre mentünk, Szabolcsba, ahol a szüleim és a tesómék laknak. Így a gyerekek is együtt lehettek (Bebe és Lilla, a keresztlányunk), és mi is a családdal, bár volt még tennivaló bőven.

A kijelentkezést már otthonról intéztük, ideiglenes külföldön tartózkodást kértünk. Ennek a menete egy muhahaha, bár nem igaziból, mert agytépés, h mennyi féle leírást találtunk, és, h még maga az ügyinzéző is nagyon nagy kerek szemekkel nézett ránk. Persze ahhoz, h vidéken intézhessük, előbb oda kellett bejelentkezni, úh pár év szünet után újra tiszadadai lakos lettem kis időre :)

Laca vállalkozását is lezártuk. Ez is megért egy misét, mert ha nem megyünk az üggyel egy könyvelőhöz, akkor valszeg jelentős büntetést fizettünk volna a NAV felé. Mondjuk agyrém, h egy egyszerű vállalkozás kapcsán két lábon járó adó-és könyvelőgurunak kell lenni, mert úgy 25 féle dologra hívta fel a figyelmünket a könyvelő. Mostmár ráhagytuk, kifizettük őt előre is, úh kézben tartja, amit még kell majd.

A UPC direct-ünket is Nyíregyházán mondtuk le, mert csak az Örsön lehetett volna, ahová szintén nem volt már időnk elautózni, gondoltuk majd vidéken...szintén muhaha, h ilyesmiben rugalmasak legyenek.
Mondanom sem kell, h mindenhol úgy fogadtak minket, h szemmel verés és ölés között volt félúton az ügyintéző, és ez később sem javult. Álom volt minden ügyintézés :)

A vaterás cuccokat is csak otthonról postáztam el, na az is nagy örömöt váltott ki a postán, amikor odamentünk 8-10 csomaggal ebédszünet előtt 15 perccel Minden baja lett, úh otthagytuk, és visszamentünk ebédszünet után. Nem, nem értünk vannak, tévedtek, ha azt gondoljátok, h a szolgáltatók az ügyfélért vannak. Azért az érzését ide kell utazni AU-ba.

Szóval volt tennivaló bőven, és a végére még egy keresztelőt is beiktattunk, ami nagyon jól sikerült, mert egy egész napos nagy összcsaládi nappá alakult, és jól lezárta az utazás előtti napot.
Utazás napjáig szerencsére jól tartotta magát mindenki, nem voltak nagy sírások, inkább kerültük azt a részét, h jajj, holnap már utazunk, mi lesz utána, de belül azért egyre jobban feszített mindenkit. Hétfőn, 20-án indultunk, ebéd után. Két autóval mentünk, a sógorom és Laca nagybátyja vitt minket, jó volt egy, h útközben és a reptéren már csak ők voltak ott, és a nagy csaldi búcsozkodás otthon megtörtént. Az mondjuk szörnyen kemény volt, nagyon mélyen belül fájt az elválás, és akkor némi kétség is cikázott az agyamban, h biztosan kellett ez nekünk?
Aztán amikor elindultunk, már javult a helyzet, és azóta sem volt még hullámvölgy. Kíváncsi leszek lesz e, és ha igen, mikor?
A repülés összességében sokkal jobban telt, mint gondoltuk, és ez az időzítés nagyon ideálisnak tűnt utólag is, nem csak előre.
Jeggyel, csomagokkal minden oké volt, nagyon szépen sikerült minden bőröndöt súlyhatár alatt tartanunk kicsivel. Kézink több volt, mint lehetett volna, de nem mérték le, és a többlet is mehetett. A gyerek biztos kulcs effajta dolgokhoz :)
Budapest-London vonalon semmi extra, kis késéssel indultunk, de maradt elég idő így is a LHT-n, bár terminált nem kellett váltanunk, de semmi nézelődésre sem volt idő.
Londonból 22.40-kor indultunk Szingapúrba, és 11 órás volt az út. Bebeb felszállás után elaludt, és olyan 8 órát aludt is. Mi sokkal kevesebbet, én konkrétan azért, mert meg akartam fagyni, pedig 2 takaróm is volt. A gép tényleg extra tágas volt, kaja nagyon sok, és finom :) ha épp nem hoztak valamit, akkor is volt kitéve gyümölcs, keksz, ilyesmi. Persze a saját monitor a sok programmal is segített elütni az időt, bár a 2 hosszú etapnál az utolsó 2 óra nagyon hosszúnak tűnt mindig. Addigra azért már jó sokat ültünk, és már mi is alig vártuk a landolást.

Szingapúrban 4 óránk volt, az pont jó rés volt a hosszú út után, elég arra, h mozogjunk, együnk, nézelődjünk, és felkészüljünk az újabb -egyben utolsó-szakaszra.
Adelaide-ig még 6 , 6.5 óra volt az út, nem is tudom már pontosan, beni 3-at aludt ebből is, mi meg már abszolút nem tudtuk, h a szervezetünk szerint hány óra volna, és a valóságot mikor érjük be. Eddigre azért elfáradtunk. Nagyon sok üres hely volt ezen a gépen, úh lehetett volna feküdni is, ahogy sokan tették. Aztán ez a szakasz is végetért, és megérkeztünk:)

6.30
08.22.2012.
Adelaide
itt kezdődik minden, ami még nem volt :DD

folyt köv mostmár az új blogon:
http://austory.blogspot.com.au/

Viszlát mindenkinek ott!

2012. augusztus 22., szerda

megérkeztünk :)

Csak gyors státusz lesz, sajnos arra még képtelen vagyok, h részletes útibeszámolót írjak, és csak remélni tudom, h nem feledem el a fontosabb részleteit.

Ami most a legfontosabb, h minden rendben volt útközben, Beni úgy ezerszer jobban bírta, mint remélni mertük utazás előtt. Sokat aludt, főleg a London-Szingapúr vonalon, ami nagyon hosszú volt, de le a kalappal a Quantas előtt, mert végig jól utaztunk. Az Airbus A380 tette a dolgát :D, tágas volt, kényelmes és csöndes :), és ami a legfontosabb, h ép bőrben "leszállított" minket.

Csomagjaink mind megvannak, és egészben, és a belépéskor sem volt semmi fennakadás. Mivel bevallottunk hozott élelmiszereket, ezért a kutyus végigszagolt minket, de semmit sem kellett kinyitnunk :) (pedig jó sokan pakoltak kifelé a bőröndjükből).

Moniék AU zászlót lobogtatva vártak minket, ami nagyon jó érzés volt, és a barátságos, mosolygós emberi, segítő fogadtatásukat csak méltatni tudom, hihetetlenül jó érzés volt így kigurulni a reptérről.
Egy VW Passat-ot kaptunk a kölcsönzőben, és Laca vette az első akadályokat, Moniékat követve eljöttünk a házig.

Most tényleg nem írok részletesebben, de a lényeg, h minden rendben.
Jelentlkezem még:)

2012. augusztus 16., csütörtök

Hú...

Még élünk, nyugalom, és a blog is él, de a költözés hete, és az azóta a családomnál töltött napok még nem adtak lehetőséget arra, hogy írjak is.
Napokig gépet sem láttam, vagy ha igen, pusztán ügyintézések miatt.
A logisztikai terveket nagyjából tartottuk, vagyis az időzítések állták a helyüket, azonban a Pesten töltött utolsó 4 nap istentelenül fárasztó volt. Nem gondoltam volna, h ennyi cuccunk van, úgy látszik a 90nm + padlás + udvar+ pince többet bírt, mint a benne lakók (azaz mi) hittünk volna :)
Először is jött anyukám és a tesóm. Anya nélkül nem bírtuk volna normálisan végigcsinálni, mert a gyereknek kellett a felnőttgondoskodás/felügyelet, amit Ő csinált végig. A tesóm 2 napig maradt, dugig megrakott autóval indult haza. Aznap a sógorom is eljött egy VW Caddy-vel, azt is teleraktuk és ez még csak a kezdet
Másnap (Csütörtökön) jött a Crown, róluk lehet, h írok külön is majd, h képben legyetek a működésükről. Röviden annyit róluk, h tényleg vérprofik voltak, és nagyon dolgoztak, de így is az első 2 órában úgy tűnt, h nem fogy a cuccunk...Ugye 3-5 köbméterre kértünk árajánlatot, nos 51 dobozzal zártuk, 5 köbméter lett a vége. Biztosítással 2.200 Eur lett a vége. Még jó, h a súly nem számított, hahaha :))
Velük rengeteg dolgot vitetünk, biztos izgi lesz majd, amikor kint megjön minden pakk.
Ez a hét volt, amikor  a vaterás cuccokat vitték el a vásárlók, hát ez sem volt gyalog galopp. Összességében jól zárult, de ez is megér majd egy külön sztorizást itt :) Volt azért kavarás, volt pár dolog, ami maradt, de aztán más mégis elvitte, úh egy-két kisebb teki cuccal nem bajlódtunk a végén, azt is hazahoztuk, ez már nem tétel. Az biztos, h ez külön egyemberes dolog volt/lett volna, követni, h ki mikor jön, hogy kéri a cuccát: szétszedve, vagy egyben, utalte vagy nem, postán kéri e, stb. Vezettem ugyabn egy excelt, de izzott a telefonom folyamatosan a sok használattól.
Mindenesetre vicces olt, ahogy fogytak a bútorok, tárgyak, és amikor a crown is elpakolt, akkor már tényleg a lépcsőn ülve ettünk, és egy szőnyeg volt a nappali bútorzata:)) Még szerencse, h az ágyunkat nem adtuk el, így volt hol aludnunk végig :D
Másnap (utolós napra) maradt az a teherautó, amivel a szüleimhez/tesómékhoz szállítottuk a "maradékot", ill amit ők  vettek át a bútorokból. Jött egy rendes nagy teherautó, elkezdődött  a pakolás ki a házból az udvarra, és onnan fel a kocsira, és bizony vészesen telt a rakodótér. A végén már erősen kellett keresni a réseket, ahová még bekerülhettek a házból egyre felbukkanó újabb apróságok. Tökéletesen megtelve indult útnak. Akkor már csak az maradt hátra, hogy azt a pár apróságot a Subaruba tegyük, amit még mi vittünk. Eddigre már látványosan üres volt a ház, mégis mire mindent egy kupacba raktunk, durván túlméretesnek tűnt a szállítmány. Eddig a pillanatig úgy 95%-ban tematikusan pakoltunk mindent, szépen dobozokba. csakhogy a helykihasználás miatt ezt hamar borítanunk kellett, és zacskókba tenni a legtöbbet, amivel persze borult a rendszer is. Tudtuk, h az is vidám lesz, ha majd itthon pakolunk ki, mert mindenhol lesz minden...
Bizony, így is lett :D
A szombat-vasárnap azzal telt, h próbáltunk kicsit regenerálódni, ami persze csak részben sikerült. Feladat még volt/van elég, úh nem vesztegethettük a drága időnket. Közben az időjárás megkínált minket itthon is egy kis adelaide-i téllel, mert napok óta kéz a kézben járnak a nappali hőmérsékletek.

Időközben némi pénzt váltottunk, ami külön tortúra, mert sehol sincs 3-400 dollárnál több, úh tegnap Miskolcon 4 váltóban is voltunk. Sebaj, majd átutaljuk a kinti számlánkra, és a bankban hozzájutunk.

Laca a vállalkozását is lezárta, mintegy 2 órát töltöttünk a tesóm könyvelőjénél, akinek innene is hála a tájékozottságáért és alaposságáért, h kézbevette visszamenőleg és előre is a dolgainkat.

Vasárnap még megkereszteljük bebeét, mert bár nem vagyunk erősen vallásosak, de valahogy úgy éreztük, h a családnak jobb volna, ha "hivatalosan" is keresztszülőkké válhatnának a tesómék.

És még úgy ezer dolog.
Mindeközben akik látják a blogon a számlálót, láthatják, h DRASZTIKUSAN fogy a hátralévő idő. Érdekes, de még mindig nem érzem azt,, hogy 4 nap múlva a világ másik szegletébe indulunk. Van egy alap izgalmi szint a gyomromban, de még csak 1x sírtam.
A faluban persze mindenki kérdezi, h mikor/miért megyünk, mit fogunk csinálni, mikor jövünk vissz, stb.
A család pedig egészen jól bírja, de tényleg. Örök hálám nekik ezért!

Ma még elmegyünk a nyíregyházi vadasparkba (igen, Ági :)), holnap még feladunk magunknak egy csomagot  Au-ba, hogy biztos beleférjünk majd a súlykeretbe, vagy rá is fizetünk legfeljebb, ha mégsem...

Nehéz ennyi idő történéseit felidéznem, még pótolom.

Ja, és elnézést kérek mindenkitől, akivel nem tudtunk már találkozni a végén, ennek egyetlen oka a sűrű menetrend és tengernyi tennivaló volt, semmi más. Gigi, Walaby és még sokan mások, ez nektek is szólt :)
Most rohanok a gyógyszertárba feltankolni, legyetek jók!

2012. augusztus 3., péntek

Logisztikai menetrend aug 10-éig


A még itthon töltött idő két szakszra osztható:
- aug 10-éig vagyunk a házunkban és Budapesten
- aug 10-20 között a szüleimmel és a tesómékkal Szabolcsban

Ebből az első szakasz amiatt lesz húzós, h MINDEN a helyére kerüljön, és jövő péntekre a kiürített ház tartalma kategóriákba szedve dobozokban álljon, és utazzon az országban két irányba kelet és nyugat felé.  A 10-ét követő napok meg gondolom lelkileg/érzelmileg lesznek megterhelőek..

Hogyan is zajlanak a következő napok?
1. A vaterán eladott cuccok elszállítása folyamatosan zajlik, eddig nem voltak fennakadások szerencsére. Érdeklődő, kedves vásárlók, akik az "és megkérdezhetjük, h hová mentek?" kérdésre kapott válaszon meghökkennek kicsit, mert Németországra gondoltak, de aztán egyetértően bólogatnak. A bútorok zömét holnaptól kezdik el szállítani, figyelembe kellett vennem azt is, h azért az utolsó napokon is le tudjunk ülni enni  legalább, és legyen hol aludni. Nagy szerencse, h a TV és tartozékai meg a hálónk úgy ahogy van, a tesómékhoz kerül, így tényleg mindvégig maradnak, amíg itt leszünk. Ez Beni elfoglalásában is segít, ha nem is pedagógiailag a legoptimálisabb.
2. Keddtől itt lesz az anyukám, h Bebe körül legyen egy aktív felnőtt, aki rá-ér :) szó szerint, és a tesóm, h nekem segítsen pakolni.
3. Mi előzetesen addigra már közel mindent átválogatunk aszerint, h kuka, vagy marad, mert valakinek kell majd. Itt van már a kapu előtt egy 4 köbméteres konténer, amibe folyamatosan tudjuk dobni azokat, amit tényleg arra szánt a jósors. Hihetetlen, h mennyi ilyen dolog összegyűlt észrevétlenül is.
4. A Crown leszállított előre 2.5 köbméternyi dobozt, amibe el tudom kezdeni pakolni az előválogatott és kihajózásra szánt  ruhákat, könyveket, minden mást majd ők csinálnak.
5. 08.09-én jön a Crown, csomagol, dobozol, szállít
6. 08.09- én és/vagy 10-én (ez még nyitott, h egy kör elég e) jön egy belföldi fuvarozó, aki meg a szüleimhez viszi egy vagy két körben a bútorokat, ami oda megy és minden mást, ami "jó lesz még".

Közben holnap reggel jönnek Jankáért az új gazdik. Erről mostí nem írok bővebben, majd utólag, de álljon itt egy rövid idézet Ildi (az új gazdi) egyik leveléből:
"Tartozom egy vallomással. Janka nevét beírva a keresőbe rátaláltam a blogodra, és lelkes olvasód lettem (soha nem olvastam ilyesfélét azelőtt). A kereső egy olyan írásod dobta ki, amiben róla írsz. Váratlanul ért. Éreztem a sorok között a szeretetet, az aggodalmat, a féltést. Sírtam- de még hogy!...Tudom, milyen rossz ez Neked (nektek), de szeretném, ha tudnád, látnád, hogy szerető családba fog kerülni. Úgy várjuk, mintha gyermek születne a családba, nincs olyan nap, hogy ne beszélnénk róla."
Persze én is bőgve olvastam, de azt hiszem jobb gazdit nem találhattam volna! :DD

Természetesen a baráti találkák is be-becsúsznak még, bár egyre nehezebb, és javarészt azt kérjük, h jöjjön el aki csak tud, mert folymatosan jönnek szinte a bútorok miatt. A búcsúzkodásokról majd írok külön, ha lesz időm.

Ma nagyon aktív voltam a blogon, de ki akartam használni ezt a rést, amíg Beni alszik, és ezt a 3.bejegyzést is azért írtam, mert talán segít majd azoknak, akik tervezik a logisztikát a végére.

Határozottan izgalmas, az biztos! :D








kontrasztos

Ugye ma már azza nyitottam, h milyen bűbáj levelet kaptunk az ausztrál bankunktól. Már önmagában attól is elolvadtam, de aztán, h még értékesebbé válhasson az élmény, bátran befáradtam egy kerületi okmányirodába.
Hááááát, kontrasztos volt a hatás, nem tagadom.
Csak egy ügyfélkapu regisztrációt szerettem volna, így én hideg élelem nélkü is élve kijutottam, bár a szaglásomat irányító agyi pályákat igyekeztem bénítani, h kibírjam a várakozást.
Indítás: Belépek, és a látvány önmagában elképesztően siralmas volt, mert dugig volt néppel a hely. Olyan az elrendezése, h a terem két oldalán sorban az ablakok, középen lehet várakozni. Namost a középső téren úgy tudtam beljebb jutni, h ügyesebb tánclépések szükségeltettek, h ne vállazzak össze senkivel, azt nem bírom ugyanis, h idegenekkel érintkezzek akaratlanul :)
Itt is a biztonsági őr a király, többletfeladatokkal jelentősen feltuningolva az amúgy bizonyára szegényes munkaköri leírása. Belépés után gondoltam, h használom a sorszámkiadó felületet...hohó, nem úgy van az, azonnal hatalmas tenyerével próbálta a biztonsági őr betakarni a gombjait, nehogy használni merjem, miközben egy másik - előttem érkező - ügyfelet tájékoztatott. Annak végeztével bemondásos alapon ment a sorszámosztám, majd ő nyomja, nem piszkálhat bele bárki. Nagy mák volt, h egy ember volt előttem, akinek ügye már folyamatban volt, így tényleg nem vártam sokat, de az nagyon lehangoló volt.
Valamiért olyan érzésem támadt, mintha egy vagonba lettünk volna bezsúfolva, erős testszaggal körbeitatott lincshangulat volt az emberek egy részén. Mormogtak az orruk alatt, ha bezárt egy ablak, stb. Mondjuk volt, aki - elmondása szerint - másfél órája várt.
Nem tudom mit csinálnak rosszul, mert akiket láttam, azok az ügyintézők ottartózkodásom idején tényleg pörögtek.
Mégis jó volt kiszabadulni onnan a friss levegőre, és azzal a gondolattal feledtetni mindezt, h talán ilyennel kint nem találkozom.

so different



Hi Anita and Laszlo

How are you? Hope you are well. Thanks for opening accounts with us. When are you coming to Australia?  Please do know if you have any questions.  Looking forward to meeting you soon!

Cheers
Anisha

Ez az email várt ma reggel mindkettőnket a Westpac banktól. Akkor is, ha csak formalevél, akkor is, ha esetleg kötelező küldeni, akkor is, ha netán választ sem vár rá, hihetetlenül szokatlan és szívmelengető érzés ilyet kapni egy banktól. Más, nagyon más lesz ott ügyfélnek lenni, ezt eddig csak a kint élők beszámolói alapján próbáltam elképzelni, mostmár kezdem finoman megtapasztalni is. Tetszik :D

2012. július 31., kedd

Évfordulók

Különös évfordulók, különös időpontban :)

Épp ma 1 éve indult útjára ez a blog, és talán magam sem hittem volna, h ilyen lendülettel írom majd. Persze ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy az ausztráliai tervek és folyamatok folyamatosan táplálták témával :), de akkor is példátlan, hogy a naplóírás bármilyen formájában ilyen kitartó legyek, pedig próbálkozások voltak már szép számmal. Az is nagy szerencse, hogy a projekt kudarca miatt nem kellett időközben búcsút intenem, szóval FM után szabadon "the show must go on", a blog megy tovább, ha nem is feltétlenül ezen a címen majd.
Ahogy már korábban írtam, a road2au-t valszeg bezárom, hisz az odavezető út pora lassan lehull a cipőnkről, és új utakat szeretnénk meghódítani far-far away... Aggodalomra nincs ok (már ha épp szomorúan nyugtáztátok volna mélységes sajnálatotokat...:) mert élő egyenesben folytatódik majd az ausztráliai élményeinkkel (gage után szabadon:)) az új blog az austory. Tádááám, ezzel az ünnepélyes leleplezésre sort is kerítettem :)
Ezen cím alatt folytatom majd mindazt, ami egy másik országban, egy másik kontinensem történik velünk. Bízom benne, hogy fordulatos és érdekes lesz, és nem redukálódik majd pusztán baba-mama topic-okra vagy nem gasztroblog jelmezébe bújik, ahogy egyszer Bogdanovits András írta egyes kint élők blogjairól, szerintem szellemesen :) Ez még a jövő zenéje, ha aktuálissá válik, tudni fogjátok.

Házassági évforduló is jutott a mai napra, gyorsabban idekanyarodott, mint eddig bármelyik. A fiatalabbak számára talán homályos múltról beszélünk, 1999 nyaráról :) Mindenesetre töretlen csoda az élet Vele azóta is, és attól méginkább, hogy Beni is beszállt ebbe a "játékba" :)