állati

Miközben a dolgaink egyre jobban haladnak relocation ügyben, egyvalami/vagy valaki miatt azonabn és egyre többször váltam bőgőmasinává. A bemutatkozásomban is írtam, h szeretem a macskákat, nos, ez úgy értendő, h rajongva szeretem őket. Van is pár mindig velünk + körülöttünk. A velünk alatt értendő a saját gondozott, oltott, ivartalanított szeretgetett példányok, és a körülöttünk alatt pedig, akik erre jártukban beugranak egy nasira és simire:)

A cicáink ékköve a szibériai fajtájú Raszputyin Janka, aki 3 éve él velünk, és igazi családtag. Akinek van háziállata, az valszeg utánanézett már a procedúrának.

Iszonyúan sokat rágódtunk a kérdésen, h mi legyen vele, de mindig arra jutottunk, h nem tudjuk vinni. Ami az egészet számunkra kivitelezhetetlenné teszi, az két fő dolog:

- a vízum jóváhagyása után kezdtük el ugye árulni a házunkat, így egy pillanatig sem tudtuk (még most sem), h pontosan mikor utazunk. Ez amiatt gond, hogy a cica kiutaztatása előtt pontosan 180 nappal megelőzően kell elkezdeni a titer vizsgálathoz a vérteszteket. Namost nálunk nincs honnan visszaszámolni a 180 napot. Ez óriási gond.

- Másrészt mi Adelaide-ben fogunk élni, karanténállomás pedig Melbourne-ben van legközelebb, ami majdnem 1000 km, ergo - a minimum 30 nap alatt, amit tutira karanténban kellene töltenie a repülés tortúrája után - szóval ezidő alatt nem tudnánk naponta/hetente látogatni, így nagyon félő, h ki sem bírná szegény.

- a költségek a másik oldala a dolognak, ami ugyan hatalmas teher volna szintén, bár sztem csak azon nem múlna…

Ahogy utaltam rá, én egyre elkeseredettebb voltam a hogyan továbbot illetően, mert neki nem pusztán egy gazdit kell találnom, hanem olyasvalakit, aki hozzánk hasonló módon imádja ezeket az állatokat. Ha még a fajtát is ismeri netán, az még jobb.

Volt pár ötletem, akiket megkérdezhettem első körben, mert még a munkahelyemről ismertem őket, és tudtam, h szóba jöhetnek. Sajnos lepattantam.

Aztán beugrott a tenyésztő, akitől vettük a cicát.

Tegnap sűrű könyhullatások közepette írtam neki egy levelet. Mindent beleírtam, az egész vízum-sztorit, a kétségeket, stb-stb.

Már ma kaptam választ tőle, amiben leírta, h:

1. segít családot találni Jancsusznak :)

2. ha nem tudna aug végéig gazdit találni, akkor átmenetileg visszaveszi ő, és addig nála lesz, amíg nincs új gazdi.

Ezt olvasva már komolyan azt gondoltam, h valami szerencsecsillag állt a fejünk fölé, és nem tudom hová kell hálát adni mindezért. Tudom, h örökre seb marad a lelkemen emiatt a cica miatt, de így biztosan jó helyre kerül majd.

Bebe lesz még majd nagy feladvány e téren, mert persze ő is imádja, és nem tudom hogy kezeli majd a hiányát, de AU-ban majd pet friendly házat kereünk... az biztos!!!