2012. július 31., kedd

Évfordulók

Különös évfordulók, különös időpontban :)

Épp ma 1 éve indult útjára ez a blog, és talán magam sem hittem volna, h ilyen lendülettel írom majd. Persze ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy az ausztráliai tervek és folyamatok folyamatosan táplálták témával :), de akkor is példátlan, hogy a naplóírás bármilyen formájában ilyen kitartó legyek, pedig próbálkozások voltak már szép számmal. Az is nagy szerencse, hogy a projekt kudarca miatt nem kellett időközben búcsút intenem, szóval FM után szabadon "the show must go on", a blog megy tovább, ha nem is feltétlenül ezen a címen majd.
Ahogy már korábban írtam, a road2au-t valszeg bezárom, hisz az odavezető út pora lassan lehull a cipőnkről, és új utakat szeretnénk meghódítani far-far away... Aggodalomra nincs ok (már ha épp szomorúan nyugtáztátok volna mélységes sajnálatotokat...:) mert élő egyenesben folytatódik majd az ausztráliai élményeinkkel (gage után szabadon:)) az új blog az austory. Tádááám, ezzel az ünnepélyes leleplezésre sort is kerítettem :)
Ezen cím alatt folytatom majd mindazt, ami egy másik országban, egy másik kontinensem történik velünk. Bízom benne, hogy fordulatos és érdekes lesz, és nem redukálódik majd pusztán baba-mama topic-okra vagy nem gasztroblog jelmezébe bújik, ahogy egyszer Bogdanovits András írta egyes kint élők blogjairól, szerintem szellemesen :) Ez még a jövő zenéje, ha aktuálissá válik, tudni fogjátok.

Házassági évforduló is jutott a mai napra, gyorsabban idekanyarodott, mint eddig bármelyik. A fiatalabbak számára talán homályos múltról beszélünk, 1999 nyaráról :) Mindenesetre töretlen csoda az élet Vele azóta is, és attól méginkább, hogy Beni is beszállt ebbe a "játékba" :)


2012. július 29., vasárnap

Tartós tejet már ne vegyél

A fenti mondatot gyakran lehetett hallani, ha viccesen valaki hogylétéről esett szó, és nem volt túl jó bőrben. Aztán most meg mi is valami ilyesmibe csöppentünk, szerencsére betegség nélkül persze :)

Vicces, hogy ha kinyitom a kamra ajtaját, és bepillantok, hát dugig van mindennel. Azt hiszem esélytelen, hogy két hét alatt (a haramdikat már nem itt töltjük) kiegyünk majd belőle mindent. Mosolyogtató az is -bár önmagában jelentéktelen dolog-, h bárhová nézek, vagy nyúlok a napi rutinok során (mosás, főzés, tisztálkodás, stb), szinte mindg az agyamba ugrik, h na, ez sem fogy már el a következő napokban. Nehéz volna vagy lett volna mindent úgy kiszámítani persze. Az előbb bontottam fel egy 4 tekercses kinyhai papírtörlő csomagot, ismét a "szokásos" gondolat, és kézenfogta azonnal egy mosoly is.
Persze ez nem jelenti azt, hogy töméntelen dolgot dobnánk majd a kukába, hisz mindezek jórésze tovább szolgálhat majd anyukámnál, vagy a tesómnál.

Valamikor a télen voltak olyan dilemmák, h vegyünk e újat valamiből, ha elromlik, vagy ha nincs, de jól jönne. Akkor az volt a konklúzió, h ne tegyük. Meg is értem mostmár, h miért adták ezt a tanácsot azok, akik a kijutás folyamatában tőlünk jelentősen előbb jártak.

Most ez a kérdés lassan már egy flakon öblítőnél is beugrik. Megvegyem még? Vicces helyzet, mit ne mondjak.

És ha már vicces szituk...
Minap jött egy vaterás vevő az egyik Samsonite bőröndöt vette meg. Volt két Samsonite-unk korábbról, de mivel jó pár éve vettük, felülről ütütték az 5kg-ot, és ez jelen helyzetben nem előnyös tulajdonságuk. Szóval inkább eladtuk, és az olcsó Tesco-sok árát szinte fedezik is :) Jön emberünk, mondja, h szeptember elején utaznak.
Hová?
Kanadába.
Gondolom nem nyaralni?
Nem, elhagyják az országot. Nézték AU-t is, de aztán inkább Kanada lett belőle.

 Korban hasonlók, mint mi. Hm. vicces és elgondolkodtató is egyben.
Így, ha nem is velünk, utazik a piros bőröndöm világot látni:)



2012. július 27., péntek

Mire jó egy hét külföldön?

Nem a nyaralás során végezhető rekreációs és fakultatív programokról akarok szót ejteni, ne aggódjatok :)

Inkább kicsit arról az oldaláról ennek az elmúlt egy hétnek, amit csak ebben az élethelyzetben, kiutazásunk előtti jelen fázisban tudtam megélni.

Jó volt arra, hogy egy totálisan más kultúrát látva, tapsztalva beleéljem magam abba, hogy milyen is lesz majd az, ha nem a megszokott dolgok vesznek körül emberek, épületek, vislkedés és minden egyéb vonatkozásában. Az ezt segítő elfogadás-és toleranciaszintemet is tanítgathattam ennek megfelelően .

Jó volt arra, hogy angolul beszéljek napi szinten, amit baromi régen tettem. Ez aztán inkább elkeserített, mint örömöt okozott, mert erősen éreztem magamon azt, hogy az agyállományom ezen része nemigen aktív, bár nagyon bízom abban, hogy a majdani intenzív angol hatás(s)ok(k) révén rohamosan javulhat a helyzet.

Jó volt arra, hogy megtapasztaljam (és ezt remélem sikerül úgy megfognosm, h ne okozzak vele félreértést), hogy csak azért mert ugyanott vagyunk éppen, és magyarok vagyunk mi is meg a másik pár is, még nem muszáj barátkozást erőltetnünk, ha egyébként abszolút nem vagyunk egy hullámhosszon. Tudom, h ez nem azonos azzal a szituációval, amikor külföldön él valaki huzamos ideig, de tényleg már most éreztem, h ha van választás, akkor ne erőltessük, amit nem muszáj. Volt egy pár, akiktől a hideg futkosott  ahátamon, de mivel a magyar társaság nagyjából egy csapatba verődött - aminek nem mi voltunk a motorja-, így időnként fültanúja lehettem annak a viselkedésnek, amitől kiakadok. A tipikus mindent fikázó, minden szar hozzáállásnak. Tipikus pesszimista, síró, csak a negatívumokat szűrő és kisugárzó emberek, akiktől a hétköznapokban is inkább menekülnék, nemhogy ha pihenni megyek.

Jó volt arra, hogy együtt nyarljunk a tesómékkal, és a gyerekekkel, amelyik része igencsak jól sikerült a dolognak, bár a helyszín választását is ez mozgatta. Legyen hmokos lassan mélyülő tengerpart, és medence is, legyen tuti jó idő, és akkor a két csemete ellesz, mi meg szintén:)

Jó volt arra is, hogy a megszokott ízek mellé teret engedjünk másnak is, és szokjuk, hogy milyen az, amikor a zsömle sem olyan, mint otthon, nemhogy egy tipikus helyi étel. Bár szerencsénkre mi abszolút nem vagyunk a magyaros konyha rabjai, sőt! A csirke és a marha, ami az étkezések gerincét adta, abszolút barátunk:)

Ilyen gondolatok is be-beugrottak miközben kattogtak a fogaskerekek. Gyorstalpalónak most jó volt a külfölön levés tanfolyamsorozatból :)


2012. július 26., csütörtök

flight test done



Ismét itthon, tegnap éjjel, azaz ma kora hajnalban landoltunk, hogy a maradék ijesztően rövid idő alatt felszámoljuk az itteni életünket  :) Huh, nem lesz könnyű, de izgalmas feladat.

Először nyaraltunk úgy, hogy a vége felé nem azon sajnálkoztunk, h a francba, mindjár otthon leszünk, és indulhat újra a mókuskerék...Megmondom őszintén, h igyekeztem kikapcsolni magamon az ausztráliás programokat, és tényleg kicsit tisztítani az agyamat, élvezni a napsütést, azt amit az adott pillanat adhat. Nagyjából sikerült is, nem voltam gép-és netközelben, nem olvastam blogokat (hiányoztatok azért), szóval carpe diem volt!

Egyiptom oda-vissza két szűk 4 órás etap jó volt arra is, hogy Beni repüléshez való viszonyát is megismerjük. Őszinte leszek, nem volt kés a vajban effektus. Odafelé 14h után indultunk, úh a kötelező ölbenülős beszíjazós idő után a délutáni alvásidőbe bele is ájult, viszont nem aludt csak egy órát. A fennmaradó időt mozgással kívánta tölteni, ami azért egy gépen nem olyan egyszerű....sétáltunk fel alá, ill mivel voltak üres helyek, ugráltak a keresztlányunkkal. Tulajdonképpen nem volt gáz, de tisztán látszik, h amikor nem fog aludni, akkorra extra lefoglalós dolgokat kell készítsek. Kisgyerekkel repülő tapasztalatok very welcome :))
Visszafelé sokkal nehezebb volt a helyzet, ugyanis 18.45 helyett majd' 2 órás késéssel indultunk. Ergo + 2 órás reptéri szaladgálás, remélve, h ez majd jótékonyan lefárasztja. Így is lett. Felszállás, sötét a gép, minden szuper, gyerek már majdnem alszik, amikor is minden fény kigyúl, csilingelő utaskísérő hang, h hamarosan vacsi, ami ez meg ez lesz stb. Gyerek felébredt, és úgy nettó egy órát sírva hisztizett a fáradtságtól, mire újra beleájult az ülésbe, és aludt végig. Az az egy óra azért kemény volt, mert a dackorszak első jeleit gyönyörűen rajzolja a monitorra, úgyhogy eddig sosem hallott cifra ordítások, és nyekegések kísérték a sírásnak imitált hisztit. Na, akkor nem voltunk vidám szülők, és titkon mefogadtam, h valami csodaszert teszek a vizébe majd, amikor AU felé indulunk, h kibírjuk valahogy...vagy mégsem? :)
Összességében nem lett volna gond, csak nehezen érti, h miért nem jöhet-mehet bármikor és bárhová a gépen, ez a legnagyobb baja.

Hazatérve 60 üzenet várt a vaterán, némelyik tényleg vicc kategória :) A mostani 2 kedvenvcem az volt, akik a gyönörű falszínünket látva a festék pontos nevét-kódját szerették volna. Még jó, h nem a falra licitáltak:) Vasárnap zárulnak a tétek, aztán indul a mandula...
Úgy tervezzük, h aug 10-éig jó volna itt mindent lezárni, és a maradék időt még a szüleimnél/tesóméknál töltenénk. Így bő 2 hét van hátra, ha ügyesek leszünk, ez nem kivitelezhetetlen.

Nagyon furcsa most ebben a kicsit párás, napsütést nélkülöző nyárnak mondott valamiben lámpafénynél írni az elmúlt napokról. A szikrázó napsütés valahogy jobban cirógatta a lelkemet.
Íme egy kis ízelítő belőle:

Hatalmas teraszunk volt, gyönyörű kilátással


Beni is élvezte többnyire a tengert, és a partot is, néha beárnyékolta azonban az örömöt Oscar, a teve, akit gazdája rendszerint a közelünkben parkoltatott le, mint látványosság. Akkor menekülnünk kellett a medencékhez...:)



a keresztlányunk

A tesóm
a sógorom


apával
anyával






2012. július 17., kedd

helyfoglalás - vagy mégsem?

Ezt még mai második postként gyorsban leírom.
Okulásul azoknak, akik repjegy vásárlás előtt állnak. Mi ugye ott zártuk a dolgot, h az IOM visszaigazolt mindent, jegyet, járatokat, helyfoglalást, stb, úh a repjegy témát pihentettük.

Laca a minap a Quantas weboldalán csekkolt valami infot, amikor kíváncsiságból leellenőrizte a helyfoglalásunkat is. Hamar kiderült, h nincs foglalt helyünk, mert az fizetős szolgáltatás, és mi ezért nem fizettünk vala. ja, biza, hisz nem kérte senki az árát.

Quantas call center felhívás, hogy mi legyen. Szerencsére tudtak foglalni direktben, és minő szerencse, h azonnal be is tudták terhelni vele a bankszámlánkat, így már tényleg ok lett a dolog. :)
20AUD / fő/járat a költsége, vagyis nekünk 120 volt összesen. London-Szingapúr 60, és Szingapúr-Adelaide is 60 dolcsi.
Mostmár ezt is tudjuk.

Nagy levegő...éééés....relax - mantra

Nincs mit cifrázni ezen, tovaszállt az eddigi nyugalom.
Kész idegbaj állt belém, zizi lettem, kaotikusnak érzem a helyzetet, és zavar, h nem látom át teljesen. Biztos az idő rohamos fogyása okozza, de nehéz strukturáltnak és kiegyensúlyozottnak maradni.Gondolom (remélem) ez ebben a fázisban normális állapot :)

A legfőbb projektem még a nyarlás előtt, h az összes lényeges, és mindenképp eladásra szánt holmit feltegyek a vaterára, h addig pöröghessenek a licitek, amíg nem leszünk itthon, és utána kezdjék is majd elhordani a vevők.
Itthon már szállóigévé vált a "Basszus, ezzel mi legyen?" kérdésre adott válasz: "Vatera 1Ft". :)
Tényleg 1Ft-ért rakok fel mindent, és így talán lesz ami "áron alul" megy el (persze mihez képest, ugye?), de cserébe tuti nem marad a nyakunkon, újabb feladatot indukálva, h utolsó pillanatban tegyük valahová.
(By the way, ha érdekel valakit az aukciós lista, Sanita76 felhsználónév alatt megtaláltok, és lehet hirdetni ismerősöknek, h itt a magyar virtuális garage sale:)

Ez a projekt kiszívja a véremet, szólok előre sorstársaimnak, akik hasonló fába vágják majd a fejszéjüket, h full-time job-ról van szó.
Először is lefotózni mindent. Nem csak úgy nagyjából, hanem körbe, alaposan, nehogy a vevő utólag jajgasson nekem, bár hol leszek én már akkor? :)) Neveltetésem mégsem engedi a sunyizást, úh a fotókon túl  alapos leírásokat is igyekszem tenni az aukciókhoz. Ez aztán szintén jó kis molyolós meló. Aztán - és ez a "kedvencem"- jönnek a kérdések...mert igen, fotók, és részletes leírás ellenére is lesznek kérdések. ÖZÖNÉVEL. És ha ezt ezzel veszem mennyi volna? Az ott a képen a sarokban az az izé nem eladó? Jajj, bocs mégsem akarom, törölnéd? Ha ebből a szögből nézem másnak tűnik, tényleg más? És hasonlók... néha mosolygok rajtuk, de reggel félek ránézni a telefonomra, h hány email vár este óta. Hihihi
Ja, a kedvencem az a szekrény, ami sztem egy tök béna, zakkant darab, már ki akartam dobni, csak gondoltam 1ft-ért majdcsak elviszik, és nem kell a szállításával bajlódnom, no jobban kell az, mint az újak...ki érti ezt?

Mindemellett ahogy fogynak a bútorok, és jönnek le a padlásról a cuccok, h fotózhassam, válogathassam, úgy jött belénk vissza reflexszerűen a 2 évvel ezelőtti nyári feeling, amikor még javában felújítottunk, én nagy pocakkal döcögtem a lomok között, és csak azt láttam magam előtt, h sosem lesz kész (aztán majd rend) és bizony ebbe az állapotba hozzuk haza Csöppentyűt. Aztán javult a helyzet, de nem lett teljesen kész:)
Szóval most ebbe sodródunk megint, amikor dobozokat, ruhás zsákokat lehet kerülgetni, és a gyerek olyan szívesen pakolja ki őket, h számára ez maga a csodavilág:)

Ebből a pre-káoszból repülünk holnap az ősi kultúrába, ahol nappal 40 éjjel 30 fok lesz sztenderd módon, és a Vörös tenger is 28 fokos. Együtt megyünk a tesómékkal, 4 felnőtt 2 gyerek leosztásban, így talán kettesben levésre is lesz mód vica-versa, és kicsit rá tudunk pihenni az azt követő nemistudommire. Fájni fog az a pár hét mindenhogyan, azt már most érzem :))

2012. július 14., szombat

Cats on board

Az utazás kapcsán az itthon maradóknak fájóbb a dolog, ez az elméletem. Néha rámtör valami szomorúsággal vegyes bizonytalanság, de többnyire felülírja a várakozás okozta izgalom.

Az itthon maradók az a család, barátok, ismerősök, és a mi esetünkben - sokak számára talán említésre sem méltó -, két cicus.
Írtam már róluk, a hozzájuk fűződő érzéseimről, rajongva szeretem a macskákatm, a sajátokat, meg még sokszorosan. Azt is leírtam, h miért maradnak, itt tartott a történetük legutóbb.

Most úgy tűnik, h rendeződik  a soruk, legalábbis nagyon remélem.

Bodza, a cirmos házikedvenc a múlt hétvégén anyukámékhoz költözött falura. A fővárosi csavargó, a félig kutya-félig ember macskám olyan végtelen nyugalommal, egy hang nélkül utazott az autóban, mint aki nap, mint nap ezt teszi. Amikor megérkeztünk, és kinyitottuk a hordozó ajtaját, komótosan kisétált belőle, elfoglalt egy széket a kerti szetten, és aludt, meg evett. Azóta is boldogan él, már egyszer be is sétált a nyitott ablakon, h apukám hasán dagasztva múlassa az időt. Megnyugodtam hogylétét illetően :)

Janka, a nemes nemzetes orosz kékvér más tészta volt, ő lakásban élt eddig, neki azért más élete van, mint egy házi cicának. Vele gondban voltam hónapok óta gyötört a tudat. Mindig is fájni fog, h marad, de most picit megnyugodtam a jövőjét illetően.
Az történt, h a tenyésztőt - akitől hoztuk Jankát - bevontam a gazdikeresésbe. Feltette a weboldalára, és  már másnap jelentkezett egy érdeklődő. Egy miskolci család, ahol apa allergiás, de a szibériai lévén hippoallergén, régóta szerettek volna egy ilyen cicát. Pár emailváltás-telefonos egyeztetés után, ma hajnalban vonatra ült a család, h eljöjjenek hozzánk, és lássák a cicát, valamint meggyőződjenek arról, h tényleg nem lesznek allergiás tünetei apának. Szerencsére nem lettek. A család iró helyes volt, apa-anya és egy 7 éves kisfiú. Fotózták, kérdeztek róla 100 féle dolgot, szóval látszott, h nem csak egy macskát akarnak, hanem Jancsuszt. :)

Ha minden ok, aug elején költözik hozzájuk. Az nagyon szar lesz, de túlélem, muszáj.

A teraszon a jövőnk...:)

Bőrőnd beszerző túrán voltunk az elmúlt két napban.
Ez egy korántsem mellékes kérdés, amikor szigorú súlykeretek közé vagyunk szorítva, és az életünk - egy darabig -, 120 kilónyi holmira épül majd. Na jó, meg arra, amit postán magunk után küldünk, mert ahogy Hori is kommentelte, tuti, h lesz pár csomag, ami nem várhat 3 hónapot, de a bőröndökbe sem fér.

Volt ugyan néhány jó minőségű bőröndünk, de a súlyuk nem épp ideális, hisz néhány évesek, és jobbára közepes méretűek voltak. Hamar kiderült, h ezek nem lesznek jók, mert így is ezer holmink lesz, ha 6 nagy pakkot viszünk + a kabin méretűeket, nemhogy ha még felaprózzuk 10-15 kilós csomagokra is. Így megszületett a döntés, veszünk 6 bőröndöt!

Nos 6 jó minőségű sokéves garanciás fullos csodára nem kívántunk több százezret kiadni, úgyhogy két csoportra bontottuk az igényeinket:
category 1- könnyű, strapabíró, nem egy utazásra szánt, Samsonite, ezért drága :)
Ezek jók lesznek a jövőben is, ha utazunk majd ide-oda, reméljük tényleg jól viselik majd a hosszú utat. (Biatorbágy Samsonite Outlet jó forrás volt a beszerzésre.



category 2 - könnyű, ránézésre nem szétesős, "legalább egy utas", ezért olcsó :) s lőn, a Tesco-ban találtunk e kritériumoknak megfelelő darabokat, és még akciósak is voltak most. Így a 4 nagy + 1 kabin méretűt megvettük annyiért, mint a fenti képen 1db-ot...
Ez van, része az útnak. Ha ezek Adelaide-ig bírják csak, az sem baj, bár árukhoz képest pofásabbak, és strapabíróbbnak tűnnek, mint hittem volna.

Most ez a kupac a teraszon áll, az olcsók szellőznek, mert jó kínaibolt szaguk van, a másik kettő meg csak úgy:) Kezdődik a mindenhol van valami, amit kerülgethetünk állapot:)

Cicák dolga is egyenesben szerencsére, írok arról külön.

2012. július 12., csütörtök

Apróságok- az én "kisszíneseim":)

A mostanság sokaknál látott mindenféle témát érintő, de önmagukban csak egy-két mondatos gondolatok kerülnek nálam is terítékre:)

Elhallgattam kicsi időre, de nem azért mert nem lett volna mit írni, csak haladnak a dolgok, és most pár napig gépközelben sem nagyon voltam.
Ezért nem válaszoltam a kommentekre sem, elnézést kérek attól, akit ez rosszul érintett volna, igyekszem pótolni :)

Cisco tartozásom:
Bocs, h a közepébe vágtam a múltkor a témának, Ga-nak teljesen jogos volt a felvetése, h azt eszik e vagy isszák, bár Judit tökéletesen behatárolta a témát :) (lásd előző post kommentjeit, aki nem éretné miről zagyválok) A Cisco IT-related cég, akik routerekkel, switch-ekel, automatizációval, szoftverekkel és még sok minden mással foglalkozik. Laca telekommunikációs hangszolgáltatás fejlesztéssel foglalkozik, és ezeken az eszközökön -számomra is abszolút érthetetlen dolgokat - programoz, fejleszt, tesztel, üzemel, menedzsel és projekteket visz. Az elmúlt 10 évben többé-kevésbé ezzel foglalkozott, de a Cisco által kiadott hivatalos certificate-je nem volt róla. Most az eddigi tudását-tapasztalatát formálta papírrá, h AU-ban is elhiggyék, h ért hozzá.

találka dömping
érthető módon egyre sűrűsödnek azok az alkalmak, amikor valakikkel össze kellene futnunk, mert ugye nem akarunk úgy elmenni, h legalább utoljára nem találkozunk? jönnek a kérdések, felvetések. Egyrészről teljesen jogosak, másrészről nem tudom hogyan fogjuk mindet menedzselni, mert nincs gigászi méretű baráti körünk, de akikkel amúgy is évente 1-2 alkalommal jöttünk össze, nyilván szeretnének legalább most:) Ráaadásul nyár lévén a szabadságaikkal is össze kell hangolnunk, úh nem könnyű. Biztosan lesz olyan, aki kimarad, és majd túléli a kapcsolat, vagy sem, de akkor meg mindegy is. Itt jegyzem meg, h én aztán nem voltam egy facebook fan, de egyre értékesebb számomra ez a felület, és ez még csak fokozódni fog :)

családi kötelék
Ha a barátok/ismerősök kapcsán igaz az, h ki szeretnék használni a hátralévő időt, a családdal kapcs méginkább így van ez oda-vissza. Most szombattól hétfőig a családommal voltunk, szerencsére még abszolút jókedvű, bár Ausztráliáról sokat beszélgetős 3 nap volt. Értem ezelalatt azt, h nem sírtunk egyszer sem :)
Ennek apropóján találtuk ki azt, h idén utazzunk együtt nyaralni a tesómékkal. Mi is rá akartunk pihenni úgyis még az utazás előtti hajrára, hát megyünk együtt. (Ági, szerinted hová? Párhuzam újabb fejezete, annyit segítek :))
Így jövő szerdán elutazunk egy hétre, és ha visszajövünk, úgy szűk 3 hetünk marad a maradék feladatokra, mert hamarabb ki akarunk költözni, h utazás előtt még a szüleimnél + tesóméknál tölthessünk egy hetet.

nincsen már autóm
Furcsa élmény az is, amikor elkezdenek fogyni a tárgyaink, amik körülvettek minket. Tudatos persze a dolog, hisz mi indukáljuk, mégis szomorkás, hisz csak kötődünk ezekhez, és néha ki-kicsusszannak félmondatok, amik nosztalgikussá teszik a beszerzésüket, vagy csak a használatukat. Tegnap jött nepper bácsi az autómért, és miután a zsebéből kimarkolt egy szerény milliós nagyságrendű pénzköteget, abból leszámolta a Honda árát, és távozott. Shortban és kitaposott Crocs-utánzat-papucsában. Ez van. Olyan gyorsan létrejött az üzlet, h még szomorkodni sem maradt időm. Ez volt az első saját kocsim...
Az hamar kiderült, h csak bukóval tudjuk eladni, mert mi az a hülye fajta vagyunk, aki gondozza a dolgait. Autót megvesz, majd szakszervizbe viszi, h biztosan ok legyen minden. Majd vesz bele új akksit, kicseréli a rádióját, stb., mert nem tudja, h lesz e vízuma. Aztán lett, és a ráköltött pénz persze a sehonnainál keresendő, volt-nincs. Már csak azért is, mert ahogy a lakáspiac dübörög, az autók ára is szupermélyen, komolyan mondom, h IJESZTŐ a gazdasági hanyatlás mértéke, amit az elmúlt 1-2 év produkált.

A Subaru körül még bizonytalanság van, nyilván azt nepper bácsik nem viszik, és nem is adnánk, bizományba beveszik, vagy van még 1-2 alternatíva, de valszeg abból nem látunk pénzt most.

van egy fél házunk Adelaide-ben
ha autóm már nincs is, egy fél házunk azért van már, legalábbis egy hónapra:)
Ma igazolta vissza Russel, a tulaj, h megkapta a depositot, minden ok. Úgy megy egyébként, h 4 heti rentet kell fizetni + 1 hét rent díja a bond, amit visszaadnak, ha jól viselkedünk:) 50%-ot kellett befizetni most, és költözés előtt kb egy hónappal a másik felét. Ez 1.650AUD-t jelent, persze a adollár árfolyama megint az egekben a forint ellenében, csakúgy, mint amikor a visa költségét és Bertók apanázsát utaltuk. Ez van.
Nézetm közben egy másik házat is beljebb a városhoz közel, de azt alapból 1.500ért adták volna, és a 4 hét miatt 950/w-re mentek le, de fene akar heti ezer dolcsit fizetni egy házért. Lesz autónk, be tudunk menni  a városba, ha akarunk ügyintézés miatt. Így maradtunk az elsőnél, amit fel is raktam már a blogra korábban.

bank és biztosítás (mint a k&h :))
Kiválasztottuk a bankot, ahol számlát nyitunk majd, és a magán eü biztosítást is, most majd azok megkötése lesz soron.

ilyenekkel telnek a napjaink:) Izgalmas, bár az a sztenderd gyomorgörcs fázis szerencsére még nem ért ide...


2012. július 6., péntek

Cisco story

Hát az úgy volt, hogy csütörtök délutánra Lacának 3 randija is akadt.
Először Budaörsön a K&H-ban, ahol igazolták, h kifizettünk minden tartozást a házunk hiteléből (erre kellett 3 munkanap a befizetést követően), utána a kapott papírral randi az ügyvéd nénivel Kispesten, majd fél 6-ra Lurdy, munkamegbeszélés.

Délelött még csinált egy komplett tesztet a Cisco vizsgára készülés gyanánt, és azzal a tervvel, hogy este majd még egyet tud.
Tesómmal beszélés közben csörgött egy szám, felvettem, mert közben Janka cica kapcsán vártam egy hívást. Cisco vizsgaizéből hívták, na, idáig hallgattam, majd átadtam az illetékesnek a telót.
Kis beszélés, és kiderült, hogy mi csak azt hittük, h pénteken lesz a vizsga, ugyanis a jelentkezéskor 07.05-ét jelölt be Laca, ami ugye csütörtök, de ennek egy pillanatig sem voltunk tudatában.
Szóval f12 magasságában telefonáltak, h mára (csüt) jelentekezett be, és ha 14h-ig odaér, akkor még mehet.

Hujj, a mindenit, az amúgy is sűrű randikkal átszőtt délutánba beugrott ez is, ami fontos lehet a jövője szempontjából is. Sebaj, akkor vizsgázás is lesz, így Budaörs - Bp. Budafoki út - Kispest - Lurdy etapokra módosult a csütörtök délután.

Azt mindig is tudtam, h nagyon okos a szerelmem, gyermekem apja, és épp azon területeken vág főként az esze, ahol nekem kevésbé. Matekagya neki van, humános meg nekem, így mindig is reménykedtem, h  Bebe mindkettőből örököl majd:)) Eddig kiegyenklítődöttnek tűnik a helyzet, az olvasás/könyvbújás is kedvenc és a 10-ig számolás is megy (na jó, kettőig van igazi számfogalma e mellé...:))
Szóval a tanulásra fordított korlátos időmennyiség, a feleség + gyerek+ 40 fok egy hete ellenére tegnap este jött az értesítés, h:

Congratulations on becoming Cisco certified!

Juppijééé!

Nagyon ügyes, és ez egy nagyon értékes sor lesz a CV-jében.

2012. július 3., kedd

Crown - szállítmányozás

Többször ígértem már, hogy a szállítmányozás menetéről is írok. Egyelőre azért került hátra a prior listán, mert velük elég egyszerűnek tűnik a helyzet.

Úgy indítottunk, h kértünk árajánlatot 3 és 5 köbméterre,
megkaptuk, néhány kiegészítő info társasásgában (terms and conditions) stb, amiket átnéztünk. Tekintve, h eszünk ágában sincs magunk rohangászni a cuccok kijuttatása kapcsán, így nagyon nem versenyeztettük a dolgot, mert:
1. Door-to-door szolgáltatásra nem rossz az ár, amit mondtak
2. saját operációval dolgoznak mindenhol, így kézben tartják a dolgokat
3. csak pozitív tapasztalatokat hallottunk róluk
4. a kapcsolattartójuk (ő a country manager) Papp Imre hihetetlenül szimpatikus, normális és rugalmas ember. Nem ezt vesszük sajna normálisnak, hanem rácsodálkozom én magam is, h jé, ilyen szolgáltatás is lehetséges?

- Szóval egy általuk küldött nyomtatványt aláírva el kellett küldenünk, ez egyfajta szándéknyilatkozat, h velük fogunk szállíttatni.
- Ezt követően meg kell majd adjak nekik egy napot, amikor idejönnek, és nekünk csak mutogatni kell, h mi utazik, ők pedig rakják, csomagolják, dobozolják, elviszik.
- Londonba szállítják a cuccot kamionon, ahol összevárnak más Crown-os cuccokat, h konténernyi adagok legyenek. (Ha nem akarjuk várakoztatni a cuccot, akkor mi is küldhetünk egy konténernyit :)) hihihi
- Onnan hajón indul AU partjai felé
- Mindez 10-14 hetes időintervallum alatt (tranzitot nehéz megjósolni, azért ilyen tág) ér célba (talán karácsonyra megkapjuk ...:))
- természetesen a célállomáson is minden ügyintézést ők csinálnak, vám, karantén, ésatöbbi, majd szólnak, ha készen áll a pakk a kiszállításra
- akkor megadunk majd egy pontos címet (elég akkor is), ahová szállíthatják, és azt is, h mikor
- kihozzák, kicsomagolják, lerakják, és a csomagolóanyagokat, hulladékokat elviszik, így nem marad ott egy halom szemét is a csecsebecsék mellett

Így fel van adva a lecke számomra nagyon, mert Walaby-val ellentétben, aki nagyon ügyesen szelektált a napokban, én még csak egyetlen papirhalmazt válogattam ki pár hete, azt is szomorú bosszúságomban, h miért nem történik már semmi,  minden más cuccunk érintetlen.
Azt sem tudom hol fogjak neki, és a 40 fokos kinti hőség sem sarkall arra, h felkússzak a padlásra válogatni...:((

Pedig csinálnom kell min 5-6 kupacot mindenből:
1. Jön hajón
2. Jön bőröndben
3. eladjuk
5  családban marad
6. Elajámdékozzuk/adományozzuk/kidobjuk

No, de ezt is csak el kell kezdeni, aztán megy az, jövő héten hozzálátok. Becsszó :)

(aki ezzel kezdte az olvasást, írtam ma még egyet..:)


Repjegyek pipa


Ma megkaptuk a repjegyeket az IOM-től.
Tegnap felhívtam Buzássy-t, szabadság ide, vagy oda - nálam ugyanis még nem alaptulajdonság, vagy szemlélet a no worries -, úh én bizony nem szerettem volna egy hetet várni arra, hogy véglegesítsük, meg aztán pénteken ugye a kollégája is erre biztatott :)
Másodjára vette csak fel, de segítőkész volt, és mondta, h a héten bemegy az irodába, és akkor küldi is a jegyeket. Erre már ma sor is került. Helyet is foglalt nekünk a két long-haul járatra, ezt is ők intézik.

Ami jó hír, h Londonban a Heathrow-n onnan indul majd a járatunk Szingapúrba, ahová érkezünk, nem kell terminálok között bolyongani. Már csak azért is jó, mert a  Heathrow kapcsán nem túl jó véleményeket hallottam eddig, mi meg még csak a kisebb londoni repterek valamelyikén voltunk.

Helyfoglalásnál nálunk nem voltak nagyon extrém igények, 3 fő dolgot kértünk csak:
- mindenhol egymás mellé szóljon a jegy
- baby changing toilet közelében nagyjából
- ha lehet 3-mas osztású helyeket kapjunk, ahol csak mi ülünk. Gondoltam beírom neki, h ha 4-es osztásút kapunk hárman, az még jobb, és nagy smile-t tettem mellé, de azt mondta Laca, h ne vicceskedjek, mert összekavarom a foglalást, úh ezt kihagytam:))

Összefoglalom pár lépésben a repjegyvásárlás menetét, by IOM:

- ajánlat kérése emailben, 2 hetes intervallum megadáásval
- válaszul küldik az opciókat/vagy csak azt az egyet:) (nyilván Melb, Syd esetében nem ilyen szűkösek a lehetőségek...)
- időpont/járat kiválasztása
- IOM díjról jön mail, számlaszámmal
- IOM díj utalása
- repjegy pontos összegéről érk mail, számlaszámmal
- repjegy pontos összegének utalása
- repülőre helyfoglalás küldése
- repjegy érkezése

Ügyintézés teljes időtartama a mi esetünkben 06.25 - 07.03 (a 7. munkanapon meg is kaptuk)
Összességében csak pozitívan tudok az IOM-ről nyilatkozni az eddigi tapasztalatok alapján. Elérhetők voltak, válaszoltak, pörögtek. Remélem, h majd a reptereken sem lesz gond a jegyek kapcsán:))