2012. április 27., péntek

forthcoming announcement

Nos, úgy néz ki eljön ez a nap is.
Biztosan sokan csodálkozó szemmel néznek (voltam már tanúja pár ilyen pillanatnak), amikor megtudják, hogy mindaz, amiről itt olvastok hónapok óta - sajátos módon a műfaj nyitottsága ellenére -, a hozzánk legközelebb állók számára még nem ismert dolog.
Sokan sokféle módon csinálták, csinálják, csinálnák.
Van olyan barátunk, aki évekig puhította a szüleit, mielőtt a fővárosba költözött, mindössze 70 km-re tőlük... Van, aki szintén ebben a fázisban avatta be a családot (Hayimék blogjában olvashatsz hasonlót), és van aki a gondolat megszületésének pillanatában szól. és még 1000 féle verzió talán. Különböző életszakaszokban, különböző háttérrel és különböző erősségű gyökerekkel vágunk neki mind.
-Van jó időzítés?
- Szerintem nincs.
- Fair-ebb Vagy, ha korábban szólsz?
- Lehet. Vagy csak jobban elhúzódik a bizonytalanságokkal tele várakozás.
Nálunk is voltak már tervezett időpontok, amikor úgy gondoltuk, h na majd az a látogatás lesz alkalmas rá. Aztán addigra épp teljesen felfordult minden tervünk, és azt sem tudtuk, h mi lesz a köv lépés...
Álmokról, vágyakról is lehet persze beszélni, mesélni. Talán megágyazhat a valóságnak. Talán.
Nálunk valszeg most jött el az ideje.
Bizonyára látni fogjátok a fogadtatást:)


2012. április 24., kedd

angel agent

Kis túlzásnak tűnik a cím? igazából nem az:)
Történt ugyanis, hogy tegnap kint kapirgáltunk a kertben Benivel, amikor jött a postás néni, és egy vaskos borítékot adott át. Hamar láttam a bélyegen / bélyegzőn és matricákon, h bizony Ausztráliából érkezett a levél.
Bertók Zoli küldte nekünk, benne két térképpel :) Egyik South Australia, másik Adelaide térképe.
Lássuk be, önmagában nem olyan hatalmas dolog ez, de kimondhatatlanul jó érzés volt látni, h gondolt ránk:) Tudom, h nem egyedi eset, ha jól emlékszem mások blogjában is olvastam hasonlóról, de persze itt a nagy izgalmak közepette erre egyáltalán nem számítottunk. KÖSZÖNJÜK ZOLI ezúton is!
Hab a tortán mindezek mellé, hogy ugye kedden kaptuk meg a vízumot (éppen 1 hete...:oD), és amikor Zoli hívott, Sydney-ben már este volt. Ebből kiindulva mondjuk másnap fel is adta a kis csomagját, és bizony hétfőn már a kezünkben landolt. Hihhhetelen, h az ideút ilyen rövid, de az oda mindig sokszorosa.

Maradok még az ügynök topicnál, csak más megvilágításba helyezve.
Írtam a Jump Down Under könyvről már korábban itt. Megérkezett az is, és állítom, h kivándorolni szándékozók számára -szerény megítélésem szerint - alapmű.
6 igaz történetet dolgoz fel a könyv, riport jelleggel, de igazából nagyon érdekes és olvasmányos, mert néhány kérdés van csak, és hosszas, részletes válaszok. Ugyan angolok történeteit dolgozza fel a könyv, de miután megismertem a történeteiket, biztosan állíthatom, h
- ők is csak emberek
- nekik sincs előre kitekert piros szőnyeg Londonból AU városaiba
- az ő kivándorlási procedúrájuk sem rövidebb, és nem egyenesebb, mint nálunk
viszont
- náluk létezik ún working holiday visa, amit előszeretettel használnak ki arra, h bejárják AU-t és közben pénzt is keressenek
- valahogy majd' mindegyikük úgy tévedt először AU-ba, h világkörüli úton voltak. Igaz, h többnyire backpackers-ként, de akkor is szar lehet(ett)...Na, ez (is) az, ami nálunk kicsit más.
- több esetben fordul elő a de facto visa, mert Londonban talán több Ausztrál és, mint nálunk:), és ha egymásba gabaolyik egy ausztrál és egy brit szív, akkor valahogy előbb-utóbb UK-t lecserélik AU-ra:))

Van a sztorik között gyerekes, és gyerektelen pár, de facto, szakmai alapú bevándorló és szponzorált is, úh elég színes történetek. Mindenki mesél arról, h miért Au, hogyan jött az ötlet. A vízum folymatáról, arról az időről, ami a vízum megkapása és az elutazás között zajlott, h hogyan élték meg. Mik voltak a nehézségek, stb. Mit javasolnak másoknak...Aztán mindenkivel úgy zárul a történet, hogy a kint eltöltött időről is mesélnek, mert 1 év eltelik közben, így valós tapasztalatokkal is bírnak a kinti élet kapcsán.

Egyöntetű véleményük az, hogy maga a kivándorlás bonyolultabb és stresszesebb volt, mint várták. A "rollercoaster" szó nem kevésszer szerepel, ha az érzelmi oldaról esik szó. Azt tartották a legnehezebbnek, érzelmileg "elrendezni" az elszakadást, értve ebbe az utolsó még otthon töltött napokat és az elutazás napját.

DE

az is teljesen egyöntetű véleményük, h életük legjobb döntése volt! (jó tudni:)).

Szóval kemény folyamat, mint tudjuk, érezzük, tapasztaljuk, és ez lent is folytatódik egy darabig, de aztán mind nagyon szerettek ott élni. (Pert, Melbourne és Sydney-be mentek a szereplők).

Na, de hogy mi köze mindehhez az ügynöknek?
Az egyik sztoriban emberünk majdnem 3 év alatt jutott vízumhoz, mert olyan szerencsétlen ügynököket foglalkoztató céget bízott meg, akik csak szívatták, de sosem jutottak előre. Pedig ahogy tudott, utánuk nézett, mielőtt szerződtek volna...Valami papír mindig elmaradt, vagy kirúgták az ügynöküket, és nem kaptak másikat, csak mikor reklamáltak, stb stb stb.

Szóval tényleg sok múlik a jó ügynökön. Lehet, h minden.
Ez nem a reklám helye, de a mienk érti a dolgát, az nem kétséges. Biztosan nagyon rossz érzés, ha valakit "elhajt", de cserébe nem hitegeti, és nem nyúlja le dollárezrekkel. Rengeteg hasonlóról hallottunk már sajnos. Az, hogy az árban benne van a szakértelmén túl az, hogy fordít mindent, és AU szabvány szerint hitelesít, és minden cucc egy kézben forog, nos ez jó esetben szintén priceless.

És még térképet is küld :))
exceed the expectations



2012. április 19., csütörtök

Phase II.- preparing for...

Először is valami ilyesmi lakik most a lelkünkben, ha elengedjük a tennivalók kezét:)
Másodszor pedig köszi mindenkinek mégegyszer a gratulációkat, igazán nagyon kedvesek vagytok. Sokan közületek nagyon közel kerültek a lelkemhez, rengeteg támogatást, ötletet, önzetlen segítséget, infot és néha akár csak egy-egy jó szót kaptam Tőletek, igyekszem viszonozni így vagy úgy:)


Ugyanakkor azt is tudjjuk, hogy ez most "csak" (bár a legfontosabb) a belépőkártyánk a következő szintre. Az a hasonlat jutott eszembe, hogy ez most pont olyan érzés, mint amikor anno beugrót kellett írni a szigorlat előtt, amin nagyon sok múlott, és piszok nehéz volt. Aztán ha sikerült, akkor jött a nagy megkönnyebbülés, majd a következő gondolat, h uramisten, még a szigorlat hátra van azért...Kb ez a helyzet most a fejemben is, A beugró sikerült, ami persze nagyobb falat volt, mint anno az egyetemen, de abban a közegben, és akkor azok az elvárások is hatalmasnak tűntek.

Itt indul a phase 2., ami kb a kinti élet indulásáig tart majd. Nem lesz unalmas, tekintve, h sokan, sokféle módon csinálták már előttünk, de valahogy mindenkinek nagyon sűrű volt ez az időszak, legalábbis a leírt sztorik azt mutatják:)

Milyen időszakról is beszélünk a mi esetünkben?
A visa grant letter-ben számos infot leírtak, többek között azt is, hogy meddig kell belépnünk az országba. Ez a mi esetünkben 2013 február. Így az időkapu max eddig szól. Mi azonban úgy tervezzük, hogy nem várunk addig, idén ősszel (ott tavasz lesz::o)), szeretnénk utazni. Nyilván ez sok mindentől függ, talán legnagyobb mértékben a ház eladásától. Nagyon jó volna, ha nem borítaná a terveinket.
Másrészt mindent akkor tudunk elkezdeni KONKRÉTAN intézni, ha tudjuk, h mikor utazunk. Így aztán ma még ez picit köztes állapot, de majd szépen kialakul ez is, ahogyan eddig is próbáltuk menedzselni a várakozós időket.

Addig is...

Amoikor a minap kérdeztek a hogyan továbbról, egyből egy kép ugrott be.
Ez, vagy valami hasonló...:)

Kb ennyi dolog van a fejünkben, és ilyen állapotban, ezeket kell most szépen struktúrába rendezni és időzítést, prioritást tenni mellé. Jó, h mindkettőnknek van projekt-menedzsment tapasztalata, szerintem most sokat segít abban, hogy elinduljunk a nagy katyvasz irányából a 'go-live' felé.
Éppen ezért is, új barátra kell szert tennem, valami hasonló lesz ő: .......:o)) ugyanis azt a tanácsot kaptam ma kint élő, ebben a fázisban már tapasztalt ismerőstől, h MINDENT írjunk. Nem spanyol viasz esete ez sem, de valószínűleg jó a nulladik pontnál elkezdeni...


Így aztán bár készülnek az okos excel-ek task list-ről, és eladandó cuccokról, meg amit viszünk majd, de nincs nálam a notebook mindig, úh a történelmileg őt megelőző notebook kell legyen a segítségemre:)

Minden, ebben a fázisban hasznosnak vélt infot szívesen veszek, kommenteljetek bátran:)










2012. április 17., kedd

visa granted

az imént hívott Bertók Zoli, h közölje a jó hírt.
Megkaptuk :))))), és mi még csak a CO-t vártuk, ez piszok gyorsan ment.

A pulzusom ezerkétszázhetvenhat, majd írok még, ha újra normlis leszek:))))))

2012. április 14., szombat

Interim status

Nem sokban különböznek a napjaink azoktól, amikor a szakmaelismertetésre, vagy az állami szponzoráció elbírálásra vártuk.
Vagyis várjunk csak..., ez mégsem ugyanaz!
Ami közös, a már sokszor, és sokféle textusban használt v á r a k o z á s. Nem könnyű továbbra sem, pedig az eddigieknél ez mindig kézen fogva járt némi időnyomással is. Most nem, mégis, a belső nyomás talán most kezd el leginkább erősödni bennünk.
Kicsit többet fáj a gyomrunk, kicsit (na nem, nagggyyyon) máshogy telnek az éjszakák. Én konkrétan a világ összes baromságát bele tudom sűríteni egy álomba nap, mint nap...
A hétköznap reggelek első pillanatait továbbra is az emailek/státuszok ellenőrzése bitorolja, várjuk (mostmár egyre jobban), hogy kapjunk case officert. Tudom, hogy az elmúlt 3 hét jó nagy muhahaha azokéhoz képest, akik hónapokig vártak a vízumra, és massive respect nekik, de mindig a jelenben megélt, és a saját bőrünkön tapasztalt aktualitás nyeri a legnagyobb teret, és bizonyára utólag majd pár (akár jelentéktelen) pillanatnak fog tűnni ez a várakozás. Most még kicsit több annál.
Ugyanakkor tervezgetünk, sokat beszélgetünk arról, h mi lesz ha...

Ebben sokat segítenek az újabb könyvek is, amit újfent az Amazonon találtam, és rendeltem. Az egyik már meg is érkezett, és majdnem el is olvastuk. Nagyon jó könyv, igazán jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki AU felé tart.
Tele van praktikus tudnivalókkal, a szokásaikról. A kultúra alatt nem a művészeteket értve, hanem a mindennapjaikat, h mitől aussie egy aussie. Hogyan viselkednek, mit miért csinálnak, hogyan tudunk a legkönnyebben beilleszkdni, stb. Egyik szerzője ausztrál, ma is Perth-ben él, a másik angol származású, és ugyanaz, mint aki a Living and working in Au-t írta.

A másik könyv meg ahogy a borítóján is látható, igaz történeteket ír le arról, hogy ki hogyan jutott AU-ba, és miért. Ez is nagyon érdekel, sok-sok blogban is azt a részt kedveltem a legjobban, amikor arról olvashattam, h ki miért, és hogyan jutott a gondolatig, aztán a valóságban is egészen AU-ig. 


Az olvasáson túl javában áruljuk az ingatlant, pár kedves és lelkes, valamint idegesítő és alulmotivált, de annál okoskodóbb ingatlanoson vagyunk túl. Ki-ki megkapta a maga szerződését vagy köszönjük, viszlát-ját.
Voltak már érdeklődők is, néhányan megnézték. Volt, akinek nagyon tetszett, azt mondta, h már másnap jönne ide lakni. Nekik picit drága az árunk. Van még egy komolyabb érdeklődő, ők arra várnak, h az ő vevőjük is igent mondjon a mostani ingatlanjukra a továbblépéshez. És volt olyan, akibe annyi intelligencia sem szorult, hogy az elvárásaival mégsem találkozó paramétereket úgy csomagolja, h azzal ne taposson a lelkembe. Azt, h az előszobánk nem azonos méretú a nappalinkkal, úgy véleményezte, h "úristen, megfulladok itt. Nekem akkora előszoba kell, mint ez a nappali..." szuper, akkor tessék keresgélni még.





2012. április 10., kedd

tax certificates and others

A minap szólt Bertók Zoli, hogy még az elején kért és számára megküldött 5 évre visszamenőleges adóigazolásokon túl szüksége volna MINDEN évre vonatkozóan egy ilyen APEH (vagy NAV mostmár) igazolásra. Jajj, volt nagy öröm, szeretjük az ilyeneket beszerezni, és egy picit annak is szólt, h most kell mindez, de ha kell, akkor kell.
Nem kell azonban kétségbe esni, van egy nagyon gyors és egyszerű módja, hogy beszerezd, ha oda kerülsz majd (persze, ha fizettél szépen adót:, hihihi))).

Nem kell más hozzá, csak ügyfélkapuhoz belépési kód (ezt okmányirodákban lehet igényelni), és ha ez megvan akkor nem csak arra vagy képes pl., h elektronikusan küldd el az adóbevallásod, hanem ilyen esetekben igazolást is lehet így kérni. Extra hab a tortán, h nem muszáj postán kérni az igazolásokat, hanem elektronikusan is jó Zolinak, így hiszitek vagy sem, amit A napon elküldött Laca, h szeretné, azt hiszem már aznap este, de max másnap a mailboxában volt, ahonnan egy mozdulattal töltöttük is fel Zolinak. Így nagyon gyorsan teljesíthettük a kérést szerencsére. Gondoltam ezt mindenképp leírom, mert
1. számítsatok rá, h kell majd,
2., nagyon gyorsan hozzá lehet jutni, van, ahogy fent isvázoltam.


Orvosink finalised státuszba lépett a rendszerben, így Böröcz doki ígéretét tartva beküldte, és minden rendben rögzült is mindhármunknak. Benié kicsit később (1-2 napig az övé nem volt finalizált (húúúú :((((, de ma reggelre az lett, és ez a lényeg.


és egy kis off a végére:
Az idei Húsvétot  nagyjából az ünnepi szokásoktól mentesen töltöttük. Ez nem volt nagy érvágás, mert az igazat megvallva, az elmúlt évek során is elsősorban az okozott örömöt a húsvétban, h extra szabadnap jár miatta, ami ráadásul nem bír hétvégére esni (a hétfő része:), azaz nincs olyan év, amikor törlődik. Nem vagyok megszállottja egyik ünnepkörnek sem, a gyerek miatt nyilván mindegyiknek lesznek olyan elemei, amik majd beépülnek a családi menetrendünkbe.
Most még azonban ez sem rótt ránk kötelezettségeket, így elvonultunk hármasban életünk első közös (gyerekes) wellness hétvégéjére. Ha wellness, akkor nálunk azonnal Sárvár ugrik be, évek óta visszajárunk, mert nagyon szeretjük az ottani fürdőt (és szállodát). Megmondom őszintén, h nem is merek nagyon más helyekkel kísérletezni, mert végtelenül bosszantó volna vmi magát wellness-szállodának tituláló helyre csöppenni, ahol csak azzal szembesülnék, h mik rosszabbak, mint a korábbi tapasztalataim. Így biztosra megyünk a Park Inn + Gyógyfürdő párossal. Nagyon színvonalas, tiszta, rengeteg lehetőséggel pihenésre és egyéb kikapcsolódásra is, kiváló masszázsközponttal, ami számomra most külön öröm volt:)
Gyerekkel idén voltunk először, de jól vettük az akadályokat, mindenkit elvarázsolt a kis muki, és szerencsére igazán élménydús volt ez a 4 nap.

Volt azért találkozás a nyuszival....
 Majd fürdés...
 és locsolás..:)


2012. április 3., kedd

Medical 2nd round_Canadians:)

Végre ma pontot tehettünk az orvosi körök végére is.
Próbálok minden hasznos infot leírni a vizsgálatok kapcsán.

Először a száraz tények:)
Itt zajlik a vizsgálat:
Medical and Radiology Clinic 
Semmelweis University Kutvolgyi Clinical Center
Kútvölgyi út 4 Klinika1125 BudapestXII. Kútvölgyi út 4. 3rd floor 
Telephone: +36 1 325 1100
Mobile: +36 30 954 5267
Fax: +36 1 375 1173
Appointments to be made by telephone.
Doctor(s):Dr Zoltán Böröcz

Böröcz doktorral telefonon egyeztettünk (ahogy itt fent írják is), és ma f4-re kaptunk időpontot.
Jött is pontosan, és kísért az irodájába.


Amit vinni kell:
- vérvétel eredménye (AIDS/HIV teszt)
- útlevelek
- kitöltött Form-ok 26EH, és 160EH (ezeket a doki úgyis mondja telefonban, h miket kér). 
Formokról pár szót: Ha elektronikusan adod be a visa kérelmedet, akkor kapsz egy linket, ahonnan ezek a formok letölthetők. Előbb nem. Ez azt jelenti, h orvosira beadott vízumigény esetén lehet menni előbb nem tudsz. Ezek a formok ugyan papír alapon jutnak a doki kezébe itthon, de ő beviszi a rendszerbe, és elektronikusan küldi ki, úh a mienkre is azt mondta a doki, h a héten már feltölti, és meg is kapja a hivatal az orvosi infokat rólunk. Ergo ez is gyorsan megy.
- pénz 25.000Huf/ fő felnőttenként, gyerekre 12.000, úh a mai szessön nekünk 62.000 Huf volt összesen.
- TAJ kártya a mellkasi röntgen miatt
vizelet 


Az egész dolog nem tart vészesen sokáig. Mi f4-re mentünk, és n6-ra végeztünk mindennel.


3 részből áll a dolog:
1. papírozás: adatok egyeztetése, fotót készít a doki a helyszínen, kérdésesket tesz fel, főleg a kórtörténetünk kapcsán. A kitöltött formokat megnézte, és előtte kellett aláírni. Ez is része a folyamatnak, biztonsági elem is egyben, h tuti ne más menjen a jelöltek helyett.
2. Vizsgálat
Először Benit gyorsan megviszgálta, szemét, torkát, hátát, hasát, pár perc volt csupán. Aztán felváltva minket, így egyiikünk mindig tudott a gyerekkel foglalkozni, aki tök jól elvolt a nagy és érdekes folyosókon:)
A felnőtt vizsgálat picit alaposabb, de nem vészes az sem: szintén sztetoszkópos hallgatás, vérnyomásmérés, mellkas, hasi vizsgálat, torok, szem. Ennyi.
Itt Böröcz doki szerepe véget is ér, fizetni neki kell. Ő ad egy papírt, amivel házon belül lehet röntgenre menni.
3. röntgen
A röntgen egy emelettel lejjebb van, a doki odairányít:) Ott be kell adni a papírt, amit előzőleg kaptunk, és szólítanak. Itt vicces része is volt a dolognak:) Ahol a papírokat beveszik, az egy kis fülke. Néni benne ül. Bentről, a vizsgálók felől kérdezhették tőle, h kik jöttek, gondolom van jelentősége számukra, h "sima" felvétel, vagy kivándorlós, mert a válasz az volt, h "Kanadások jöttek" :)) így ezzel a kifejezéssel... ezek voltunk mi:)
Voltak a folyosón nem kanadások is, azokat másik ajtón hívták be. Ez pár perc volt csak, hamar megvan.


Összességében pozitív tapasztalatokkal jöttünk el. Böröcz doki nagyon intelligens volt és kedves, és ha fizetsz is nem keveset, legalább úgy érzed, h nem hiába.
Reméljük minden eredmény ok lesz, és hamarosan lezárul ez a fejezet, h újat nyithassunk utána:))
















2012. április 1., vasárnap

housing issues

Csendben telnek a napjaink, várjuk a keddi (reméljük) utolsó etapot a vízum-processzt illetően, és reméljük, h azzal is minden rendben lesz majd.
Utána már "csak" az eredményre várunk. Hú, nem tudom hogyan lehetett bírni a többhónapnyi várakozást - ebben a fásisban-, amit előttünk is sokan végigcsáltak, meg amit a 175-ösöknek most is kell.

Közben az ingatlan.com-ra is felraktam ma a házat, igyekeztem korrekt leírást adni, a héten folyton fotóztam kívül-belül, h legyen miből válogatni. Az ügynökökkel is le tudunk ülni mostmár.

Ingatlan témától nem nagyon elszakadva van másik fontos időtöltésem is mostanában, merthogy lakni kellene majd valahol, ha kijutunk is. Na most azt jól tudjuk, hogy a házbérlés itthonról lehetetlen. Azt is legalább ennyire biztosra vehetjük, hogy kint sem 2 nap alatt lehet intézni az ilyesmit. Ezért adott a feladat, hogy ezirányban mozgolódjunk, és térképezzük fel a lehtőségeket.
Ha valaki úgy érkezik, hogy kint rokonok/barátok várják, és a második esetben fel is ajánlanak átmenetileg szállást, akkor a továbbiak számára irrelevánsak. 
Mi nem így érkezünk majd:)
- Ilyenkor mehet valaki persze szállodába/panzióba. Az, h ez borsos áron érhető el, az nem kifejezés...
- Másik alternatíva, ha ún caravan-park-ot választjuk. ezek sajátos campingek, nem az itthoni színvonalúak, nekem leginkább az olasz kempingekben látott casa-mobile-ket juttatják eszembe. Vannak több "szobás" korrekt házak is (nevezzük annak). Ez már jobb megoldás, de még mindig nem az igazi, és árban sem olyan nagyon olcsók. Persze nem aza a célunk, h fillérekért lakjunk valami szuper helyen, hanem az, h ha megfizetjük, akkor value for money érzésünk legyen legalább:)
- Fentiek mellett vannak olyan házak, amiket kifejezetten short term accomodation céljára adnak ki. A házak többnyire ugyanolyanok, mint amit hosszútávra is bérelnek az emberek, csak az ő üzleti modelljük az, hogy néhány éjszakára, vagy 1-2 hónapra adják ki, kifejezettem bevándorlók számára, vagy azoknak pl, akik egyik államból átruccannaka a a másikba. Jelen infoim birtokában pillanatnyilag ezek tűnnek befutónak. Elég sokan foglalkoznak ilyennel, egyelőre úgy látom lehet találni ilyen házat. Az árazásuk kétféle:
1. vagy x éjszakára kéred, abban az esetben általában 100-120+ AUD körül vannak / night
2. vagy /week fizetsz, abban az esetben 650-850 AUD/w szórással találkoztam. Ugyanúgy függ az ár a mérettől, elhelyezkedéstől, állapotuktól, stb. 
Ez sem olcsó, de:
- az árban MINDEN cost benne van (rent és egyéb rezsi is)
- fullosan berendezett házak, vagyis ahogy szokták mondani az utolsó kiskanálig minden benne van (tv, bútorok, hajszárító, mosógép, tudomisén, minden:) ergo tényleg nem azzal kell bajlódni, h ilyeneket beszerezzen valaki, ezt ráér majd a "saját rent"-be:)
- a leírásokból úgy tűnt, h hosszabb bérlet esetén adnak diszkontot is...
- itthonról is intézhető a foglalás (ha majd tudjuk, h mikor megyünk)

Azt hiszem amúgy is épp elég változás lesz majd, ami ránk vár, ez a megoldás azért megnyugtató volna, h tudjuk hová megyünk.