flight test done

Ismét itthon, tegnap éjjel, azaz ma kora hajnalban landoltunk, hogy a maradék ijesztően rövid idő alatt felszámoljuk az itteni életünket  :) Huh, nem lesz könnyű, de izgalmas feladat.

Először nyaraltunk úgy, hogy a vége felé nem azon sajnálkoztunk, h a francba, mindjár otthon leszünk, és indulhat újra a mókuskerék...Megmondom őszintén, h igyekeztem kikapcsolni magamon az ausztráliás programokat, és tényleg kicsit tisztítani az agyamat, élvezni a napsütést, azt amit az adott pillanat adhat. Nagyjából sikerült is, nem voltam gép-és netközelben, nem olvastam blogokat (hiányoztatok azért), szóval carpe diem volt!

Egyiptom oda-vissza két szűk 4 órás etap jó volt arra is, hogy Beni repüléshez való viszonyát is megismerjük. Őszinte leszek, nem volt kés a vajban effektus. Odafelé 14h után indultunk, úh a kötelező ölbenülős beszíjazós idő után a délutáni alvásidőbe bele is ájult, viszont nem aludt csak egy órát. A fennmaradó időt mozgással kívánta tölteni, ami azért egy gépen nem olyan egyszerű....sétáltunk fel alá, ill mivel voltak üres helyek, ugráltak a keresztlányunkkal. Tulajdonképpen nem volt gáz, de tisztán látszik, h amikor nem fog aludni, akkorra extra lefoglalós dolgokat kell készítsek. Kisgyerekkel repülő tapasztalatok very welcome :))

Visszafelé sokkal nehezebb volt a helyzet, ugyanis 18.45 helyett majd' 2 órás késéssel indultunk. Ergo + 2 órás reptéri szaladgálás, remélve, h ez majd jótékonyan lefárasztja. Így is lett. Felszállás, sötét a gép, minden szuper, gyerek már majdnem alszik, amikor is minden fény kigyúl, csilingelő utaskísérő hang, h hamarosan vacsi, ami ez meg ez lesz stb. Gyerek felébredt, és úgy nettó egy órát sírva hisztizett a fáradtságtól, mire újra beleájult az ülésbe, és aludt végig. Az az egy óra azért kemény volt, mert a dackorszak első jeleit gyönyörűen rajzolja a monitorra, úgyhogy eddig sosem hallott cifra ordítások, és nyekegések kísérték a sírásnak imitált hisztit. Na, akkor nem voltunk vidám szülők, és titkon mefogadtam, h valami csodaszert teszek a vizébe majd, amikor AU felé indulunk, h kibírjuk valahogy...vagy mégsem? :)

Összességében nem lett volna gond, csak nehezen érti, h miért nem jöhet-mehet bármikor és bárhová a gépen, ez a legnagyobb baja.

Hazatérve 60 üzenet várt a vaterán, némelyik tényleg vicc kategória :) A mostani 2 kedvenvcem az volt, akik a gyönörű falszínünket látva a festék pontos nevét-kódját szerették volna. Még jó, h nem a falra licitáltak:) Vasárnap zárulnak a tétek, aztán indul a mandula...

Úgy tervezzük, h aug 10-éig jó volna itt mindent lezárni, és a maradék időt még a szüleimnél/tesóméknál töltenénk. Így bő 2 hét van hátra, ha ügyesek leszünk, ez nem kivitelezhetetlen.

Nagyon furcsa most ebben a kicsit párás, napsütést nélkülöző nyárnak mondott valamiben lámpafénynél írni az elmúlt napokról. A szikrázó napsütés valahogy jobban cirógatta a lelkemet.

Íme egy kis ízelítő belőle:

Hatalmas teraszunk volt, gyönyörű kilátással

Beni is élvezte többnyire a tengert, és a partot is, néha beárnyékolta azonban az örömöt Oscar, a teve, akit gazdája rendszerint a közelünkben parkoltatott le, mint látványosság. Akkor menekülnünk kellett a medencékhez...:)

a keresztlányunk

A tesóm

a sógorom

apával

anyával