Külföldre
távozás kapcsán egyik fő kérdéskör az ingatlan(ok) eladása, vagy el nem adása
körül forog az érintettek írásaiban, véleménnynyilvánításaik során.
Jól
látható, h a dolog nem olyan egyszerű, és jól körvonalazható két tábor:
- a
ne add el a házad
-
és az add el a házad lájkolók :)
Nyilván
a kérdés nem triviális semmilyen szempontból. Eléggé egyértelmű az is, hogy sok
esetben nem is kérdés a kérdés. Ahhoz, h mozdulni tudjon egy család, egyáltalán
nem lehetetlen, hogy a ház árát kell beletenni.(Nem biztos, h ördögtől való ez,
sokan csinálták, és boldogan élnek down under). Magyarországon élünk, az adókat
is adók sújtják, a megtakarítások bérből és fizetésből jó ha arra elegendőek,
amit a vízumig való jutáshoz csengetni kell, főleg ha ügynökkel csinálja
valaki, aki nélkül azonban aligha érdemes.
Szóval,
mindkét tábor felvetései tök jogosak szoktak lenni, és önmagukban elfogadható
érvek, csak néha ezer más dologtól is függ az a bizonyos döntés...
A
"ne tedd" tábor legtöbbször azzal indokolja, h nem szabad felégetni
mindent, ha nem jön össze, legyen hová visszatérni. Jogos, értjük is, csak az
előbb írtak miatt nem biztos, h kivitelezhető. Sajnos. Mindenesetre
megfontolandó lehet ez is.
Mi
valahogy mindvégig úgy gondoltuk, h eladjuk a házat, ha odakerül a dolog. Itt
tartunk ugye éppen. Elmondom, h miért van így, aztán bátran véleményezzetek,
vagy aki épp a döntés előtt áll, tud párhuzamok mentén gondolkodni.
Anyagi
szempontból nézve nem égető az eladás, kb 25%-át kéne most pénzzé tennünk, és
részünkről már oké az indulás, és a kintlét pár havi biztosítása a meglévő
tartalékok mellé csapva.
DE
-
Úgy hisszük, hogy az az ingatlan, aminek nincs gazdája, rohamosan elkezd
amortizálódni. Legyen az amiatt, mert albérlők lakják, akik vagy gondoskodnak
róla, vagy csak 4 fal számukra, amiért fizetnek, és ez feljogosítja őket számos
dologra. (így hiszik). Másrészt tudva, h a tulaj AU-ban él, sajnos erős a
realistása annak, h pont magasról fog tojni a féltve gondoskodott házunkra a
lakója. Szomorú, de ezt kell feltételeznem. Még szomorúbb, h élő példa is van
rá, nem egy.
-
Ha üresen hagyjuk állni , az sem sokkal jobb, mert ugyan az állaga kevésbé
tempósan, de romlik, illetve folyamatosan szállít feladatokat, amire figyelni
kell. Számlák, kéményseprők, gázóra leolvasó, hasonlók.
Ergo,
valaki számára plusz feladatokat ->terhet jelent. Kit bízhat meg ilyesmivel
az ember? Őszinte legyek? Szerintem senkit. Én a családra sem bíznám, és nem a
bizalom hiánya miatt, hanem mert Szabolcs megyében élnek, onnan képtelenek
lennének menedzselni, még akkor is, ha az ellenkezőjét mondanák. Tudom, h egy
idő után nyűg, extra teher volna, és folyamatos aggódás azon, h jajj, csak be
ne törjenek, vagy tudomisén...
Amikor
a tesómék nyaralni mennek, és anyukámék "őrzik" a házat, vagyis enni
adnak a kutyának/cicának, megöntözik a növényeket, stb, már az is extra teher
nekik a végére. Nehogy akkor történjen valami, ugye...No meg a jól megszokott
napirendjükbe be kell illeszteni egy extra bicajozást, ami nem nagy valami, de
mégis terhes egy idő után. Apró hasonlat, mégis azt gondolom, h nagyon nehéz
volna olyan szituációt találnom, ami eltérítene ettől az álláspontomtól, h nem
szabad valakire bízni a házat. Nálunk kert is van, azt gondozni kell,
sorolhatnám.
Nem
beszélve arról, h ha évente egyszer (jó
esetben ilyen gyakran) haza is jutunk majd, szerintem szomorúbb lennék attól, h
úgy látom a házunkat, ami történhet vele annyi idő alatt. Mi is sok pénzt
beletettünk, csinosítgattuk folyamatosan, de lélekben már elengedtük :)
Szóval
osztom azok álláspontját, akik azt mondják, h ne hagyjunk elvarratlan szálakat
itthon. Szerintem is így redukálható azon dolgok száma, amin aggódik/agyal/prög
az ember. Egy új élet alapjainak lerakása során úgyis van épp elég olyan dolog,
amivel az adrenalin az egekben pöröghet, már ha erre volna igény :)
Az árát
meg nem kell eltapsolni, ha nem muszáj (ezt ki-ki maga tudja/érzi), szval, ha
balul ütne ki valami, maradhat menekülőútnak némi tartalék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése