2011. november 4., péntek

Everybody wants to be Aussie...:)

Érdekes beszélgetésbe csöppentem nemrég.
Elöljáróban azonban hadd tegyek közzé egy közvéleménykutatást. Te nem szoktál úgy lenni, hogy ha foglalkoztat valamilyen dolog, akkor az valahogy nagyon intenzíven szembejön veled mindenhol? Biztos a tudatalattink miatt van. Arra gondolok, h pl. amikor terhes lettem (nyugi, nem umbrellás témát hozok át ebbe a blogba), akkor valahogy egyre több releváns hirdetés, kép, újságcikk tűnt fel a témában, már akkor is, mikor tudatosan még nem kerestem ezeket.
Na mindegy is.
Most oz-vel vagyok hasonló szituációban.
A minap felhívott a brókerünk (na, ez nagyképűen hangzik kicsit, nem, sajna nincsenek tízmilliók különböző papírokban, csak némi tartalék), szal felhívott, hogy ismertessen velem egy befektetési-megtakarítási formát. Önmagábna nem hangzott rosszul az ajánlata, de amikor mondta, hogy 3-5 éves terminusokról van szó, akkor udvariatlanságnak tartottam volna tovább hallgatni, tekintve, h ha minden jól megy, ezt az időrtávot már más tervek számára tartjuk fent. Így aztán mondtam neki, h momentán nem érdekel, mert más terveink vannak, és h ne csak kibúvnak tűnjön, annyit mondtam, h bár még bizonytalan az időzítés, de külföldi munka miatt nem vágnánk ilyesmibe. Ezzel nem is árultam el sokat, de őszinte is voltam, mert tényleg amúgy normális volt a pasi. Persze ezzel felkeltettem az érdeklődését, és azonnal interjúztatni kezdett.
Hová megyünk, megkérdezheti?
Mondtam, h hová...
Ezzel valami olyan megmagyarázhatatlanul nyitottá vált emberünk, h teljesen elképedtem. Elkezdte mondani, h ő is nézegette már, de igazán mélyen sosem, azonban most úgy érzi, h nincs perspektívája, 36 éves, 2 gyereke van, és hiába dolgozik, a mókoskeréken túl mást nem láts, stb-stb-stb. Hosszasan kérdezett a folyamatról, pár website címét megadtam neki, meg alapvető infokat arra vonatkozóan, hogy hogyan érdemes nekivágni. A végén úgy tette le a telefont, hogy köszönö a hasznos infokat, és reméli nem élünk majd az ajánlatával:)) Meg, h végül én adtam neki tanácsot, nem ő nekem...
Nagyon érdekes élmény volt, hogy egy perc alatt hogyan vált egy idegenből olyasvalakivé, aki egy klub tagságáról álmodozik, csakúgy mint mi, és mennyire hasonló életszakaszban, kvalitásokkal, már ami ezekről kiderült...
Biztos oka van ennek is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése