Nem, nem kezdünk el csapongani, és az aktuális napi állapot, vagy egy blogbejegyzés, vagy email, vagy hasonlók alapján erre vagy arra fordítani a vitorlát, ilyesmiről szó sincs.
Annyi történt, hogy a korábban leírt lehetőségeket egy újabbal kiegészítettük, vagyis Új Zéland felé is vetünk egy pillantást elméleti síkon.
Nagyon furcsa dolgokat hoz ki az emberből egy ilyen elhatározás.
Sosem tartottam magam tervezgetős típusnak, vagyis a szónak nem abban az értelmében, ami most történik velünk. A munkám is olyan, h nincs értelme nagyon hosszú időre tervezgetni, persze vannak forecast-ok, meg project planning, meg review-k meg hasonlók...muhaha, sokszor csak azért, h legyen mit újradokumentálni, ha változik valami,. és változik. Ha más nem, akkor a felelős, a szervezet, vagy a roadmap. Szóval nap elején szeretem tudni, h ma mit is fogok csinálni, vagy még pár nap távlatában, de minden, ami ennél messzebbre mutatott, azzal nem nagyon fárasztottam az agyam. Ez most a gyerekkel itthon is működik:)
Au kapcsán azonban ez nem így van. Egy apró elem képbe jön, és iszonyat mennyiségű dolgot kell átpörgetni az agyunkon, h annak akkor mi lehet/lesz a következménye. Komoly folyamatábrákat rajzolhatnánk hozzá:)) sok-sok elágazással... Ez nem olyan terv, amit nem rág meg jól valaki, és nem gyűjti be hozzá a lehetségesen fellelhető legtöbb infot, bele nem számolva számos olyan faktort is, ami egész egyszerűen nem kalkulálható előre.
Megmondom őszintén, h nincs különösebb bajom NZ-vel, de az a furcsa rajongva-vonzódás sem alakult ki. Persze nagyon nem is volt még rá idő:), és továbbra is AU az elsődleges cél, csak megnézzük magunknak ezt a lehetőséget is, és az eddigiek alapján hajszálnyival egyszerűbbnek tűnik. Számunkra legalábbis. Persze itt is hosszas procedúra van, és sok szempontból eltér az ausztráltól, de rövidebbnek tűnik. Ez nem tény, csak a szerzett infok alapján kalkulált dolog.
Nyilván ez fontos előny is lehet, éveket nagyon nem szeretnénk már itthon tölteni, és csak telik az idő.
Hétvégén ellopták a teraszunkról a bicajomat. Nem volt extrém érték, de úgy 150ezerért vettük 5 éve, és én nagyon szerettem. Persze most, h már nincs igenis sok veszett...:((( A rendőrök, akik helyszíneltek, bár normálisan álltak a dologhoz, megjegyezték azért, h na igen, nem jó ilyesmit az udvaron tartani. Mintha az mondjuk nem magánterület volna...Este behozom majd a nappaliba a grillsütőt, a kerti bútort is, nehogy most meg azt pakolják ki a kerítésen át. Szomorú tény, h ez megtörtént, mert ahol lakunk, full kertvárosi rész, és nagyon nyugodt, biztonságos helynek számított. 10 éve élünk itt, semmi ilyen gond nem volt. Itt tartunk most, h a szükség kimozdította ide is az ilyesféle elemeket? Nagyon nem örülök, és amiért ebbe ablogba leírtam mindezt, annak csak az az oka, h a második gondolatom egyből az volt, h na mégegy ok, amiért nagyon mennénk a másik féltekére....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése