paralells

Sokféle helyen, és sokat lehet olvasni arról, hogy ha kivándorol valaki, akkor milyen fázisokon megy át az idő múlásával, már ami az új környezethez való viszonyulását jellemezheti. Persze ez is lehet eltérő mind lefutásában, mind a tapasztalt "jelenségekben", de így, vagy úgy találkozik vele a (ki)vándor(ló).

Ez Bertók Zoli honlapján elég szemléletesen le van írva, és valóban, jómagam is találkoztam erre való utalásokra a blogokban. Ági végtelenül hosszú  nászút fázisa nagyon tetszett:))

Bocsánat a plagizálásért, de néhány sort a fent említett irodalomból ide is átemeltem, majd alatta kicsomagolom miért tettem:)

Mi a kultúrsokk?

A kultúrsokk általában azon érzések, aggodalmak, ill. tünetek – meglepetés, összezavarodottság, értetlenség, ellenséges érzelmek az új kultúra iránt stb. stb. – együttes leírására szolgál, amelyen minden ember átmegy, amikor egy, az addigi tapasztalataitól eltérő kulturális vagy szociális környezetbe kerül. Ez különösen jellegzetes és jellemző dolog új bevándorlók körében. Elsődlegesen az új kultúrába történő beilleszkedési ill. asszimilációs törekvések kezdeti nehézségei szülik, melyek összezavarják az új bevándorlót, mert felborítják a korábbi viszonyítási rendszerét, és megnehezítik annak felmerését hogy az új társadalomban mi a társadalmilag elfogadott ill. helyes és mi nem. Ez gyakran erős esztétikai és erkölcsi undorral párosul az új kultúra bizonyos vonásaival kapcsolatban.

Nászút fázis 

Ebben a fázisban az egyén gyakran romantikus hozzáállással közelíti meg a régi és az új kultúra közötti különbségeket és az újat csodálatos élménynek fogja fel. Lelkesedik az új ételekért, elcsábítja az eltérő életstílus ill. életritmus, az új szokások, az épületek megjelenése, 

Tárgyalási vagy ellenséges fázis

Napok vagy hetek, de többnyire hónapok elmúltával az egyén egyre nyomasztóbbnak találja az említett kulturális és társadalmi különbségeket. Ebben a fázisban az elutasítás és az elidegenedés érzései az uralkodóak. Az egyén ekkor kezd ráeszmélni arra, hogy a tapasztalt különbségek nem pusztán felszínesek hanem valódiak, mélyek. Már jól megtapasztalta, de még nem képes megérteni ill. elfogadni őket. Előző környezetében szerzett ismeretei már érvényüket vesztették, de az új környezet lényegi megértése (a miértek megválaszolása) még hiányzik. Felfogja hogy minden más, de egyelőre meg képtelen elfogadni ezeket a másságokat, mert valahogy természetellenesnek, helytelennek érzi őket.

Minden rendben vagy hozzászokási fázis

További hetek, hónapok, vagy évek multával az egyénnek sikerül beilleszkednie az új környezetbe, hozzászoknia az új kultúrához, és új rutinokat ill. viselkedési formákat kialakítania. Ettől a ponttól kezdve már nem reagál az új kultúra jellemzőire sem pozitív sem negatív irányban – egyszerűen azért mert már nem érződik új kultúrának. Az egyén ismét az alapvető szükségletekre, a megélhetésre koncentrál, csakúgy mint ahogy a régi kultúrájában tette. 

Fordított kultúrsokk fázis

Ha az egyen visszatér, akár időszakos látogatás, akár végleges visszaköltözés formájában a régi, azaz eredeti kultúrába, gyakran ugyanolyan erős de fordított kultúrsokkon megy át, mint az újba történő beilleszkedés idején. A régi szokások ill. kulturális intézmények idegennek, értelmetlennek és egyenesen idegesítőnek tűnnek, és pontosan ugyanolyan elutasító ill. elidegenedési reakciókat váltanak ki benne, mint amiket az új kultúrába történő beilleszkedés során már egyszer átélt.

Nos,  mindezt azért boncolgattam itt kicsit, mert úgy vélem, hogy ha nem is szó szerint, de az odavezető útnak is megvannak - szerintem a fentiekhez nagyon is hasonló - fázisai.

Kultúrsokkból indul(hat) a legtöbb odafordulás. Eleged lesz. Nem jó, ami van, nem elég jó, ami van, elveszted a perspektívát, nem találod a helyed. A legtöbb minden, ami történik, mind nyomós bizonyítákaivá válnak, h na tessék, ez is csak példa arra, h menni kell innen. stb.

A nászút fázisának én az nevezném ebben a fordított megközelítésben, amikor rátalálsz a vágyott országra/helyre/városra, és csak pozitív dolgokat látsz, olvasol róla. Egy csodavilágnak tűnik, nem is érted, h miért nem ott él mindenki, és a legjobb az, amikor nézed google maps-en a kinti városok utcáit, és már lélekben ott jársz. Felemelő.

Ebben a fázisban az a legjobb, amit egszer egy nagyon kedves barátom fogalmazott meg számomra a mi terveink kapcsán.

Azt mondta, h azért jó nekünk, mert nem (csak) azt tudjuk, h mit nem akarunk, hanem azt is tudjuk, hogy mit akarunk, és az visz előre minket.

Nagyon-nagyon sokszor eszembe jutott már ez a gondolat azóta, és azt kell mondjam, hogy ebben tökéletesen igaza van. Tényleg jó dolog tudni azt is, h mit akarsz.

Tárgyalási vagy ellenséges fázis akkor tapasztalható, amikor elindul a process, és bizony jönnek a nehézségek szép sorban. Időrabló körök, várakozás hegyek, csalódások, és örömök. Újratervezés:) Nem vagy abban iztos, h jól döntöttél, vagy, h sikerülhet, de tovább tolod a szekeret.

Minden rendben fázisba vélhetően akkor lép valaki, ha "egyenesben van" a vízumkérelme. Nincs még mondjuk döntés, de túl van a megpróbáltatásokon, és már "csak" idő kérdése, hogy a pecsét és az útlevél közös nevezőre kerüljenek.

Ebben az elméletben fordított kultúrsokk:)

dr én

elméleti pszihoizé

:)))