above one thousand

Kedves olvasók,
azaz a fentiek alapján azt hiszem bátran mondhatom azt, hogy olvasótábor!:)
A vízumos pár :) mellett amai nap másik híre, hogy átléptük a bűvös ezres számot az oldalmegtekintések számlálóján. W o w! Csak ámulok és bámulok:)

Megmondom őszintén, hogy bár szeretek írni, de sosem voltam még ilyen kitartó, hogy hónapokig rendszeresen írjak egy (a blogokat megelőző időkben) naplót. Többnyire tinédzserkorom felvillanásai voltak, amikor egyet-egyet elkezdtem, és a miből kell készülni másnapra, miből hányast kaptam, és különben is attól, h okos vagyok, miért ilyen ronda topic-okban ki is merültek.
Aztán a modern idők kezünk alá sodorják a billentyűzetet, és lássuk be, adva van egy sajátos élethelyzet is, ami van olyan hosszadalmas, hogy hónapokig (khm, pár év is számolható hónapokban, és így jobban hangzik, nemde?) témája lehet egy blognak, majd aztán abból építkezve még tovább is.
Talán.
Sokan hagyták abba bizonyos pontoknál, vagy tették zárt olvasói kör számára elérhetővé írásaikat.
Öszinte leszek, az elején picit nagy arccal bíráltam őket, most néha már meg-megcsap a szele a dilemmának, hogy mit írhatok ide, ami még személyes, még nem cenzúráztam agyon, még témába vágó, de érdeklődésre is számot tarthat, ugyanakkor hasznos és releváns is. Nem kevés rostán szaladnak át a gondolatok, mielőtt így végzik, mint most ezek, és OLVASHATOD:)
Ugyanakkor ez a blog -úgy érzem-, hogy valamiféle virtuális kapocs a terveinket tartalmazó könyv, és a jelen lapjai között. Valahol számomra is egy fontos menedéke aaz AU-hoz köthető gondolatoknak, vagy még inkább eseményeknek.
És persze újabb-és újabb embereket hoz a látóterembe, ami új élményeket ad, de új tapasztalatokat egészen  biztosan.

Ezresnél
ezekkel
mertem
szemeteket
tesztelve
merengve
letenni ide.

who have succeeded: Zsx2

Van egy blog, amit olvasok, és aminek írói egy nagyon kedves fiatal pár, akik 2009 óta készülnek AU-ba, és azóta sokszor és sokféle módon kellett már bizonyítaniuk, h van türelmük, és kitartásuk véghezvinni a tervüket minden nehézség ellenére.
Zsuzsi és Zsolti azt hiszem ma olyan sorokat olvasott, amire nem nagyon van méltó hasonlat azok tollából, akik még nem éltek át hasonlót, így én is kevés vagyok hozzá, hogy az érzést szemléltessem, vagy a megkönnyebbülés és öröm mértékét szavakba öntsem.

Egy biztos, nagyon szorítottam nekik, mert igazán nyitott, értékes embereket ismertem meg bennük, és őszintén szívből küldöm gratulációmat nekik ebben a formában is.

<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<
Persze nem önzetlenül, remélem hasonló jókat olvasok majd az ő tollukből rólunk a mi visa granted napunkon  ;)))))) (írom mindezt sok-sok szmájlival)

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

and one more!

A magánnyugdíjpénztárakban maradt 102 ezer embernek a befizetését
újfent magához irányítja a kormány, ebből 48 milliárdot remél.
Emlékezetes, tavaly ősszel arról határozott az Orbán-kormány, hogy
idén decemberig a tagdíjakat az államkasszába irányítja, de 2012-ben
már visszaáll a normál rend, és a pénztárba megy a pénz. Ezt az
ígéretét szegi meg most a kabinet, a tagdíjat határozatlan ideig
irányítja magához az állam.


n o  co m m e n t
ill amit írnék az szabadosabb és plasztikusabb volna, mint amit eme fölöttébb szubjektív, de azért neveltetésemnél fogva kulturáltan vezetett blog lehetővé tenne.

one more reason?

Tegnap beszélgettem egy volt kollégámmal. Együtt dolgoztunk évekig, aztán iparágon belül maradva váltott másik céghez nagyjából hasonló poziba. Középvezető, de ez részben mindegy is. Érdekes dolgokat mesélt....Többek között azt, h 20%-kal(!) csökkentették a fizetését 2012-től, és ez a jobbik verzió, hisz sokak nem választhatták ezt az opciót sem, hanem nyilván adott volt a mutual agreement, jobb, vagy szegényesebb csomag melléje és viszlát.
Nem akarok politizálni, egyrészt mert hányok tőle/ük, másrészt mert nem szokásom az első miatt...:) A történések ok-okozatát azonban szeretem ismerni bizonyos mértékig, és azok sokkal inkább gazdasági, mintsem politikai eredőjüket és hatásaikat megismerve, már amennyire ez lehetséges politikamentesen. Ez volna a politikailag naked verzió, már ha létezne ilyen:)
Elgondolkodtam a beszélgetésünk után többek között azon, h milyen perspektívát is találhat ma magának egy ilyen helyzetben lévő menedzser. Nyilván nem lesz  túl motiváló kézhez venni majd az első payslip-et az új kondíciókat látva. Menni máshová? Kicsi a piac, és máshol is hasonló a helyzet. Bankos barátnőm pár hete írt sms-ben ugyanerről, h képzeljem, csökkentik a fzuját.
Szép kilátásaim vannak, ha vissza szeretnék majd térni a céghez...
Mi ez, ha nem újabb ok, amiért úgy érzem, hogy miért is ne tegyünk meg mindent azért, h mielőbb kijussunk? És most nem a majdani gazdagság, gondtalanság és jólét vágyával fűszerezett kolbászból fonva az ausztrál kerítést. Francokat. Pusztán a bizonytalanság helyett, a biztonságért.

further efforts

IELTS ügyileg új csapásra tértünk. Írtam korábban, h milyen sok ötletet javaslatot kaptunk az angol boost-olása, vagy akár sponsor találása kapcsán. Többek között így jutottunk el egy új angol tanárhoz, akit Zsuzsi (aki tudni fogja, h Ő az a Zsuzsi, és nem más:), ajánlott, ezúton is köszi mégegyszer.
Leszögezem, a korábbival sem vol semmi gond, nála felkészültebb, és lelkiismeretesebb tanárral, még életemben nem találkoztam, és a hossszú évek alatt, amíg engem a nulláról a 6.5 IELTS-ig hozott emberileg is nagyon-nagyon megkedveltem. Félig meddig pótanyuka-féle vált belőle számomra. Most azonban mivel a tét elég nagy, úgy gondoltuk, h kipróbáljuk a javasolt tanerőt is, hisz ő kifejezetten IELTS felkészítéssel foglalkozik. Másrészt hátha az új módszerek ugrasztják elő majd Lacából azt a szunnyadó, vagy rejtett fél szintet, ami a 7-eshez kellene...:))
Először arra gondoltunk, hogy idén már hagyjuk pihenni a témát, alig pár hét van, meg az ünnepek, stb, de aztán ahogy felvettük a kapcsolatot a tanárral, végül is be is indult a dolog. Most még soft-osabb a kezdés, aztán majd a vizsga előtti időszakban komolyabb fordulatszámon lehet folytatni.
Szívből remélem, h nincs olyan messze az az elvárt szint, hogy hiú ábrándokat kergetnénk ezzel. Annak örült a tanárnő is, h nem úgy állított oda Laca, h 3 hét múlva lesz a vizsga, és segítsen. Így, h hónapok is vannak rá, bizonyára hatékonyabban fel tudja majd térképeni, h hol vannak a gap-ek, és építkezhet szépen. Nem tűztünk ki újabb időpontot még, tavasszal vmikor április tájában gondolkodunk, ha úgy halad a dolog. Ezzel most nyilván újabb hónapok kerülnek a "várakozás térfelére", de majd visszatrkintve nem is lesz az olyan hosszú:))

Én már-már ott is tartottam a minap, h a diákvízum lehetőségét is kezdtem fontolgatni...na bumm...
talán itt is igaz, h soha ne mondd, h soha...

out of topic

Nem road2au téma, de mivel nagy örömömre egyre többen olvassátok, ami hihetetlenül jó érzés, és ezúton is bátorítok mindenkit a kommentekre, vagy írjatok privátban, ha úgy szimpatikusabb:)

Szóval most kicsit élni szeretnék a speciális social networking-gel, és bedobok egy témát, hátha...

A "takarító néni"-nk (vicces, mert egyidősek vagyunk:)) élete úgy alakult, hogy az 5 éve velük lakó kutyájukat nem tudják tovább nevelni. Nem vagyok felhatalmazva részletek megosztásával, és ha többek között valami az erősségem, az az, h tudom tartani a szám. Szóval van egy közép uszkár kutyájuk, lakásban lakott, nyugodt, barátságos, családszerető, 3 gyerek volt körülötte. Most anyagi és családi okok miatt gazdit keres neki, ám eddig eredménytelenül:(
Ezért írtam le ide, h hátha épp ismertek valakit, akinek jól jönne egy ilyen kutyus (lakó)társnak. Sajnos menhelyre viszik, ha nem lesz gazdija.

Utálom ezt az érzést, h én sem tudom elhozni, de Laca azt mondja mindig, h ha nyernénk a lottón, tuti nyithatnék egy menhelyet...:))

Csak FYI a fentiek, hátha találkozik a supply es a demand.:))

friendly-like support

Tudom, hogy néhány levélváltástól, vagy komment írásától, esetleg egymás blogjának olvasásától még nem váltunk barátokká.
Illúzió volna ilyesmit gondolni.
A közös cél is csak jó kiindulópont lehet ilyesmire. Esetleg.
Mielőtt azonban egy bunkó, érzéketlen arrogáns picsának gondolnátok, a fentieket cáfolva azt kell mondjam, h az utolsó bejegyzésem kapcsán kapott kedves szavak, támogató javaslatok, segítő ötletek hihetetlenül jól estek/esnek, köszönöm mindenkinek ezúton is. Baráti gesztusok.

Olyan ez az AU-téma is, mint a gyermekemmel kapcsolatos dolgok, sokszor csak közhelyesen hangzó mondatokban tudok róla beszélni.

Csak olyanok jutnak eszembe, h ez ilyen kudarcélmények csak erősítik az elhatározást, mert teher alatt nő a pálma...khm, bocs, de muszáj volt, csak, h ozziföldi kapcsolódás is legyen:))

Másrészt a problémákat meg kell oldani, és aztán menni tovább, sem a bekövetkezésük előtt nem agyalni azok majdani lehetséges létén, sem utána rágódni számos "mi lett volna ha"-verzión. Ez sem közhely-mentes tudom, de előre szóltam:)

All in all, bár az időjárás olyan szürke, h az mély depresszió-keltő már önmagában, ennek nem adjuk be a derekunkat, mert ott a helyünk:)