Kedves olvasók,
azaz a fentiek alapján azt hiszem bátran mondhatom azt, hogy olvasótábor!:)
A vízumos pár :) mellett amai nap másik híre, hogy átléptük a bűvös ezres számot az oldalmegtekintések számlálóján. W o w! Csak ámulok és bámulok:)
Megmondom őszintén, hogy bár szeretek írni, de sosem voltam még ilyen kitartó, hogy hónapokig rendszeresen írjak egy (a blogokat megelőző időkben) naplót. Többnyire tinédzserkorom felvillanásai voltak, amikor egyet-egyet elkezdtem, és a miből kell készülni másnapra, miből hányast kaptam, és különben is attól, h okos vagyok, miért ilyen ronda topic-okban ki is merültek.
Aztán a modern idők kezünk alá sodorják a billentyűzetet, és lássuk be, adva van egy sajátos élethelyzet is, ami van olyan hosszadalmas, hogy hónapokig (khm, pár év is számolható hónapokban, és így jobban hangzik, nemde?) témája lehet egy blognak, majd aztán abból építkezve még tovább is.
Talán.
Sokan hagyták abba bizonyos pontoknál, vagy tették zárt olvasói kör számára elérhetővé írásaikat.
Öszinte leszek, az elején picit nagy arccal bíráltam őket, most néha már meg-megcsap a szele a dilemmának, hogy mit írhatok ide, ami még személyes, még nem cenzúráztam agyon, még témába vágó, de érdeklődésre is számot tarthat, ugyanakkor hasznos és releváns is. Nem kevés rostán szaladnak át a gondolatok, mielőtt így végzik, mint most ezek, és OLVASHATOD:)
Ugyanakkor ez a blog -úgy érzem-, hogy valamiféle virtuális kapocs a terveinket tartalmazó könyv, és a jelen lapjai között. Valahol számomra is egy fontos menedéke aaz AU-hoz köthető gondolatoknak, vagy még inkább eseményeknek.
És persze újabb-és újabb embereket hoz a látóterembe, ami új élményeket ad, de új tapasztalatokat egészen biztosan.
Ezresnél
ezekkel
mertem
szemeteket
tesztelve
merengve
letenni ide.
Szia!
VálaszTörlésVégigolvastam a blogod, és most egyben kommentelek különböző írásokhoz.
1. Az nagyon jó, hogy sok blogot olvasol. Olyanokéit is, akik már itt vannak és csak hébé-hóba írnak. Nagyo jól fel lehet mérni, hogy mi vár rátok, milyen is Ausztrália. Én 95%-ban azt kaptam, amit vártam.
2. Nagy kérdés, mikor mondja el az ember a családjának, hogy a világ másik felére költözik. Én évekkel a tényleges megvalósítás előtt elkezdtem mondogatni, aztán, amikor tényleg beindult a projekt, akkor erősítettem. Volt idejük hozzászokni a gondolathoz, hogy megyek, ugyanakkor volt idejük rágni a fülemet, hogy ne. Van, aki csak akkor mondja el, amikor már ott a pecsét az útlevélben, megspórolva sok "gondold át még egyszer"-t.
3. NZ gazdaságilag nincs éppen jó helyzetben. Ezzel nem mondom azt, hogy vessétek el, de a lehetőségek szűkösebbek ott. Egy barátom és szakmatársam ott él, magasabb pozícióban kevesebbet keres, mint én AU-ban. Gyönyörű ország, ha kirándulósak-mászkálósok vagytok, a természeti szépségeket biztos évlezitek ott is, ha végül NZ mellett döntetek.
4.A diákvízum, hát... Nagyon sok pénz és csak akkor érdemes belevágni, ha biztosan tudjátok, hogy tudtok maradni egy másik vízumon, és annyira rossz a helyzet, hogy nem tudtok/akartok tovább várni. Egy csomó vízumra meg nem lehet AU-ból pályázni, azt is meg kell nézni, bár Bertók Zoli ezeket álmából felébresztve is tudja. :)
5. Hát, igen, cenzorálni kell. Vadidegenek (mint én) olvasnak az életetekről, nyilván nem osztotok meg mindent, csak, amit publikusnak ítéltek.
6.A blog alapján racionálisan álltok a kivándorláshoz, megvizsgáltok minden lehetőséget, jól átgondoljátok, mi a következő lépés és van kitartásotok. Ez a hozzáállás kell a sikerhez. Szurkolok nektek, hogy mielőbb sikerüljön.
Szia Encók,
VálaszTörlésElőször is köszi a hosszú kommentet, újabb olvasó fedte fel magát:)
És ha valakitől elismerés a kitartásunk és racionális hozzáállásunk megemlítése, az Te vagy, tekintve a Te tortúrádat mindaddig, amíg kijutottál. Jó példája annak, h bizonyára igaz a mondás, ha igazán akarunk valamit, akkor képesek lehetünk rá.
Várom hasonló meglátásaidat, ha máskor is akad, küldd bátran:)
üdv.