Tudom, hogy néhány levélváltástól, vagy komment írásától, esetleg egymás blogjának olvasásától még nem váltunk barátokká.
Illúzió volna ilyesmit gondolni.
A közös cél is csak jó kiindulópont lehet ilyesmire. Esetleg.
Mielőtt azonban egy bunkó, érzéketlen arrogáns picsának gondolnátok, a fentieket cáfolva azt kell mondjam, h az utolsó bejegyzésem kapcsán kapott kedves szavak, támogató javaslatok, segítő ötletek hihetetlenül jól estek/esnek, köszönöm mindenkinek ezúton is. Baráti gesztusok.
Olyan ez az AU-téma is, mint a gyermekemmel kapcsolatos dolgok, sokszor csak közhelyesen hangzó mondatokban tudok róla beszélni.
Csak olyanok jutnak eszembe, h ez ilyen kudarcélmények csak erősítik az elhatározást, mert teher alatt nő a pálma...khm, bocs, de muszáj volt, csak, h ozziföldi kapcsolódás is legyen:))
Másrészt a problémákat meg kell oldani, és aztán menni tovább, sem a bekövetkezésük előtt nem agyalni azok majdani lehetséges létén, sem utána rágódni számos "mi lett volna ha"-verzión. Ez sem közhely-mentes tudom, de előre szóltam:)
All in all, bár az időjárás olyan szürke, h az mély depresszió-keltő már önmagában, ennek nem adjuk be a derekunkat, mert ott a helyünk:)
Helyes! :)
VálaszTörlés(írtam mélt, de nem tudom, hogy jó helyre-e, megkaptad?)