Van egy blog, amit olvasok, és aminek írói egy nagyon kedves fiatal pár, akik 2009 óta készülnek AU-ba, és azóta sokszor és sokféle módon kellett már bizonyítaniuk, h van türelmük, és kitartásuk véghezvinni a tervüket minden nehézség ellenére.
Zsuzsi és Zsolti azt hiszem ma olyan sorokat olvasott, amire nem nagyon van méltó hasonlat azok tollából, akik még nem éltek át hasonlót, így én is kevés vagyok hozzá, hogy az érzést szemléltessem, vagy a megkönnyebbülés és öröm mértékét szavakba öntsem.
Egy biztos, nagyon szorítottam nekik, mert igazán nyitott, értékes embereket ismertem meg bennük, és őszintén szívből küldöm gratulációmat nekik ebben a formában is.
<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<
Persze nem önzetlenül, remélem hasonló jókat olvasok majd az ő tollukből rólunk a mi visa granted napunkon ;)))))) (írom mindezt sok-sok szmájlival)
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
Fulig er a szam :) nagyon koszi es persze hogy irom majd a bejegyzest-remelem minel hamarabb :) nagyon koszi!!! Puszi
VálaszTörlésZsuzsi és Zsolti: ismeretlenül is nagy gratula Nektek!! :))
VálaszTörlésszia Ági, nagyon köszi!!! :) és nem is annyira ismeretlenül, még 2010 elején váltottunk egy-két mailt, (vagy megjegyzést a blogodon, már nem emlékszem), amikor afelől érdeklődtem, hogyan oldottátok meg a kutyátok kivitelét. (Nekünk egy pumink van és anno még nagyon agyaltunk, hogy kivisszük, de mára már letettünk róla, jobb lesz neki itthon.) szóval mégegyszer köszi! :)
VálaszTörlés