Tegnap beszélgettem egy volt kollégámmal. Együtt dolgoztunk évekig, aztán iparágon belül maradva váltott másik céghez nagyjából hasonló poziba. Középvezető, de ez részben mindegy is. Érdekes dolgokat mesélt....Többek között azt, h 20%-kal(!) csökkentették a fizetését 2012-től, és ez a jobbik verzió, hisz sokak nem választhatták ezt az opciót sem, hanem nyilván adott volt a mutual agreement, jobb, vagy szegényesebb csomag melléje és viszlát.
Nem akarok politizálni, egyrészt mert hányok tőle/ük, másrészt mert nem szokásom az első miatt...:) A történések ok-okozatát azonban szeretem ismerni bizonyos mértékig, és azok sokkal inkább gazdasági, mintsem politikai eredőjüket és hatásaikat megismerve, már amennyire ez lehetséges politikamentesen. Ez volna a politikailag naked verzió, már ha létezne ilyen:)
Elgondolkodtam a beszélgetésünk után többek között azon, h milyen perspektívát is találhat ma magának egy ilyen helyzetben lévő menedzser. Nyilván nem lesz túl motiváló kézhez venni majd az első payslip-et az új kondíciókat látva. Menni máshová? Kicsi a piac, és máshol is hasonló a helyzet. Bankos barátnőm pár hete írt sms-ben ugyanerről, h képzeljem, csökkentik a fzuját.
Szép kilátásaim vannak, ha vissza szeretnék majd térni a céghez...
Mi ez, ha nem újabb ok, amiért úgy érzem, hogy miért is ne tegyünk meg mindent azért, h mielőbb kijussunk? És most nem a majdani gazdagság, gondtalanság és jólét vágyával fűszerezett kolbászból fonva az ausztrál kerítést. Francokat. Pusztán a bizonytalanság helyett, a biztonságért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése