BTL (aka below the line)

Azért nem írtam az elmúlt napokban, mert tudtam, h a következő nagy "esemény" a második IELTS teszt eredménye lesz, hisz lássuk be, sok múlott rajta. Időzítésben leginkább.
A címből könnyen kiderülhet minden olvasó számára, h sajnos nem ma kezdünk el gőzerővel állami szponzorációt útnak indítani Victoriába, mert sajnos nem jött össze a full 7-es eredmény. Megjegyzem nem múlt sokon most sem, de sajnos ez a végeredmény szempontjából teljesen  irreleváns.
Ugye most nem én voltam, hanem Laca, így csak közvetettek az élményeim - bár mélyen vele vagyok e témában is -,és ő a vizsga után a listening/writing párost érezte neccesnek. Akkor babonából nem írtam róla, mostmár megvan az eredmény, úh mindegy.
Szóval az eredmény listening kapcsán tényleg sokkal rosszabb lett, mint legutóbb (8.5 helyett 6.5). Azt mondta, h már az első hanganyag is halál szivatós volt, és vmit nem értett, amit próbált előhívni az agyából, ami persze nagy hiba, hisz addig elszalad úgy 3 válasznyi info, és ha nem kapja magát össze valaki azonnal, mit sem törődve a gap-pel, amit okozott az elgondolkodás, akkor úszhat jó sok megoldás. Na most Laca az, aki ha valamiben, a listeningben és readingben NAGYON jó. Abszolút kihallja amit kell, érti, összerakja. Most a vizsgán meg így benézte. Ez van. Reméltük, h 7-es alá nem csúszik.
A másik a writing volt, amit úgy érzett, h elcseszte, mert valahogy az esszé közben elveszett úgy 15 perc, amit nem használt ki jól, így a befejezésből egy mondat még lemaradt, nem tudtuk, h esetleges más hibákkal együtt ez menyire lesz súlyos. Nem lett annyira, mert  meglett a 7-es.
A speaking okozta neki most a legnagyobb csalódást, mert ahogy a vizsga utáni beszámolómban is írtam, kifejezetten jónak érezte, és igazából ez az egy modul volt, amit a múltkori 6.5 miatt upgrade-elni kellett. Most 6-t kapott, és sajnos nem értjük, h vajon miért.

Az IELTS kapcsán az nekem a legnagyobb bajom, h nem kap(hat)unk visszajelzést, h miért volt szar a teljesítményünk, így nagyon nehéz újrázni, hisz vannak olyan elemek, amiket irtó nehéz fejleszteni. Nem akarom magyarázni  abizonyítványt, nincs értelme, de kedves férjuram magyarul sem fossa a szót, mérnökember, ilyen a mentalitása. Ez olyan dolog, ami ronthat egy speaking teszt eredményén, viszont nehezem változtathat rajta valaki. Ezért is volna jó tudni, h miket hiányoltak.

Fentiek értelmében ismét átrendeződhet a virtuális terepasztal, amin a kirakósunk van a jövőnket illetően. újabb dobás, ami nem volt eredményes, de szerencsére nem estünk ki, csak olyan mezőre léptünk, amin az áll, hogy kimaradunk most a következő körből. Jól jött volna pedig egy szerencsekártya...

A blogokban olvasott hullámhegyek-és völgyek most nálunk is gyökeret vertek újra, már egész nyugisan telt pedig az elmúlt 2 hét...
Most majd leülünk, és amíg nem dobhatunk újra, addig átgondoljuk, hogy mi legyen. Egyre lebeg egy nagy döntési pont  szemünk előtt: AU vagy NZ legyen a célpont?
AU-ba momentán nem vagyunk elég jók. Szar érzés, de ez van. Hiába vagyunk viszonylag fiatalok, tapasztaltak, (több)diplomások, és az angol tudásunk sem 5 és 5.5 között döcög, mégsem elég:( Egy kicsit elszomorító, mert mi meg nagyon szeretnénk, de kamikázevízumokkal nem, lásd diákvízum. Számomra az kamikáze.

NZ-be meg az eddigi kutatásaink alapján már most mindennel rendelkezünk, ami kell ahhoz, h beengedjenek. Eddig erősen Bé terv volt, lehet, h újra kell gondolnunk? Igazából én vagyok  ahunyó, mert AU-ba szerettem bele, és nem vagyok egy csapongós fajta, de hülye sem, úh okos kompromisszumot kell találnunk.

Fel a fejünkkel.
már volt kis sírás, most jöhet az okos gondolatok sorbaállítása.

Esetleg munka találása AU-ban, esetleg szponzorral. Ha valaki tud ilyet, do not hesitate elmondani :DDD

paralells

Sokféle helyen, és sokat lehet olvasni arról, hogy ha kivándorol valaki, akkor milyen fázisokon megy át az idő múlásával, már ami az új környezethez való viszonyulását jellemezheti. Persze ez is lehet eltérő mind lefutásában, mind a tapasztalt "jelenségekben", de így, vagy úgy találkozik vele a (ki)vándor(ló).

Ez Bertók Zoli honlapján elég szemléletesen le van írva, és valóban, jómagam is találkoztam erre való utalásokra a blogokban. Ági végtelenül hosszú  nászút fázisa nagyon tetszett:))

Bocsánat a plagizálásért, de néhány sort a fent említett irodalomból ide is átemeltem, majd alatta kicsomagolom miért tettem:)

Mi a kultúrsokk?

A kultúrsokk általában azon érzések, aggodalmak, ill. tünetek – meglepetés, összezavarodottság, értetlenség, ellenséges érzelmek az új kultúra iránt stb. stb. – együttes leírására szolgál, amelyen minden ember átmegy, amikor egy, az addigi tapasztalataitól eltérő kulturális vagy szociális környezetbe kerül. Ez különösen jellegzetes és jellemző dolog új bevándorlók körében. Elsődlegesen az új kultúrába történő beilleszkedési ill. asszimilációs törekvések kezdeti nehézségei szülik, melyek összezavarják az új bevándorlót, mert felborítják a korábbi viszonyítási rendszerét, és megnehezítik annak felmerését hogy az új társadalomban mi a társadalmilag elfogadott ill. helyes és mi nem. Ez gyakran erős esztétikai és erkölcsi undorral párosul az új kultúra bizonyos vonásaival kapcsolatban.

Nászút fázis 

Ebben a fázisban az egyén gyakran romantikus hozzáállással közelíti meg a régi és az új kultúra közötti különbségeket és az újat csodálatos élménynek fogja fel. Lelkesedik az új ételekért, elcsábítja az eltérő életstílus ill. életritmus, az új szokások, az épületek megjelenése, 

Tárgyalási vagy ellenséges fázis

Napok vagy hetek, de többnyire hónapok elmúltával az egyén egyre nyomasztóbbnak találja az említett kulturális és társadalmi különbségeket. Ebben a fázisban az elutasítás és az elidegenedés érzései az uralkodóak. Az egyén ekkor kezd ráeszmélni arra, hogy a tapasztalt különbségek nem pusztán felszínesek hanem valódiak, mélyek. Már jól megtapasztalta, de még nem képes megérteni ill. elfogadni őket. Előző környezetében szerzett ismeretei már érvényüket vesztették, de az új környezet lényegi megértése (a miértek megválaszolása) még hiányzik. Felfogja hogy minden más, de egyelőre meg képtelen elfogadni ezeket a másságokat, mert valahogy természetellenesnek, helytelennek érzi őket.

Minden rendben vagy hozzászokási fázis

További hetek, hónapok, vagy évek multával az egyénnek sikerül beilleszkednie az új környezetbe, hozzászoknia az új kultúrához, és új rutinokat ill. viselkedési formákat kialakítania. Ettől a ponttól kezdve már nem reagál az új kultúra jellemzőire sem pozitív sem negatív irányban – egyszerűen azért mert már nem érződik új kultúrának. Az egyén ismét az alapvető szükségletekre, a megélhetésre koncentrál, csakúgy mint ahogy a régi kultúrájában tette. 

Fordított kultúrsokk fázis

Ha az egyen visszatér, akár időszakos látogatás, akár végleges visszaköltözés formájában a régi, azaz eredeti kultúrába, gyakran ugyanolyan erős de fordított kultúrsokkon megy át, mint az újba történő beilleszkedés idején. A régi szokások ill. kulturális intézmények idegennek, értelmetlennek és egyenesen idegesítőnek tűnnek, és pontosan ugyanolyan elutasító ill. elidegenedési reakciókat váltanak ki benne, mint amiket az új kultúrába történő beilleszkedés során már egyszer átélt.

Nos,  mindezt azért boncolgattam itt kicsit, mert úgy vélem, hogy ha nem is szó szerint, de az odavezető útnak is megvannak - szerintem a fentiekhez nagyon is hasonló - fázisai.

Kultúrsokkból indul(hat) a legtöbb odafordulás. Eleged lesz. Nem jó, ami van, nem elég jó, ami van, elveszted a perspektívát, nem találod a helyed. A legtöbb minden, ami történik, mind nyomós bizonyítákaivá válnak, h na tessék, ez is csak példa arra, h menni kell innen. stb.

A nászút fázisának én az nevezném ebben a fordított megközelítésben, amikor rátalálsz a vágyott országra/helyre/városra, és csak pozitív dolgokat látsz, olvasol róla. Egy csodavilágnak tűnik, nem is érted, h miért nem ott él mindenki, és a legjobb az, amikor nézed google maps-en a kinti városok utcáit, és már lélekben ott jársz. Felemelő.

Ebben a fázisban az a legjobb, amit egszer egy nagyon kedves barátom fogalmazott meg számomra a mi terveink kapcsán.

Azt mondta, h azért jó nekünk, mert nem (csak) azt tudjuk, h mit nem akarunk, hanem azt is tudjuk, hogy mit akarunk, és az visz előre minket.

Nagyon-nagyon sokszor eszembe jutott már ez a gondolat azóta, és azt kell mondjam, hogy ebben tökéletesen igaza van. Tényleg jó dolog tudni azt is, h mit akarsz.

Tárgyalási vagy ellenséges fázis akkor tapasztalható, amikor elindul a process, és bizony jönnek a nehézségek szép sorban. Időrabló körök, várakozás hegyek, csalódások, és örömök. Újratervezés:) Nem vagy abban iztos, h jól döntöttél, vagy, h sikerülhet, de tovább tolod a szekeret.

Minden rendben fázisba vélhetően akkor lép valaki, ha "egyenesben van" a vízumkérelme. Nincs még mondjuk döntés, de túl van a megpróbáltatásokon, és már "csak" idő kérdése, hogy a pecsét és az útlevél közös nevezőre kerüljenek.

Ebben az elméletben fordított kultúrsokk:)

dr én

elméleti pszihoizé

:)))

retro ad-s

Bocs, h az előző bejegyzésem és ez sem afféle klasszikus informatív tartalommal bír, de bizonyos értelemben ezek is adnak infot. Az előző képekben, ez meg megint máshogyan.

Találtam néhány ausztrál TV commercial-t, vagyis rájuk kerestem a youtube-on. Marketinges volnék vala, bár én nem a kommunikációval foglalkozom (gyes miatt most suspended ez a tevékenység), de a téma érdekel), hanem  product managementtel. Ez azt jelenti, hogy amit a reklámban mutattak, azt sokszor én csináltam - természetesen csak a saját iparágam saját szolgáltatóján belül:)-, ahogyan azt láttatta a reklám, azt nem én követtem el. Plasztikusan ez olyami folyamat volt, hogy ment hosszú hónapokig a termék kialakítása, aztán megszületett, és a reklám az a része volt, amikor felöltöztették az újszülöttet:)

Nos a fentiek apropóján kalauzoltam el magam az auztrál tv ad-ek köré.
Lehidaltam azon, h Snickers hirdetésre bukkantam 1986-ból!!!
Hol tartott Magyarországon a TV reklám akkoriban, és ki a fene hallott a Snickers-ről?

have a break, have a Kit Kat 1978

a musical journey inspired by Australia

So lovely videos...

Enjoy the atmosphere and the music!

...és NZ?

A néhány napja végzett review-t kiegészítettük a hétvégén.

Nem, nem kezdünk el csapongani, és az aktuális napi állapot, vagy egy blogbejegyzés, vagy email, vagy hasonlók alapján erre vagy arra fordítani a vitorlát, ilyesmiről szó sincs.

Annyi történt, hogy a korábban leírt lehetőségeket egy újabbal kiegészítettük, vagyis Új Zéland felé is vetünk egy pillantást elméleti síkon.

Nagyon furcsa dolgokat hoz ki az emberből egy ilyen elhatározás.

Sosem tartottam magam tervezgetős típusnak, vagyis a szónak nem abban az értelmében, ami most történik velünk. A munkám is olyan, h nincs értelme nagyon hosszú időre tervezgetni, persze vannak forecast-ok, meg project planning, meg review-k meg hasonlók...muhaha, sokszor csak azért, h legyen mit újradokumentálni, ha változik valami,. és változik. Ha más nem, akkor a felelős, a szervezet, vagy a roadmap. Szóval nap elején szeretem tudni, h ma mit is fogok csinálni, vagy még pár nap távlatában, de minden, ami ennél messzebbre mutatott, azzal nem nagyon fárasztottam az agyam. Ez most a gyerekkel itthon is működik:)

Au kapcsán azonban ez nem így van. Egy apró elem képbe jön, és iszonyat mennyiségű dolgot kell átpörgetni az agyunkon, h annak akkor mi lehet/lesz a következménye. Komoly folyamatábrákat rajzolhatnánk hozzá:)) sok-sok elágazással... Ez nem olyan terv, amit nem rág meg jól valaki, és nem gyűjti be hozzá a lehetségesen fellelhető legtöbb infot, bele nem számolva számos olyan faktort is, ami egész egyszerűen nem kalkulálható előre.

Megmondom őszintén, h nincs különösebb bajom NZ-vel, de az a furcsa rajongva-vonzódás sem alakult ki. Persze nagyon nem is volt még rá idő:), és továbbra is AU az elsődleges cél, csak megnézzük magunknak ezt a lehetőséget is, és az eddigiek alapján hajszálnyival egyszerűbbnek tűnik. Számunkra legalábbis. Persze itt is hosszas procedúra van, és sok szempontból eltér az ausztráltól, de rövidebbnek tűnik. Ez nem tény, csak a szerzett infok alapján kalkulált dolog.

Nyilván ez fontos előny is lehet, éveket nagyon nem szeretnénk már itthon tölteni, és csak telik az idő.

Hétvégén ellopták a teraszunkról a bicajomat. Nem volt extrém érték, de úgy 150ezerért vettük 5 éve, és én nagyon szerettem. Persze most, h már nincs igenis sok veszett...:((( A rendőrök, akik helyszíneltek, bár normálisan álltak a dologhoz, megjegyezték azért, h na igen, nem jó ilyesmit az udvaron tartani. Mintha az mondjuk nem magánterület volna...Este behozom majd a nappaliba a grillsütőt, a kerti bútort is, nehogy most meg azt pakolják ki a kerítésen át. Szomorú tény, h ez megtörtént, mert ahol lakunk, full kertvárosi rész, és nagyon nyugodt, biztonságos helynek számított. 10 éve élünk itt, semmi ilyen gond nem volt. Itt tartunk most, h a szükség kimozdította ide is az ilyesféle elemeket? Nagyon nem örülök, és amiért ebbe  ablogba leírtam mindezt, annak csak az az oka, h a második gondolatom egyből az volt, h na mégegy ok, amiért nagyon mennénk a másik féltekére....

Újabb IELTS forduló

Tegnap volt Lacának az újabb IELTS tesztje. Nem volt túl feldobva, amikor délben hívott, az írásbeli részek után. A múltkor azokat nagyon könnyen vette, most nem így érzett, és ez frusztrálta.
A szóbeli rész után viszont határozottan pozitívabb volt a beszámolója. Most egy sokkal kedvesebb vizsgáztatót kapott, akivel kedélyes beszélgetésnek tűnt a speaking.

Most nem boncolgatom, h hol milyen feladatok voltak, hisz nem én voltam a vizsgán, majd az eredményről beszámolok szűk két hét múlva. Reméljük, hogy meglesz, amit szeretnénk, szoríts kedves olvasó, Te is! :o ))

review

Tegnap este újra sorba vettük a lehetőségeinket, a realiitásokkal erősen átszőve. A nagyot álmodás így is igaz marad az egész elképzelésre, de a földtől csak nagyon kis mértékben rugaszkodhatunk el, h ne részegítsen nagyon meg a látvány:)
Apropó látvány, és, h miért is került sor review-ra....
Ági az oka mindennek... (:o))
Ági, aki a Go for it bloggere, és aki a családjával a melbourne-i életükről is olyan jól és jókat írt, de képes volt űberelni mindezt. Időközben átköltöztek Perth-be, és tegnapvolt szerencsém az albumában megnézni pár(száz) fotót a városról, a helyről, ahol élnek, egyáltalán az egész hangulatáról. Elképedtem. Leesett az állam. Fantasztikusan és valószínűleg felfoghatatlanul szép az a hely! Mit ne mondjak, beleszerettem azonnal...Ezért is pillantottunk rá arra, h vajh' az eddig méltatlanul mellőzött WA akarhat e minket. Sajnos nem:( Úgy tűnik, h induló helynek nem nagyon tervezhetünk oda érkezést, hacsak valamelyik cég meg nem szponzorál, vagy munkát ajánl, amire lássuk be hangyányi az esély. Ha már górcső alá vettük Western Australia-t, végignéztük alaposan az összes állam occupation list-jét, amit támogatnak, és igazából kettő maradt fenn a rostán, vagy kettő és fél, akik Laca szakmájára fókuszálnak. Ez SA, ugye ez volt az eddigi fő célterület, Victoria -Melbourne, ami nagyon kezdráerősíteni, és a Capital Territory, ami worst case-nek listán maradhat.
Nos ez a shortlist-ünk.
Igazából az épp a héten soron következő IELTS vizsga eredménye fogja valszeg felállítani az aktuálisan értelmezhető prioritási listánkat. Hogy miért?
Ha meglesz a full 7-es eredmény -és ez a cél, ez volna a legjobb scenario-, akkor a legtágabbak a lehetőségek, de maradva a fenti államok berkein belül. Jelen állapotban mi csak azokban rúghatunk labdába..Szal ha each band score 7 Akkor jár a nyeltudásért a plusz 10 pont, és valszeg Victoria felé vesszük az irányt a munkalehetőségek miatt.

Ha nem volna meg a full 7-es, akkor SA marad, mert Adelaide is beletartozik abba a kategóriába, h ha őket választod, plusz pontot adnak (épp 10-et, mint a nyelvtudás említett szintjéért), cserébe van pár kitétel, ami azért nem extrém elvárás. Ez is egy járható út, ebben picit erősebben lehet jelen a munkakeresés, vagy inkább találás:) nehézsége, de ez mind-mind csak az eddig magunkba szívott infok alapján kalkulált dolog, úh efyáltalán nem biztos, h így vna. (Munka kapcsán jelenleg az aktuális végzettségnek/pozinak megfelelő, vagy ahhoz hasonlóról beszélek. Természetesen ez nem jelenti azt, h minden mást kizárnánk, ha valaki mondjuk megkínálna eggyel, sőt. Ezért képlékeny a dolog, egy massza.
ausmassa.)

CT-val egyelőre nem nagyon foglalkoztunk, az csak talonban ott maradt, h tudjunk róla, ha nagyon szorítana a másik kettőben valami...

Ezért lesz az, h VIC kapcsán is mutatok majd  érdeklődést, nem csapongok, vagy nem az aznap látott képek alapján forgatgatom a kormánykereket, sajnos (vagy nem?), a realitás is fűszerezi a levegőt. Sebaj, ettől lesz szép ez az egész.

Javaslatok, állásajánlatok very welcome:)))