2012. május 10., csütörtök

day after day

Sokszor írtam már arról a vízumügyintézés során, hogy milyen megterhelő a várakozás, és itt nem a három és fél hetes utolsó etapunkra gondolok, hanem az azt megelőző egy évben zajlott különböző lépésekhez köthető várakozásokra.
Várás és várás között is vannak különbségek, ezt most megtapasztalhatjuk.
Sajátos ez az élethelyzet, amiben vagyunk most. Állunk az ekhós szekér előtt, mint a bekötött, az útra majd' teljesen felszerszámozott lovak, csak arra várunk, h indulhassunk már végre...
Pedig épp a minap beszélgettünk arról, h nagyon nem ér véget a várakozások sora azzal, ha végre továbbléphetünk majd a következő mezőre. Akkor majd várjuk az indulást, a megérkezést, azt, h találjunk házat, autót, munkát, kapcsolatokat, és várjuk az első utazásokat, az első hazautazást, majd a PR visat, és esetleg az állampolgárságot, és ezek csak nagy, szabadszemmel is jól látható várakozások. Ezt kézenfogva kíséri majd ezer más apróság, ami akár a családi életünkön belül, akár a hétköznapok szövevényes útján csapódik mellénk. Talán erről szól az egész élet?
Tulajdonképpen az is lehet, h igen. Tudjátok mi a bizarrul borzongatóan jó mégis ebben? Hogy ha van mire várni.

Emlékszem, mikor iskolásként osztálykirándulásokra mentünk, egy-egy napok voltak, de előző este alig bartam aludni, úgy vártam. Az úttörőtáborokat (igen, én még voltam ott is, és bevallom, nagyon szerettem. Zánkán egyszer 3 hetet lehettem, és iskolaidőben, délelőtt tanultunk, utána meg minden más játék-móka-kacagás volt), szal a táborokat is mindig nagyon vártam. És ha belegondolok, megmaradt az énem ezen valója, mert a nyaralásokban is az egyik kedvenvcem az az időszak, amikor már majdnem indulunk. Mert akkor még hátra van az EGÉSZ...:))
Így aztán ezek a gyorsban bevillantott apróbb, vagy nagyobb történések is szépen célokká növik majd ki magukat, és lesz miért örülni, ha borús is a kedvünk.

A várakozós játszma aktuális fordulója ugye a ház körül forog. Vannak történések, szinte néhány naponta felbukkan valaki új, vagy a korábbi látogatók kapcsán jön újabb hír, h na még 1-2-t megnéznek, de tartsuk már, ha nem gond, mert ezt még mindig nagyon szeretik, vagy a legutóbbi eset, akik megvennék, de lehet, h csak két részletben tudnának fizetni. Szóval sok az érdeklődő, de eddig a jött-látott-győzött (vitte) még nem került elő. Aggodalomra nincs okunk, úgy tűnik, csak ez a várakozás...

Persze mindeközben csodás tavasz-nyárszerű időjárás van, és életemben nem kertészkedtem még ennyit mint mostanság. Egyrészt Beni imád kint lenni, és főleg utánozni engem. Szedi a növényeket (na jó, nála még néha a virágok is áldozatul esnek - collateral damage :)), viszi a zöldhulladékos zsákba, gereblyéz, kapirgál, persze mindig az általam használt szerszámokat preferálva, nem a műanyag gyerekméretű hasonmásokat:) Magunk miatt is szebb így, és hátha valakit épp ez fog majd meg, ha meglátja a kertet:)

5 megjegyzés:

  1. A várakozásról én is tudnék mesélni. Már két éve, hogy eldöntöttük megyünk Ausztráliába. Azóta várjuk, hogy utazhassunk, ami nem kevés tényezőn múlik, pedig mi "csak" a tanulóvízumosok táborát fogjuk erősíteni. Most nem részletezem mik ezek, de egy biztos: a pénz ebben a vízumkategóriában első számú tényező.

    DE!!!! talán most van az a pillanat, hogy karnyújtásnyira lettünk célunktól, és ha minden jól megy ősszel útra kelünk, és akkor elindítom saját blogomat is. :-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. látatlanul is hajrá Gigi! :)
      én még itt topogok, mi a szakmaelismertetésre várunk még "csak", remélem, nekünk is úgy felgyorsul majd, mind Nektek. A felgyorsul relatív, augusztusban lesz 2 éve, hogy elindultunk az úton... aztán még a sarkon sem vagyunk ;))

      Törlés
    2. Valahogy eljön az a pillanat mindenkinél, amikortól felpörögnek a dolgok, úh judit, ne aggódj, skills assessment után pörgés lesz! IELTS már úgyis done, úh hidd el, fogod még pörgősnek érezni a történéseket! kis várakozásokkal...ugye:))

      Törlés
  2. Én is voltam Zánkán 3 hetet, de szép is volt... Olyan élénken élnek bennem egyes képek róla, hogy olyan mintha tegnap lett volna, pedig több mint 25 éve volt.

    Gigi, ti melyik városba készültök? (bocsika, hogy itt kérdezem, de itt jött elő a téma)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ezzel pont így vagyok én is. Voltam vagy 12 éves, de vannak olyan képek, amíg mai napig tisztán élnek bennem. A bejegyzés fotója Csillebércen készült a kisvasútról csináltam máj 1-jén:) Még fent van ez a kép a másik nagy "ex-úttörőkomplexum" épületén:)

      Törlés