IELTStémában annyi történt, hogy confirmed státuszú lett a jelentkezésem, úh mostmár nincs visszaút... Izgalmasabb a készülés, és persze egyre hülyébbnek is érzem magam. Ráadásul az elmúlt egy hétben elég lazára vettem a tanulást is. Először is itt volt nálunk a keresztlányunk és a tesóm pár napot, aztán mi mentünk haza vidékre pár napra, úgyhogy Beninek is mozgalmasabb napjai voltak. Lillával jól eljátszottak, aki ugyan már majdnem 5 éves, de édesek együtt nagyon:)
Ami a címet illeti új projektbe fogtunk. Ha a munkámból veszek példát, akkor miniprojekt indult, mert a legnagyobb természetesen az AU.
Az a helyzet, h Beni elég nagy már ahhoz, hogy lehessen vele bőven házon kívüli aktivitásokba is fogni, de ez autó nélkül elég problémás, és nehézkes. Sajnos a bkv-t el is felejthetjük, mert az abszolút alkalmatlan arra, h babakocsival egyedül nekivágjak bármilyen távolságnak is. Azt meg nem akarom, h az emberek segítőkészségén múljon, h fel tudok e jutni a buszra, v sem. A metróig el sem tudnám tolni a babakocsit, mert egy csomó lépcsőn kell fel-le vinni, szval impossible. A céges autóm ugye gyes alatt nem jár, ez tök érthető, és eddig úgy gondoltuk, h ha valóban beindul minden, akkor sem extra pénz erre, sem értelme egy, másfél évre. A hétköznapok meghazudtolták mindezt, mert nagyon hiányzik egy járgány. Így aztán osztottunk-szoroztunk, és kijött egy összeg, amit most autóra fordíthatunk. Nem túl sok, de vannak ezért már egész jó állapotú autók is. Mellesleg erről tudnék külön írni, hogy a kereslet-kínálat árszintje hogyan alakul, és közgazdaságilag mi az ára valaminek, meg a kapzsi dealer szerint...(remélem nem olvassa ezt majd a tegnapi "salesman", mert még megvár valahol egy sötét utcában:))
Szal jött az ötlet, h nézzünk autót. Apa javasolt pár paramétert, pl automata váltósat szeretne nekem, mert szerinte az sokkal jobb volna, amikor a gyerekkel együtt megyünk. Biztosan így van, nem tudok mit mondani, mert sosem vezettem olyat. Ráadásul manuálisat sem sokáig, mert viszonylag friss a jogsim, alig 2 éves:) Na igen, ez a projekt viszonylag későn indult nálam...
Használtautóponthu felüt, paraméterek beír, autók listázása...találtunk egy helyet, ahol volt 2 érdekesnek tűnő autó, viszonylag jó áron. A keretünkbe max 800.000huf fér, de az az abszolút plafon. Találtunk egy Subaru Imprezát, ami nálunk totális favorit. Igaz, h nem sportkocsira van szükségem, de ez nem sti volt, nem is turbós, pusztán "csak" 2000-es motorral, viszont automata, kombi, és jó állapotúnak tűnt, ára is ok volt, még a kora is elment. Autókereskedésbe el, kint harmincsok fok. Megérkezünk, salesman ül a bódéjában, nemigen mozdul. Szóltunk neki, h megnéznénk a subarut, erre résnyire nyitja a bódé ajtaját, és annyit mond, h nézzük meg, nyitva van az ajtaja...hoppá. igazi értékesítő, szinte ugrott, h kedvünkbe járjon. nooooooooooooot!
Nagy kényszeredetten aztán csak odamászott, ahogy nézegettük az autót, külsejéről (az emberünkéről) csak sztereotípiákban tudnék mesélni. Kopasz, fuksz, ruházat, stb...
Laca nézegeti az autót, ami külsőre tényleg nem volt gáz, de aztán felnyitottuk a motorház tetejét. Hoppácska, törött volt az eleje, amit nem sikerült megcsinálni, csak nagyjából tákolni. Az, h hátul olyan lyuk volt, h darazsak költöztek bele? Istenem, "filléres" javítások, ahogy eladó úr fogalmazott. Nem az a baj, törött volt, bár ezt sokáig tagadta, hanem, h nem volt megcsinálva utána. Persze eljöttünk, de elég szomorú tény, h nagyon résen kell lenni, mert a szart akarják odaadni sokszoros áron. ma újabb kiszemelt autót nézünk meg, majd beszámolok:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése