Áramoljon az energia!

Amikor itt a blogon is hangot adtam a házeladásból fakadó nehézségeinknek, illetve a lelki nehézségeknek,  másnap- pénteken - kaptam egy nagyon kedves telefonhívást. Walaby-nak hála érte, mert ugyan ők is kapnak abból a küzdelemből rendesen, amiken a kijutáshoz át kell verekedjük magunkat, mégis volt jópár olyan mondata, ami segített kicsit újra odarakni agyagtestemet a korongra, és lábbal gondosan hajtva újraformázni magam. Visszatért a rám sokkal jellemzőbb optimizmusom.
Aznap hívott délután az egyik ügynök, h szombaton hozna valakit, ha nem gond. Naná, h nem az, hozza csak. Időpont vonatkozásában egy sávot adott meg, de ígérte, h visszaszól, ha pontosított az ügyféllel. Ok, no problem.
Aztán nem hív, nem hív, majd este csörgött, h nem éri el az ügyfelet sajnos, úh ha szombaton 10h-ig nem küldene sms-t, akkor mégsem jönnek. Nem küldött sms-t, úh ment minden a maga útján szombaton. Sétáltunk egyet, aztán csináltam egy könnyű meggylevest, meg tonhalas tortillát (na, ez valami isteni, akit érdekel átküldöm a receptjét:)), és elhatároztuk, h ebéd után lemegyünk a Velencei-tóra.
Fél 12 körül megállt egy autó előttünk, Laca nézte, h kik lehetnek, sokszor parkolnak úgy a túloldalon, h aztán innen indulna sétálni, de ezek indultak a kapu felé.
Kiderült, h az a család volt, akiket hozott vna az ügynök, de ők a hirdetéseinket netről kinyomtatva maguk is rátaláltak  a házra, és úgy döntöttek, h kihagyják a közvetítőt, remélve, h így árban is jobban járnak. Körbenéztek, kérdezősködtek, tetszett nekik, számunkat felírták, elmentek.

Az első olyan látogatók voltak, akikre nem tudtam rákészülni sem lelkileg, sem tip-top nem volt a ház. Euz nem jelenti azt, h kupiban élnénk, csak nem volt tökéletes rend. Konyhában ebéd előkészületei, stb.

Közben Ágitól is jó adag pozitív energiát kaptam az éteren át:))

S lőn, ma hívta Lacát a családfő, h este eljönne újra.
Ezért írom most mindezt, mert az első visszatérőnk, és nagyon izgulunk.
Tudom, h nem én vagyok az egyetlen, aki ezt kéri, de Maryettáéknál működött, úgyhogy pls ujjakat csuriba, és szorítsatok nekünk! :))))

relocation fee info

Megkaptuk a Crown-tól az árajánlatot a szállításra.
Mi 3 és 5 köbméterre kértük, meglátjuk, h majd melyik lesz elegendő, de a konkrét költségek kalkulálásához már jó kiindulópont. Ezért is teszem közzé, h akit érdekel/érint, náluk jelenleg ez a tarifa.

Számunkra fontos szempont, h door-to-door szolgáltatást kapjunk, nemigen szeretnénk raklapok után szaladgálni, vámoltatni, stb. Ezt csinálják azok, akik értenek hozzá, nem beszélve arról, h ők kijönnek, és csomagolnak is. Ha törékeny, akkor annak megfelelően, ha bútor, annak, szóval valszeg hatalmas terhet vesznek le majd a vállunkról.

Budapest - Adelaide viszonylatban
3 köbméter 1.350 Eur
5 köbméter 1.890 Eur
+ biztosítás jön még rá. 

Mi kb ezzel kalkuláltunk már, úh in-line azzal, bár valszeg a 3 köbös jön ki olyan 500.000 huf-ra a végén.

home sweet home

Külföldre távozás kapcsán egyik fő kérdéskör az ingatlan(ok) eladása, vagy el nem adása körül forog az érintettek írásaiban, véleménnynyilvánításaik során.

Jól látható, h a dolog nem olyan egyszerű, és jól körvonalazható két tábor:

- a ne add el a házad

- és az add el a házad lájkolók :)

Nyilván a kérdés nem triviális semmilyen szempontból. Eléggé egyértelmű az is, hogy sok esetben nem is kérdés a kérdés. Ahhoz, h mozdulni tudjon egy család, egyáltalán nem lehetetlen, hogy a ház árát kell beletenni.(Nem biztos, h ördögtől való ez, sokan csinálták, és boldogan élnek down under). Magyarországon élünk, az adókat is adók sújtják, a megtakarítások bérből és fizetésből jó ha arra elegendőek, amit a vízumig való jutáshoz csengetni kell, főleg ha ügynökkel csinálja valaki, aki nélkül azonban aligha érdemes.

Szóval, mindkét tábor felvetései tök jogosak szoktak lenni, és önmagukban elfogadható érvek, csak néha ezer más dologtól is függ az a bizonyos döntés...

A "ne tedd" tábor legtöbbször azzal indokolja, h nem szabad felégetni mindent, ha nem jön össze, legyen hová visszatérni. Jogos, értjük is, csak az előbb írtak miatt nem biztos, h kivitelezhető. Sajnos. Mindenesetre megfontolandó lehet ez is.

Mi valahogy mindvégig úgy gondoltuk, h eladjuk a házat, ha odakerül a dolog. Itt tartunk ugye éppen. Elmondom, h miért van így, aztán bátran véleményezzetek, vagy aki épp a döntés előtt áll, tud párhuzamok mentén gondolkodni.

Anyagi szempontból nézve nem égető az eladás, kb 25%-át kéne most pénzzé tennünk, és részünkről már oké az indulás, és a kintlét pár havi biztosítása a meglévő tartalékok mellé csapva.

DE

- Úgy hisszük, hogy az az ingatlan, aminek nincs gazdája, rohamosan elkezd amortizálódni. Legyen az amiatt, mert albérlők lakják, akik vagy gondoskodnak róla, vagy csak 4 fal számukra, amiért fizetnek, és ez feljogosítja őket számos dologra. (így hiszik). Másrészt tudva, h a tulaj AU-ban él, sajnos erős a realistása annak, h pont magasról fog tojni a féltve gondoskodott házunkra a lakója. Szomorú, de ezt kell feltételeznem. Még szomorúbb, h élő példa is van rá, nem egy.

- Ha üresen hagyjuk állni , az sem sokkal jobb, mert ugyan az állaga kevésbé tempósan, de romlik, illetve folyamatosan szállít feladatokat, amire figyelni kell. Számlák, kéményseprők, gázóra leolvasó, hasonlók.

Ergo, valaki számára plusz feladatokat ->terhet jelent. Kit bízhat meg ilyesmivel az ember? Őszinte legyek? Szerintem senkit. Én a családra sem bíznám, és nem a bizalom hiánya miatt, hanem mert Szabolcs megyében élnek, onnan képtelenek lennének menedzselni, még akkor is, ha az ellenkezőjét mondanák. Tudom, h egy idő után nyűg, extra teher volna, és folyamatos aggódás azon, h jajj, csak be ne törjenek, vagy tudomisén...

Amikor a tesómék nyaralni mennek, és anyukámék "őrzik" a házat, vagyis enni adnak a kutyának/cicának, megöntözik a növényeket, stb, már az is extra teher nekik a végére. Nehogy akkor történjen valami, ugye...No meg a jól megszokott napirendjükbe be kell illeszteni egy extra bicajozást, ami nem nagy valami, de mégis terhes egy idő után. Apró hasonlat, mégis azt gondolom, h nagyon nehéz volna olyan szituációt találnom, ami eltérítene ettől az álláspontomtól, h nem szabad valakire bízni a házat. Nálunk kert is van, azt gondozni kell, sorolhatnám.

Nem beszélve arról, h  ha évente egyszer (jó esetben ilyen gyakran) haza is jutunk majd, szerintem szomorúbb lennék attól, h úgy látom a házunkat, ami történhet vele annyi idő alatt. Mi is sok pénzt beletettünk, csinosítgattuk folyamatosan, de lélekben már elengedtük :)

Szóval osztom azok álláspontját, akik azt mondják, h ne hagyjunk elvarratlan szálakat itthon. Szerintem is így redukálható azon dolgok száma, amin aggódik/agyal/prög az ember. Egy új élet alapjainak lerakása során úgyis van épp elég olyan dolog, amivel az adrenalin az egekben pöröghet, már ha erre volna igény :)

Az árát meg nem kell eltapsolni, ha nem muszáj (ezt ki-ki maga tudja/érzi), szval, ha balul ütne ki valami, maradhat menekülőútnak némi tartalék.

thanks köszi спасибо

Az előző bejegyzésemet valószínűleg azért (is) írtam, mert önző vagyok. Eljött egy pont, aminél úgy tűnt, hogy elfogytunk kicsit....
Aztán a tinédzserkorom Ifjúsági Magazinjának hasábjain is jól bevált módon lelki frusztrációimnak hangot adtam, és lőn, segített. A virtuális levesládában landolt a kétségek szava, és jöttek szépen a hátba veregetések. Ismeretlenismerősöktől, akiknek örök hála érte. Önmagában már az is segített, h írtam róla, de igazából azok a kommentek is, amiket a témához fűztetek. Tárgyilagosan nézve ugyanott tartunk, de a szemléletmódomban próbálok/tam változtatni, és mindannyiótok szavaiból beépíteni azt, ami továbblendít :)
- tudom, h már az is nagy mázli, h egyáltalán megvan a vízum
- van B terv, akkor is, ha az rögösebb úton visz, legalábbis annak hisszük
- mindenki megszenvedi valahogy ezt az egész tortúrát, ki így, ki úgy. Ez is a folyamat része
- tényleg élvezhetjük itthon a nyarat, amíg tudjuk, ha már itthon vagyunk. Nézhetjük innen is, ez igaz, Szandra! :)
- lehet, h akkor jön a megoldás (vagy annak vélt bmi), amikor legkevésbé számítunk rá - köszi Judit :))

A nemdohányzás projekt pilot szakaszában suspended minősítést kapott. Ez van.
A 4. napon Laca úgy érezte, h az időzítés nagyon nem alkalmas erre, és egyelőre nem tudta tovább csinálni. Most annyi marad a dologból, h próbálja legalább felére csökkenteni a napi betevőt...az is valami. Hozzátartozik a dologhoz, h a már említett helyzeten túl 2 hét múlva CISCO vizsgára is megy, hogy a tudását minél több papírral is igazolni tudja majd AU-ban. Ez is ennek része, ez is hergeli a feszültségét, és nála a cigi sosem a 'kávét anélkül sosem"- faktor volt, sokkal inkább az elfojtott indulatok "belső rendezése", ami a munkájában évekig kísérte...
Volt már egy sikeres leszokása, akkor egyik napról a másikra. 1 , vagy másfél év szünet volt, szóval képes rá. Ugyan visszatért a mumus, de AU van akkora változás, h azért menni fog újra.

kínlódás a köbön

Eléggé mélyponton vagyunk éppen, emiatt írni sem nagyon van kedvem. Nehezen viselem azokat a helyzeteket, amikor nem a kezemben van az irányítás, vagy nem tudok döntésekkel előmozgatni valamit.
na, most ilyenben csücsülök.
Nem titok, h a házeladás okozza ezt a helyzetet. Kezünkben a vízum, mehetnénk, de mégsem tudunk mozdulni. Jókora béklyó ez testnek és léleknek egyaránt. Persze mindösszesen 2 hónapja áruljuk, ami azért e tekintetben nem olyan nagy idő, és ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor eredetileg is őszi kiutazás volt a fejünkben, szóval ehhez a verzióhoz képest még in-line a helyzetünk.
De az is biztos, h kutya nehéz így megélni a hétköznapokat.
Jár az agyunk, kalkulálgatunk, számos business case pihen a gépeken árfolyamokkal és lehetséges tőkével szintezve keresztbe-kasul.(szép népiesen).

Ahogy kalkulálgattunk, két fő csapásirány van most előttünk:
a) maradunk az eredeti tervnél, megvárjuk, míg a házat eladjuk, és jelentős tartalékokkal vágunk útnak, ill ennek révén nem kintről (vagy hazautazva) kell a ház dolgait intézni. Nyilván minden szempontból ez volna a legideálisabb.
b) eladjuk az autókat (és még pár erre érdemes holmit), az árukat hozzácsapjuk a megtakarításunkhoz (ami nyilván sokat kopott a vízummal kapcsolatos költések kapcsán. Erről tételesen írtam is korábban), és így jelentősen visszafogottabb munícióval kelünk útra. Ez nyugtalanítóbb volna, mert feltételez viszonylag korán szerzett (bármilyen) munkát, olcsóbb kocsi, stb. Nem mission impossible, de én nyugodtabb volnék az eredeti verzió esetén.
aa)Vagy a) pont kiegészítéseként az is opció, h valami durván alacsony árat teszünk ki a piacra, és hátha amiatt csap le rá valaki, bár megjegyzem, az árral most sincs baja senkinek. (a házeladással kapcsolatosan írok majd külön post-ot).

Jelen bizonytalan állapotok ellenére tegnep elkezdtük izzítani az IOM / Crown vonalat. Árajánlatok szintjén legalább, aztán az időpontot pontosítjuk. Ősszel menni kell(ene), ha kibírjuk addig :))

Mindeközben - a mazohizmusunknak is teret engedve - Laca éppen most hagyja abba a dohányzást . Hétfő dél óta tart a kiképzés mindannyiunk, de leginkább az ő számára. Fogalmam sincs mit élhet át, mert sosem dohányoztam, de iszonyúan szenved szegény...:((
Egy biorezonancia-kezelés előzte meg a dolgot, akupunktúrás pontokon keresztül érték (volna) el, h ne legyenek a leszokásnak erős tünetei. Hát vannak...(persze ki tudja enélkül mit érezne?)
Elszánta magát, reméljük kitart. Én bízom Benne, az egészsége miatt.fontos lépés volna. Sosem az anyagi oldala aggasztott (persze AU-ban az még durvább volna).

Jöhet az erő odaátról :))

Ugyanakkor meg egészségesek vagyunk, és az élet szép, mit kesergek én itt?
Másrészt meg amíg ezek a b@rom dilettáns k...gök (bocs, ez kikívánkozott) vannak a gazdaság élén, minek is maradnánk egy percet is?
http://tenytar.blog.hu/2012/06/14/harom_uj_ado_mar_be_is_bukott

borrowed

A múzsám magamra hagyott mostanság, kicsit elhallgattam. Amiről írni tudnék, az az emberek viselkedése ház(tűz)nézőben :) Ebből van tapasztalat, de egyelőre nem tartok ott, h ide leírjam, erősen offtopic, mégha érdekes szociológiai tanulmány is volna.

Mostanság ha időm engedi elolvasom a Határátkelő blogján az írásokat.
Sok (számomra) gyenge történettel találkoztam már. Mitől voltak azok? Nemigen "tanultam" belőlük semmit. Üres szavakként suhantak át az agyamon. Vannak azonban tartalmasabb írások is, amik mindegy, h milyen országban élők tollából születtek, az együttgondolkodás magja ott van bennük. Tanulságosak, szerethetők, vagy döbbenetesek, netán viccesek. A minap mindezeket együtt adta egy történet. Tudom, h többen olvastátok, de talán nem mindenki. Az én aktuálisan semmitmondó szavaim helyett most kölcsönvettem ezt, olvassátok:
http://hataratkelo.postr.hu/osszecsomagoltuk-az-eletunket

where is the summer?

Az még oké, hogy már akár Adelaide-ben lehetnénk. Elméletileg.
Az is rendben van, hogy akkor a tél (hihi, na jó, nevezzük annak) kezdetét tapasztalhatnánk meg odalent.
Na de könyörgöm, azt senki sem kérte, hogy akkor is 15 fok legyen június másodikán, ha még Budapesten leszünk!
Elbeszett a nyár.
Jött helyette valami borús, zavarodottan esős-szeles-viharos és néha napos késő tavasz/nyár, ami mindenre jó, csak épp tervezni nem lehet vele semmit. Állítólag Melbourne ilyen...Elindultunk ma is dzseki+pulcsi+ sapi, és a séta alatt folyamatosan vettük le az extrákat.
Adelaide-ben gyakorlatilag ugyanennyi fokot mutat a hőmérő késő este is. Tél elején.
Szóval csak jelzem, még itthon vagyunk, legyen nyár!


télen-nyáron :))