all in all 2011

Úgy gondolom, hogy ezt a posztot még rászánom a tavalyi évre, aztán good bye 2011 (vagy ahogy nagy csalódással egy angliában élő család könyvében olvastam good by, ami ha csak elírás, vagy nyomtatási hiba is, akkor is gááááz, és nem bírtam szó nélkül hagyni...), szal a visszatekintések nem az én műfajom, nézzünk előre. Annyit persze engedek magamnak, ami okosabbá tehet a múlt hibáin okulva, de nem vagyok a múlton kesergő fajta. Talán ezért is áll arra a szekerünk rúdja, amerre, mert kilógunk ezzel (is) a magyar mentalitásból.

2011 volt életünkben az első olyan év, amikor az első pillanatától az utolsóig 3 fős családként éltük mindennapjainkat, és végig "kívül volt" a gyerkőc, azaz out of mom:) Ez nagy kihívás volt sok szempontból, de szavakkal nehezen leírható érzés is, sőt, sokkal inkább az. Azt már sokszor, és sok helyen mondtam, írtam, h én a gyerekről - és ez alatt értek mindent, ami a szülővé válással, szülőként létezéssel kapcsolatos -, szinte csak sztereotípiákban tudok beszélni. A legcsodásabb dolog, ami történhetett velünk az ő érkezésével, de hazudnék, ha azt állítanám, h azóta csak rózsaszínű (vagy világoskék:) buborékokban röpködünk a föld felett. 

Engem sok szempontból kellett "átalakítania", mert pl türelmet kell tanulnom 2011-ben. Az is igaz, hogy most váltam igazi háziasszonnyá. Főzök, és szeretek főzni, átértékeltem ezt a vonalat, mert korábban a ronahós multi-kultiban szocializálódott életemben ez nagyon időpazarló és haszontalan dolognak tűnt. Na persze, inkább összedobtam egy business case-t, vagy mentem két kört valamelyik plázában, hogy munka után tisztuljon az agyam. Ott. Tiszta hülye voltam? Az! 

Mindezek mellett azt hiszem, hogy a személyiségem kicsit háttérben éli mindennapjait, egyelőre a balance még nem alakult ki, talán nem is fog egyhamar. Nyilván a gyerek körüli dolgok kapják a legnagyobb hangsúlyt, de így van ez jól.

A másik nagy eseménye a tavalyi évnek természetesen Ausztráliához kapcsolható, és ez sokkal inkább eseménysorozat, vagy nem is tudom minek lehetne nevezni, hogy leginkább helytálló legyen. 

Először csak beköltözött a gondolatainkba, 

aztán erősen munkálkodni kezdett ott,

átrendezte a prioritásokat,

és cselekvésre ösztözött.

Úgy áprilistól eléggé fókuszáltan készülünk arra, amiről ez a blog is szól. 

Nyelvtanulással, skills assessment-tel, ügynökszerződéssel, immi.gov.au bújásával, AU számunkra potenciális helyeinek alapos tanulmányozásával, újabb skills assessment-tel, IELTS vizsgákkal, regisztrációkkal head hunter oldalakon, sokféle, a változásokra reagáló scenario-k felállításával és még egy skills assessment-tel. A bérelhető lakások képeinek nézegetésével, gondosan ügyelve arra, hogy a nyálunk csak kicsit csorogjon, és a realitások talaján tudjunk azért maradni.

Volt ebben a szerelemben nagy fellángolás nem egy, és néhány pofon is a lelkünknek, hogy eddze azt. Kitartunk.

Belénk égett már a vágy

hajt előre valami

ami itt kalapál a fejünkben,

és a szívünkben, meg azon túl.

Észrevétlen érkezett, nyújtani látszik

egy segítő kezet,

hogy rátaláljunk a helyes útra,

csak addig a rögöket

előlünk senki el nem rúgja.

Ha poros is lett a cipőnk orra, 

visz tovább

és hajt egyre,

mert

maradni nem képes.

és még megannyi dolgot írhatnék, mert bár visszatekintve pillanatoknak tűnt ez az elmúlt év, mégiscsak 365 napból állt. Idénre eggyel több jut.

meglátjuk mire lesz elég:)