Magyarország kapcsán alapvetően az a tapasztalat, hogy azemberek rosszkedvűek, pesszimisták, tapossák egymást, szemedbe kedves, hátad mögött undok, stb. Mindannyian osztjuk is ezt a véleményt és tudunk ellenpéldákat is. Összeségében sokkal több negatívumot szoktunk mondani, persze lehet, h azért, mert azt "keressük" direkt, vagy azon jobb rágódni, bosszankodni.
Na mindegy is.
Van egy "világ", amin belül valahogy mindenfajta kontaktus sokkal egyszerűbb, gyorsabb, kedvesek-nyitottak az emberek, and so on.
Ez a két online vásártér: a Vatera és Teszvesz világa. Jómagam nem vagyok ős-internet-vásárló, sőt, kb egy évvel ezelőttre datálható, amikor elkezdtem az egészet. Itthon voltam nagy pocakkal, bőszen készültem testben-és lélekben az anyaságra, és mivel még tartott a házunk felújítása, valamint a fizikumom egyre kevéssé tette lehetővé, h egész nap nagyon aktív legyek, így az internet volt a napi elfoglaltságaim egyik fő segítője. Ekkoriban bukkantam rá a két nagy online adok-veszek oldalra, ami nagyon kapóra jött, mert a gyereknek rengeteg cuccot tudtam vadászni, és jobbnál-jobb árakon licitálni, vásárolni. Ezt mai sfolytatom, persze sokkal kevesebb időm van már arra, h órákig böngésszek, de a cuccaink jó része másodkézből kerül hozzánk, és még így is hihetetlenül szép és minőségi játékok, ruhák vannak itthon a gyereknek. Nem is ez a lényeg.
A sajátos légkörről akartam írni.
Mi is történik, kiszemelsz egy árut, licitálsz rá, aztán megveszed, ha Te nyered. Erre többféle praktikát is kifejlesztettem, ha nagyon akartam valamit:) Aztán vagy a magyar királyi postával hozatod kemény pénzekért, cserébe napokig jön, vagy személyesen mész érte. Amíg terhes voltam, a legtöbb cuccért elugrottunk, még Bp-en kívülre is, egy órás autóútra eső sugarú körbe simán belefért, kis kirándulás gyanánt. És itt jön a lényeg. Vadidegen emberekkel találkoztam, és valahogy mindenki olyan kedves volt. Váltottunk pár szót, és nem volt olyan, aki ne kívánt volna könnyű szülést, meg jó egészséget, vagy bármi pozitívat! Hihetetlen élmény volt minden ilyen út. Ezek az apró pozitív löketek hol vannak a normál hétköznapokon? Viki barátném talán az egyetlen, aki jó volt ebben, h valami kis pozitívumot mindig próbált csempészni a borúsabb pillanatokba is.
Manapság főként postán jönnek a megszerzett "kincsek" (legalább megismertem a postásunkat 8 év után:)), és kevésbé személyes a dolog, de ha felhív valaki, vagy jön hozzánk az általam eladott cuccért, továbbra is azt tapasztalom, h 3 szó után tudunk beszélgetni. Nagyon örülök ennek, imádom a pozitív szemléletet és igénylem is. Bele tudok őrülni a sírásba, a küszködésbe, a mindenszar hozzáállásba, ami ráadásul olyan könnyen ráragad másokra, h ki nem mászol belőle, ha van ilyen a közeledben.
Tudom, az élet nem habostorta. Nekem sem az. Tudom, h vannak nagyon nehéz sorsú emberek, és mivel mi nem vagyunk azok, bizonyára könnyebb pozitívan gondolkodni, de szerintem ez nem csak ezen múlik.
És a cím ellenére csak odakanyarodok AU-hoz, mert valszeg ez az életforma az, amit remélünk tőlük, mert KIVÉTEL NÉLKÜL MINDENKI erről ír a blogjában. Pedig a blogok szólnak nehézségekről is, meg kétségekről, mégis duzzadnak az optimizmustól.
very welcome this lifestyle!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése